JAMMES, FRANCIS (1868–1938) francia költő
JAMMES, FRANCIS (1868–1938) francia költő
A munka nagy csupán s aki munkálkodik…
A munka nagy csupán – Francia költők antológiája. I–II. (Szerk.: Lakits Pál – Rónay György – Szegzárdy-Csengery József.) Európa, Bp. 1962. II. köt. 554. Radnóti Miklós;
Uram, add, hogy halálom szép és tiszta legyen…
Imádság szép halálért – Uo. 565. Rónay György;
Eh! öregedni jó…
Én mégis siratom életem ifjuságát…
Én mégis siratom életem ifjuságát…
Eh! Öregedni jó – Uo. 574. Vas István;
Ifjú szerelmeim sorra feledni tudtam.
De látom még ma is a harmat-este útban,
ahogy vadászkutyám a fény felé szalad.
De látom még ma is a harmat-este útban,
ahogy vadászkutyám a fény felé szalad.
Mi is a boldogság? – Uo. 575. Illyés Gyula;
Kit sziven nagy baj hirtelen ütött,
mord kínja közt az álmélkodva hallja:
lám, foly tovább a csermely… és a hangja
éppen olyan, mint a csapás előtt.
mord kínja közt az álmélkodva hallja:
lám, foly tovább a csermely… és a hangja
éppen olyan, mint a csapás előtt.
Négysorosok. Közömbös természet – Illyés Gyula: Nyitott ajtók. Összegyűjtött versfordítások. I–II. Szépirodalmi, Bp., 1978., I. köt. 341. Illyés Gyula;
Jártam lészen a földön
és rám mondják majd, hogy szkeptikus voltam és költő,
mert nevetnem kellett a zokogástól,
mert rájöttem: az Isten olyan nagy,
hogy nevetve kell előtte megvetnünk magunkat.
és rám mondják majd, hogy szkeptikus voltam és költő,
mert nevetnem kellett a zokogástól,
mert rájöttem: az Isten olyan nagy,
hogy nevetve kell előtte megvetnünk magunkat.
Szeptember – Szabó Lőrinc. Örök barátaink. I–II. Szépirodalmi, Bp., 1958. II. köt. 101. Szabó Lőrinc;
Ne hidd, hogy létezik szerelem, kicsi lányom:
menj a kertbe, szakad az ég kék zápora,
s a legszebb rózsatő szivében nézd el az
ezüst pókot, amely magában lakik és fon!
menj a kertbe, szakad az ég kék zápora,
s a legszebb rózsatő szivében nézd el az
ezüst pókot, amely magában lakik és fon!
Ne higyja a szónak… – Uo. I. köt. 429.;
Nézd az öregeket: fehérek, ráncosak,
s valaha bennük is élt sokféle bolondság;
nagy vénák erezik reszketeg ujjukat,
s nem értik, egymásnak mért adogattak rózsát.
s valaha bennük is élt sokféle bolondság;
nagy vénák erezik reszketeg ujjukat,
s nem értik, egymásnak mért adogattak rózsát.
…mikor a gólya jő,
jobb, ha barátias érzés köt össze végképp:
így több szeretetet kap a gyermek – a nő
sokszor a picinyét ölelve csókolja férjét.
jobb, ha barátias érzés köt össze végképp:
így több szeretetet kap a gyermek – a nő
sokszor a picinyét ölelve csókolja férjét.
Nevetnél egy szegény ördögön… – Uo. 430.
