SABA, UMBERTO (1883–1957) olasz költő
egy gyermekdalra hangolt trombitán is.
s nincs semmi dolga, ami semmi nem lesz.
A szerelemnek egy év röpke nap csak,
s egy nappá tud halmozni számos évet
az unalom; de lépte nem akad meg
és nem is változik.
a kikötő. Engem szabad vizekre
sodor a szellem, a megtörhetetlen,
s az emberélet szomorú szerelme.
könnyű volt az életem. Bőséggel
adott a föld virágot és gyümölcsöt.
Ma száraz és rögös talajt török fel.
Az ásó
kőbe, gyökérbe botlik. Mélyre kell hogy vájjak,
mint, aki kincsért forgatja a földet.