VALÉRY, PAUL (1870–1945) francia költő és esszéíró
VALÉRY, PAUL (1870–1945) francia költő és esszéíró
Szél támad! … Élni, próbáljunk meg újra!
Tengerparti temető – Francia költők antológiája. I–II. (Szerk.: Lakits Pál – Rónay György – Szegzárdy-Csengery József.) Európa, Bp. 1962. II. köt. 610. Kosztolányi Dezső;
Gyors fájdalomra éhezem:
a baj, ha heves és rövid,
jobb, mint a tikkadt gyötrelem!
a baj, ha heves és rövid,
jobb, mint a tikkadt gyötrelem!
A méh – Szabó Lőrinc. Örök barátaink. I–II. Szépirodalmi, Bp., 1958. II. köt. 345. Szabó Lőrinc;
Európának megvoltak a maga sajátos európai céljai. Ennek szolgálatára igázta le és igazgatta a világ többi részét. Megvoltak legyőzhetetlen módszerei, és azok is, akik a módszereket feltalálták. Azok ellenben, akik Európában rendelkeztek, messze mögöttük maradtak. Ezek a múltból táplálkoztak, teremteni is csak múltat tudtak.
Szerencsétlen Európa! Inkább a burgundiak és az armagnaciak békaegér harcát játszotta, ahelyett hogy megszerezte volna a földkerekségen azt a szerepet, amelyet a rómaiak a maguk idejében meg tudtak szerezni, és századokon át meg is tudtak tartani. Számuk, eszközeik a mieink mellett eltörpültek. Azonban csirkéik belső részeiben több helyes és következetes gondolatot találtak, mint amennyi a mi egész politikai tudományunkban akad.
Európa meg fog bűnhődni politikájáért. Megfosztják majd a bortól, a sörtől, a pálinkától és még mástól is…
Európa arra törekszik, hogy valami amerikai bizottság kormányozza. Egész politikája erre irányul.
Ha mi nem tudjuk lerázni magunkról történelmünket, majd azok a szerencsés népek rázzák le rólunk, amelyeknek egyáltalán nem, vagy csak alig volt történelmük. Ezek a szerencsés népek majd ránk kényszerítik az ő boldogságukat.
Európa nagysága és hanyatlása – Egyetemi Nyomda, Bp., 1945. 3. Kemény Katalin;
A béke a tényleges erőkben rejlő néma és szünet nélküli győzelem, szemben az esetleges irigykedésekkel.
Valódi béke csak akkor van, ha az egész világ megelégedett. Csak a valódi béke nem olyan, mint a háború, azaz végső eszköz.
Uo. 6.;
Valamint a természeti erők hozzák a jégesőt, a tájfunt, a szivárványt, a járványokat, ugyanúgy hatnak a szellemi erők az emberek millióira. A nagy többség úgy engedelmeskedik ezeknek az erőknek, akár az ég vagy a tenger, vagy a földtengely szeszélyének. Az az értelem és az az akarat, amely a tömeget mint vak fizikai erőt állítja a maga szolgálatába, ezt a nevet viseli: Politika.
Uo. 7.;
Minél továbbmegyünk, a kölcsönhatások annál kevésbé egyszerűek, annál kevésbé megjósolhatók … a kézzelfogható és közvetlen tevékenység annál kevésbé lesz kiszámítható.
A nemzetekről és a történelemről – Uo. 13.;
A kívánság és a hatalom nem lesz többé elég a politikai vállalkozásokhoz. Az utolsó háború semmit sem rombolt le inkább, mint az előrelátásba vetett hitet. De vajon a történeti ismeretek – azok nem hiányoztak?
Uo. 14.;
…szórakozással, mindenfajta különleges táplálékkal, a bajok és kellemetlenségek elleni szerekkel ma rengeteg ember jobban el van látva, mint kétszázötven évvel ezelőtt Európa leghatalmasabb ura.
A haladás – Uo. 19.;
Gondoljuk csak meg, mit emészt naponta a minden fajtájú rengeteg gép, és gondoljunk a Készletek pusztítására, ami az egész világban végbemegy. Egy párizsi utca úgy dolgozik, úgy reng, mint valami gyár. Esténként egész tűzpompa, egész fényáradat emlékezteti a káprázó szemet a pazarló hatalomra, a majdnem bűnös bőségre. Vajon a pazarlás nem válik állandó közszükségletté?
Uo. 20.;
Ha az ember párthíveinek felét lerázhatja magáról, hogy a többi ragaszkodását megháromszorozza – ne habozzék.
Politika – Uo. 23.;
Minden politika az érdekeltek többségének közönyére épít – politika enélkül nem is lehetséges.
Uo. 24.;
Végtelenül ostobának vagy végtelenül tudatlannak kell lenni ahhoz, hogy véleményt kockáztassunk a politika által felvetett legtöbb kérdésre.
Uo. 25.;
Az események apja ismeretlen. Anyjuk a szükség.
Uo. 27.
