I. RÁKÓCZI GYÖRGY GAZDASÁGPOLITIKÁJA
I. RÁKÓCZI GYÖRGY GAZDASÁGPOLITIKÁJA
I. Rákóczi György nem szabadult meg a látványos perrel az ellenzékétől, egészen megfélemlíteni sem tudta őket. A notázások eszközével a továbbiakban is szívesen él. Eljárás többnyire gazdagabb birtokosok vagy özvegyek ellen indul. Minthogy azonban a hűtlenségi perek célja csak részben a politikai fegyelem fenntartása, s nagy szerepük van a fejedelmi birtokállomány növelésében is, sorra kerülnek kisebb értékű vagyonnal rendelkezők is. Ahogyan a szombatosper vádlottainak sok jelentéktelen jószágát magának tartotta, nemegyszer indít pert I. Rákóczi György csak néhány faluért vagy jobbágyházért is, ha már meglevő uradalmak kikerekítését érheti el velük. A kortársai elképedve figyelik. Soha még ilyen fejedelmük nem volt. A Báthoriak hatalmuk gyarapítása érdekében – vagy csak könnyelműségből is – inkább adományoztak. Bethlen a fiskus birtokállományát gyarapította. Rákóczi viszont családja vagyonát növeli Magyarországon a 16. század óta nem látott méretekig. Igen nagy ellenszenvet vált ki ezzel maga iránt, de végeredményben mégis összeharácsolt nagy gazdagságával szerez könnyebbséget alattvalóinak: megváltoztatja ugyanis a fejedelmi hatalom gyarapításának eszközeit.
Kezdetben Bethlen Gábor módszereivel indult: a kereskedelmi monopóliumok alkalmazásával. Ezek rendszerét alapjaiból kellett újra felépítenie, mert Katalin, akinek feltűnően rossz érzéke volt az emberekkel való bánáshoz, és legelemibb érdekeit sem tudta a partnereivel szemben megvédeni, a gazdagodás e bő forrását a rendeknek engedte át. Alighanem a fejedelmi tanács rábeszélésére hagyta uralkodása első országgyűlésén megfogalmazni azt az artikulust, amelynek értelmében a fogalom hagyományos jelentése szerinti regálékon, a bányakincseken kívül minden lényeges exportcikk: a méz, a viasz, a lábasjószág, a só kereskedelme szabaddá vált. Azaz – a törvényes illetékek lefizetése után – bárki kereskedhet velük bel- és külföldön. A fejedelmi hatalomnak Bethlen által felépített alapjai ezzel megrendültek, Rákóczi azonban már 1631-ben visszaállítja a korábbi helyzetet. Újra csak semmivé 700teszi a fejedelmi tanácsnak az államügyek intézésében gyakorolt beleszólási jogát, és ilyen körülmények között a fejedelmi általános kereskedelmi monopólium törvényes visszahozatala nem ütközhet különös akadályba. A rendek nem is tiltakoznak, mindössze azt kérik – nyilvánvalóan rossz tapasztalataik alapján –, hogy ha már a szabad kereskedés megszüntetése elkerülhetetlen, legalább a holmi árát adják meg a fejedelmi felvásárlók, s ne vigyék el erőszakkal. A következő esztendőben pedig már szinte rezignáltan írják: a görög kereskedőkről, „ez országban való bejövetelekről, kereskedésekről végeztük egész országul Kegyelmes Urunk, hogy az mely legjobb módot és rendet szegény hazánknak és az Nagyságod fiskusának javára, hasznára Nagyságod feltalálhat, azt observáltassa vélek”.* Rákóczit azonban a görög kereskedők ügye nem foglalkoztatja sokáig. Már az 1630-as évek közepén feladja a bethleni hagyományokat, és a fejedelmi hatalom minden gazdasági tevékenységet szabályozó szerepe megszűnik. Már-már fanatikus földéhséggel folytatott birtokszerző törekvések foglalják el a bonyolult mérlegeléseket igénylő gazdaságpolitikai döntések helyét. És ahogyan családi birtokai nőnek, úgy szabadítja fel fokozatosan alattvalói kereskedését. Először a méz és a viasz kiskereskedelmi forgalmazását engedélyezi, azután a többi exportcikkét.
EOE 9. 283.
A központilag szabályozott gazdaság koncepciójának feladásával I. Rákóczi György megváltoztatta a fejedelmi hatalom alapjait. Bethlen – korának modern uralkodói gyakorlata szerint – pénz szerzésére törekedett, Rákóczinak mindenekelőtt a föld, a birtok kell. Uralkodása alatt családi uradalmai terjedelmét a sokszorosára növelte. Megválasztásakor tíz nagy birtokkomplexum volt egészen vagy részben a kezén, halálakor harminckettő felett intézkedett. 1648 táján Magyarországon és Erdélyben összesen 27 ezer jobbágyháztartás termel Rákóczi birtokain: jóval több, mint százezer lélek él falvaiban és 56 mezővárosában. 64 majorban, valamint 12 borgazdaságban termelnek az ő szükségleteire. E hatalmas gazdaságnak java része a királyi Magyarországra esik, tekintélyes hányada jut azonban Erdélyre is. A mezővárosokból 21, közöttük a fejedelmi székhely, maga Gyulafehérvár, a jobbágyháztartásokból pedig 12 ezer működik a 15 erdélyi Rákóczi-birtokon. A Trencsén megyei Lednicétől Fogarasföldig mindent behálózó birtokok hatalmas kiterjedése másokkal szemben nyomasztó fölényt biztosít. A királyi Magyarországon Rákóczi gazdagságával senki nem vetekedhet, Erdélyben pedig mindenkit elsöpör maga előtt.
Ezzel azonban sajátosan középkorias uralmat épített ki, mert jóllehet a fejedelem mint földesúr messze mások fölé emelkedett, a birtokoknak a hatalom működtetésére fordítható készpénzjövedelmei a Bethlen Gábor kezén forgott óriási összegeket meg sem közelíthetik. Messze elmaradnak az uralkodása alatt megnőtt fejedelmi igényektől.
701Rákóczinak ilyen igényei nyilvánvalóan nem is voltak. A pénzszerzésnek még a legkézenfekvőbb lehetőségét is elhanyagolja: azokban az években, amikor minden európai uralkodó adót emel, ő még le is szállítja. Amellett, hogy meghagyta a Báthori Gábor alatt bevezetett és Bethlen által eltűrt adórendszert, az adót az állandó pénzromlás időszakában is az 1627. évi szinten tartja. I. Rákóczi György alatt 20 Ft egy számítási egység terhelése, mindössze 75%-a annak, amit Bethlen Gábor uralkodása utolsó évében szedetett.
I. Rákóczi György tehát a rendek támogatásától független hatalmat épített ki magának. Míg azonban Bethlen a rendek beleszólásától mentes hatalmat annak a határozott célnak az érdekében teremtette meg, hogy országát az új Európa nemzetközi politikájában tényezővé tegye, Rákóczinál ilyen távolabbi szándék hatása sokáig nem figyelhető meg. Uralkodói fensőbbségét eredetileg szinte öncélúan építette ki. Erdély I. Rákóczi György fejedelem uralkodása alatt kétszer volt részese nemzetközi akciónak – amire mindkét esetben a körülmények kényszerítették.
