KAFKA, FRANZ (1883–1924) német nyelvű cseh regényíró és elbeszélő
KAFKA, FRANZ (1883–1924) német nyelvű cseh regényíró és elbeszélő
Ha jól meggondoljuk, semmi sem csábíthat arra, hogy elsők akarjunk lenni egy versenyfutamban.
Meggondolnivalók úrlovasoknak – Elbeszélések. Kriterion, Bukarest, 1978. 20. Tandori Dezső;
…a törvénynek mindig, mindenki számára elérhetőnek kell lennie…
A törvény kapujában – Uo. 153. Gáli József;
Nem, a szabadságot nem akartam. Csak menekvést.
Jelentés az Akadémiának – Uo. 175. Tandori Dezső;
Itt vagyok, egyebet nem tudok, egyebet nem tehetek. Csónakomnak nincs kormánya, sodorja a szél, mely a halál legmélyebb régióiban fúj.
Gracchus, a vadász – Uo. 324. Tandori Dezső;
Az ember lénye, mely alapjában véve könnyelmű, szálló porfelhő természetű, nem tűr megkötéseket; ha magát kötözi meg, hamarosan őrült mód kezdi tépni majd kötelékeit, falat, láncokat és önmagát a szélrózsa minden irányába szórva szét.
A Kínai Fal építése – Uo. 330. Tandori Dezső;
Törekedj minden erőddel a vezetőség parancsainak megértésére, de csak egy bizonyos határig; onnan kezdve hagyj fel a töprengéssel.
Uo. 331.;
Szívhatok-e még más levegőt, mint a börtönét? Ez itt a nagy kérdés. Sokkal inkább: ez lenne az, ha reménykedhetnék még a szabadulásban.
Ütés a nagy kapura – Uo. 339. Tandori Dezső;
Földi lét szeplőzte szemmel nézve, mintha egy vonat utasai lennénk, akiket hosszú alagútban szerencsétlenség ért, méghozzá olyan helyen, ahova a bejárat fénye már nem látszik be, a kijáraté pedig oly parányi, hogy egyre keresni kell, és egyre elvész, amikor is ráadásul még a kijárat és a bejárat iránya sem biztos.
A vonat utasai – Uo. 343. Tandori Dezső;
A monda a megmagyarázhatatlant próbálja magyarázni. Mivel a valóságra épül, újra megmagyarázhatatlanságban kell végződnie.
Prométheusz – Uo. 347. Tandori Dezső;
Törvényeink nem közismertek, a rajtunk uralkodó kis nemesi csoport titkát képezik. Meggyőződésünk, hogy ezeket a régi törvényeket szigorúan tiszteljük, ám mégis roppant gyötrelmes dolog, ha olyan törvények szerint uralkodnak valakin, amelyeket nem is ismer.
A törvények kérdéséhez – Uo. 356. Tandori Dezső;
…nem hívnak szolgálatra, holott a többieket hívják, pedig nem törték érte magukat jobban nálam, sőt talán még csak nem is kívánták, hogy hívják őket, holott bennem, legalább néha, nagyon erősen él ez a kívánság.
A próba – Uo. 360. Tandori Dezső;
…a világ napról napra zsugorodik. Először olyan tágas volt még, hogy féltem, elfutottam, és boldog voltam, hogy végre jobbra-balra a távolban falakat láttam, ám e hosszú falak olyan gyorsan haladnak egymás felé, hogy ez már az utolsó szoba, és ott a sarokban a csapda , amelybe futok.
Kis mese – Uo. 363. Tandori Dezső;
Sokan panaszolják, hogy a bölcsek mondásai mindig csak hasonlatok, ám a mindennapi életben felhasználatlanok, viszont egyebünk sincs, mint ez az élet.
A hasonlatokról – Uo. 364. Tandori Dezső;
Ha követitek a hasonlatokat, magatok is hasonlattá váltok, s azzal máris megszabadultok a mindennapi fáradságtól.
Uo. 365.;
…csak innen el, csak innen el. Örökké innen el, csak így érkezhetem célomhoz.
