CHAUCER, GEOFFREY (1340?–1400) angol költő
ki részvétre meg nem hajol soha,
ki oroszlánként bömbent még nagyot,
látván félelmet és bűnbánatot…
később következe a rombolás.
amíg a föld sötétjéből kinő,
sokáig él, de mégse végtelen:
a romlás végül rajt is úr leszen.
ki azt hiszi, hogy a szükség erény,
ki nem perel a sors ellen soha,
főként, ha mindegyőnk osztályosa.
mint akkor hagyni abba életed,
mikor legnagyobb fénye és hire…
titkai után soha ne kutasson.
egy balhit oly mély gyökeret ereszthet.
A hűlt hamuban is lehet parázs!
Négy eleven szén: dicsekvés, harag,
telhetetlenség és hazug szavak;
e négy szikra öregkorig elég…
amije van, vagy raknak elibe.
ki időt veszt, veszíti mindenét.
így vélik ezt…
hat óhajtással, vággyal van tele,
azaz: a férj bátor és bölcs legyen,
gazdag s a pénzét szórja esztelen,
engedelmes és tüzes szerető.
gyógyítani a megtörténteket.
s nem kell neki a tilos pecsenye,
felcsap vadőrnek, s abban párja nincs.
mint ha ártatlant ront meg valaki.
sok báránya farkas étke leszen!
hogy ne válasszam kedvemre a férjem…
tehát szüzességet nem fogadunk.
ha ott csihol, ahol nincs szerelem.
egynek mindig engedni kell, azám!
Mivel pedig a férfi okosabb,
engedjen ő és hallgasson sokat.
örökké egymás ellenfelei:
ennek tudomány kell és bölcselem,
annak pedig mulatság, féktelen.
minden tányérba nyalakodni megy.
akár a kedvesen, akár a férjen,
a feszes gyeplü ott legyen kezében.
útján apáról fira szállna csak,
nem élne annyi becstelen alak…
akkor is gazdag, hogyha nincs egy inge.
mert nem övé, amért mind káricsál…
…hogy több sikert elérjünk.
Isten parancsát hajtja végre csak,
ügyeskedvén e földi forgatagban…
papok példálódznak vele, ha kell,
de mind csak férfiban dicsérgeti
e szép erényt s a nőkre nem figyel,
pedig egy férfi sem érheti el
a női megadást, igaz szivet…
mi nem egyéb, mint hiú gyötrelem.
hű társ, öröm kútja s jó menedék…
Húszévesnél idősebb ne legyen;
a vén halat s a friss húst kedvelem.
az asszony nem állhatja azt, ha rab,
szeretni csakis szabadon szeret…
mert így is, úgy is tűrni kénytelen!
egy felfújt hólyag – … –,
szurj csak belé, ha telve levegővel,
s nézd meg, mi lesz a felfujt hencegővel.
kinek rossz a lelkiismerete.
ott elherdálni az alkímia!
hogy a komolyt játékká enyhited.
nem lehet szó és tett különböző.
hogy felesége mással hentereg,
mert meggyűlöl majd érte, mondhatom.
az, hogy nyelved féken tudd tartani.
s bedugja fülét, hogyha valami
veszedelmes dologról hallani.
azt visszaszívni később már nehéz.
Ha kimondták, már elrepült a szó,
útjában többé nem gátolható.
Ha bánod is, kiadtad már magad,
kinek meséltél, rabszolgája vagy.