BERGMAN, INGMAR (1918 –, svéd filmrendező)
BERGMAN, INGMAR (1918 –, svéd filmrendező)
… aki hazugságban él, szereti az igazságot.
Ha a film nem dokumentum, akkor álom.
A fiatalokat mindig újabb és újabb feladatok elé kell állítani. A szerszámokat terhelni és edzeni kell.
Az érzéketlen emberek könnyen elérzékenyülnek …
Nem hiszek Istenben, ez kétségtelen, de a dolog nem ilyen egyszerű. Mindannyian hordozunk magunkban egy istent, egyetlen rendszert alkot minden, melyet néha megpillanthatunk, kivált halálunk pillanatában. Ezt akarom elmondani, de nem érdemes.
Mindig kényelmesebb passzívnak maradni és panaszkodni, hogy az ember feje fölött döntik el a dolgokat, mint vállalni a közös felelősséget.
… az eszmék bürokratizálódtak és korrumpálódtak. Ez néha gyorsan megy, néha száz évig is eltart.
Néha sokkal nagyobb bátorság kell a fék meghúzásához, mint a rakéta indításához.
Nincs az a hangszer, nem is lesz soha, amelyik meg tudná szólaltatni azt a dinamikát, melyet Beethoven képzelt el magának süketsége csendjében.
… ne érd be soha közhelyekkel! Tudd, hogy mit akarsz, még ha rossz is az elgondolásod! Legyen értelme, és legyen benne összefüggés. Tessék. Ez nem azt jelenti, hogy mindent hangsúlyozni kell; a hangsúly és a fontosság nem ugyanaz.
… óvakodnunk kell attól, hogy megismerjük az embereket, mert akkor szép lassan megszeretjük őket.
A barátságba gyakran vegyül érzékiség. A barátság, akárcsak a szerelem, rendkívül éleslátó. A barátságban benne foglaltatik a nyíltság, az igazság szenvedélyes szeretete. Felemelő érzés megpillantani egy barát arcát, vagy meghallani hangját a telefonban, elmondani neki, ami a legjobban bánt, vagy ami épp a legfontosabb. Vagy hallgatni egy barátot, amint olyasmiről beszél, amit az ember elgondolni is alig mer.
A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.
Istenhez fohászkodom, de nem reménykedem. Az embernek magának kell boldogulnia, ahogy tud.
Laterna magica. Bp., 1988. Kúnos László
