VÖRÖSMARTY MIHÁLY (1800–1855) költő, drámaíró, kritikus
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl.
Téridet országos négy folyam árja szegi;
Ám természettől mind ez lelketlen ajándék:
Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.
Szavakkal mondhatót.
Légy híve, oh magyar…
Nincsen számodra hely…
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
Kér éltet vagy halált!
Hiába onta vért…
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok…
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon öszekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!”
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.
Jól teszi;
Okkal móddal meg nem árthat
A szeszi.
És magyar…
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
A látni vágyó napba nem tekint…
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen…
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Azt az étel nem táplálja…
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály;
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.
Jobbra, balra szertefut,
A középső célra jut.
Egész hadért, mely, hogy tud, azt hiszi.
Vagy mért a lélek meg nem fogható?
Mi kár, hogy álom, gyermeknek való!
S te légy vezérem Tündérhon felé.
Úgy beszélik és való.
Mily bolondúl vész, szegény.
Aminek csak hárma jó.
Hogy ne vesszen, én viszem.
Avval nem lehet beszélni.
Hogy leánynak lenni könnyü!
Útját úgy eltérdelik.
Hogy nem képes elszaladni.
A nagy mindenség benne tűkrözik.
Nő-társ után a szarvasgím, oroszlán
Mind a kettőnek űzi nyomdokát.
Alig mutatnak járást, és halad…
Elérhetetlen, tündér, csalfa cél!
A halhatatlannak baj, hogy halni kell…
Olyan ritkaság-e az,
S egy hitetlen szív miatt
Minden férfit kell gyülölni,
És nem inkább kegybe venni?
S büntetésűl addig hízlald,
Míg mozogni s enni tud.
Annak, aki halni vágy.
Magán kívül. Magával küzdeni,
Megvíni benne, ami rossz s kivetni,
Ez a magas cél, melyre törni kell.