UNGARETTI, GIUSEPPE (1888–1970) olasz költő
UNGARETTI, GIUSEPPE (1888–1970) olasz költő
A messziségek megszűnnek az éjben.
Éji sötét, te – Végh György: Modern Orfeusz. Válogatott műfordítások. Magvető, Bp., 1960., 52. Végh György;
Magában és az igazságban hisz, aki lelankad?
A vég – Giuseppe Ungaretti legszebb versei. Albatrosz, Bukarest, 1973. 57. Lőrinczi László;
…kezdetében, végső sóhajában
mindig csak egyazon reményt keresve,
az ember mégiscsak egyenlő,
a nagy, örök Lélegzet gyermeke.
mindig csak egyazon reményt keresve,
az ember mégiscsak egyenlő,
a nagy, örök Lélegzet gyermeke.
Igaz lehet? – Uo. 69. Lőrinczi László;
A szív kopott, ürítsd ki!
Kórusdalok Dido lelkéről. I. – Uo. 72. Lőrinczi László;
A rejtély már elvesztette varázsát,
a hosszu útnak ez a koronája.
S mert visszatért magába,
a megbánást epés könnyekre váltja.
a hosszu útnak ez a koronája.
S mert visszatért magába,
a megbánást epés könnyekre váltja.
I. m. VI. Uo. 77. Lőrinczi László;
Évek során és századok ködében
ránktör a furcsa érzés,
hogy élünk még, és tudjuk is, hogy élünk,
s hogy úgy telik, mint eddig is, az élet,
váratlan büntetésként
s ajándékként a zajló
és hiú változásban.
ránktör a furcsa érzés,
hogy élünk még, és tudjuk is, hogy élünk,
s hogy úgy telik, mint eddig is, az élet,
váratlan büntetésként
s ajándékként a zajló
és hiú változásban.
Utolsó kórusdalok az Ígéret Földjéről, 1. sz. – Uo. 95. Lőrinczi László;
A születés mindig telve reménnyel,
bár fájdalom az ára,
s az élő tapasztalat azt tanítja,
hogy kötve, oldva is, folyamatában
a napok sora nem különb a füstnél.
bár fájdalom az ára,
s az élő tapasztalat azt tanítja,
hogy kötve, oldva is, folyamatában
a napok sora nem különb a füstnél.
I. m. 3. sz. – Uo. 99. Lőrinczi László.
