KEDVEZŐ NEMZETKÖZI VISZONYOK
KEDVEZŐ NEMZETKÖZI VISZONYOK
693Erdély rendjei apjára emlékezve üdvözölték megválasztása után Rákóczi Györgyöt: „Nagyságod atyja is ennek az szegény hazánknak fejedelme volt, és Nagyságod gyermekségében is köztünk lakott” – írták sok hízelgés közepette.* Igaz is lehetett: I. Rákóczi György bizonyosan emlékezett apja rövid életű fejedelemségére, bár ő maga nemigen emlegette soha a gyermekkorát. Az viszont bizonyos, hogy egyénisége Rákóczi Zsigmondéhoz még csak nem is hasonlítható. Az apa hajlékony jellem volt, mindenkivel könnyen érintkező, aki mindig az éppen adott helyzethez rugalmasan alkalmazkodva emelkedett várkapitányságból a Magyarországon elérhető legmagasabb rangba. Majd – amikor úgy látta, hogy a fejedelemséghez való ragaszkodása veszélyes az országra – bölcsen eltávozott. Rákóczi György ezzel szemben még jóformán el sem indult Sárospatakról a fejedelemségért, de amikor hazatérésre szólították fel, visszaüzent: most már ha életébe kerül sem fordul vissza.
EOE 9. 150.
I. Rákóczi György mindenben ilyen volt: makacs, és ahhoz, ami szerinte megillette, görcsösen ragaszkodó. Alattvalóival szemben is keményen követelődző: uralkodása alatt több birtokot perelt el tőlük, mint bármely uralkodó valaha Magyarországon. Mégis a nagy erdélyi fejedelmek között szokták emlegetni. Nagy ember lett, mert igen előnyös körülmények között tevékenykedett; az országát körülvevő térség emberemlékezet óta legnyugodtabb esztendőit kapta uralkodásra. Ezeket mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy alattuk a román vajdaságok állandó zűrzavara is hosszú időre elült. A két évet a század eleje óta egyik helyen sem érte el uralkodási idejük átlaga, most ott is körülbelül két évtizeden át tartják magukat a harmincas évek elején hatalomra került vajdák. Havasalföldön 1632-től majdnem huszonkét éven át úr az öreg Matei Basarab, a régi uralkodócsalád egy távoli rokona, Moldvában pedig tizenkilenc esztendeig vajda 1634-től Vasile Lupu, aki albán származású ugyan, de már régóta itt tevékenykedik. Nyugodtan uralkodnak. Ha egymást nem zaklatják, békében élhetnek, mert e térségen osztozkodó két nagyhatalom közül egyik sem ér rá velük foglalkozni.
Az osztrák Habsburgok központjának erőit a harmincéves háború köti le, amely számukra 1630-cal érkezett a mélypontjához. Ebben az évben II. Ferdinánddal katolikus támogatói jó része is szembefordul. Legsikeresebben működő hadvezérét, a cseh felkelés bukásán meggazdagodott Wallensteint kénytelen elsőszülöttje jövendő császársága érdekében meneszteni. Katonái után partra szállt maga a protestánsok nagy képességű hadvezére, Gusztáv Adolf svéd király is. Végül mind érezhetőbb a diplomáciában, hogy Franciaország nem sokáig tartja már távol magát Európa nagy háborújától. 694Ilyen körülmények között elsőrendű érdek a magyarországi nyugalom. Hosszú esztendőkig kísérlet sem történik királyi részről arra, hogy Erdély és a korona viszonyán változtassanak.
Ugyanennyire nyilvánvalóan másutt érdekelt a másik fél is, a Török Birodalom. Mióta 1622-ben II. Oszmán szultánt a janicsárok trónjáról letaszították, mintha csak átok ülne Konstantinápoly felett, egyik csapás a másikat éri. Nagy Szulejmán ázsiai hódításainak alapjai mindenütt inognak. Lázadások és perzsa támadások teszik bizonytalanná a Tigris és az Eufrátesz felső folyásától a Perzsa-öbölig nyúló területeket. Jó megfigyelők ugyanakkor a közigazgatás és hadsereg züllésének tüneteit is felismerik. Ahogyan Sir Thomas Roe, az angol követ szellemesen megfogalmazta, a bölcsek nem akarnak a kormányhoz ülni, a bolondok pedig hamarosan sziklára viszik a birodalom hajóját. Ez ugyan egyelőre nem következik be, a Porta jelenléte azonban az 1630-as évek után jó ideig szinte észrevehetetlen Európában.