Útrakelés – Uo. Tandori Dezső;
Ha tehát elindultál az úton, folytasd minden körülmények között, csak nyerhetsz, nem fenyeget veszedelem, hogy a végén lezuhansz talán; ha azonban már az első lépések után visszafordulsz, s a lépcsőn lefutsz, mindjárt a kezdet kezdetén lezuhansz, nemcsak talán, hanem egész bizonyosan.
Szószólók – Uo. 367. Tandori Dezső;
A szabadság! Persze, a ma lehetséges szabadság hitvány kis sarjadék. De azért csak szabadság, csak birtokolható.
Egy kutya kutatásai – Uo. 403. Tandori Dezső;
…éppen az óvatosság követeli meg, mint sajnos oly gyakran, az élet kockázatát.
Az odú – Uo. 408. Eörsi István;
…gyermeki álmokból gyorsan riadunk fel.
Uo. 417.;
Viszonylag könnyű bízni valakiben, amikor egyidejűleg szemmel tartjuk, vagy legalábbis szemmel tarthatjuk, talán távolból is bízhatunk valakiben, de egy odú belsejéből, tehát egy másik világból tökéletesen bízni egy kint levőben, azt hiszem, lehetetlen.
Uo. 420.;
A művészetnek inkább szüksége van a művességre, mint a műveseknek a művészetre. Azt persze nem hiszem, hogy bárki is szülésre szoríthatná önmagát, bezzeg a gyermeknevelésre!
Brief an Oskar Pollak – Das Grosse Krüger Zitaten Buch. (Hrsg. Vom J. H. Kirchberger.) Wolfgang Krüger Verlag, Frankfurt am Main, 1977., 206. 1. sz. Kristó Nagy István;
A kis nemzet emlékezőtehetsége sem gyengébb, mint a nagy emlékezete. Csakhogy a meglévő anyagot lelkiismeretesebben dolgozza föl.
Tagebücher – Uo. 6. sz.
A sötétbe mint alagútba kell beledolgoznunk magunkat az írással.
Gespräch mit Max Brod – Uo. 207. 7. sz.;
A világgal való párbajodban a világ pártjára állj.
Betrachtungen über Sünde, Leid, Hoffnung und den wahren Weg – Uo. 11. sz.;
A szellem akkor lesz szabaddá, ha többé támaszt nem keres.
Uo. 13. sz.;
Az abszolút vonatkozásában minden tudomány módszertan. Ezért nem kell félni az egyértelmű módszerességtől. Ez a dolgok foglalata, de nem inkább az, mint minden más az egyedin kívül.
Das dritte Oktavheft – Uo. 16. sz.;
Az embernek két főbűne van, amelyre az összes többi visszavezethető: a türelmetlenség és tunyaság. Türelmetlenség miatt űzték ki a Paradicsomból, s a tunyaság miatt nem kerül vissza.
Uo. 17. sz.;
A tudás első jeleként meg akarunk halni. Ez az élet elviselhetetlennek hat, egy másféle elérhetetlennek tűnik.
Uo. 18. sz.;
Cölibátus és öngyilkosság a megismerés azonos fokának felel meg, korántsem így az öngyilkosság és mártírium – inkább a házasság és a mártírhalál.
Uo. 21. sz.;
Az ember nem élhet annak tartós hite nélkül, hogy bensőjében van valami megzavarhatatlan, miközben mind a zavartalan, mind a benne való hit rejtve maradhat. E rejtve maradónak egyik kifejeződése a személyes istenben való hit.
Uo. 22. sz.;
A művészet a valóság körül röpköd, de azzal a határozott szándékkal, hogy nem akar benne elhamvadni. Képes arra, hogy a sötétben megtalálja azt a helyet, ahol a fény korábban föl sem ismert sugárzása erőteljesen érzékelhető.
Uo. 24. sz.;
A hazug világban a hazugság még csak nem is az ellentétes világból, hanem a valós világból jön létre.
Das vierte Oktavheft – Uo. 25.;
Némelyek a napra mutatva tagadják a nyomorúságot, ő a napot tagadja meg a nyomorúságra utalva.
Er. Aufzeichnungen aus dem Jahre 1920 – Uo. 27. sz.;
A szeretet éppoly problémátlan, mint egy jármű. Csak az a kérdés: ki vezeti, ki utazik, és merre visz az út.
Id.: Janouch: Gespräche mit Kafka – Uo. 29. sz.
