4114.
Deák Ferenc levele gróf Zichy Ödönhöz (Edmundhoz)
Pest, 1855. december 11.
Pesten Dec[ember] 11én 1855
Elhunyt Vörösmartynk vagyontalan családjának ügyében hirlapok utján nem szabad fel szóllitanunk az irodalom barátit. Minden ily nemü nyilvános fel lépésre nézve meg tagadtatott az engedély, csak a magány utoni segélyezésnek eszközlése nincs el tiltva, söt a költő kí tünő érdemeinek ki emelése mellett határozottan meg van engedve.
Magány uton kell tehát tennünk a mit lehet. Én a boldogultnak, élte végnapjaiban is nyilvánitott ohajtása szerint gyermekeinek gyámja vagyok, nékem ez kettös kötelességem. Lángszellemü költőnknek atyátlan árvájít el nem hagyhatjuk, pirulnunk kellene ön magunkban, s az egész müvelt világ elött, ha nem igyekeznénk leg alább némileg le róní tartozásunkat a derék férfiunak halhatatlan érdemeiért, s nem gondoskodnak szegény árvájiról azon atyának, ki gyermekeinek sorsárol csak azért nem gondoskodhatott, mert munkás életének minden perczét, lángeszének minden tehetségét a nemzet magasabb szellemi müveltségének emelésére fordította; 42s vagyon helyett, magának fényes dicsőséget, nékünk a külföld elött is becsületet szerzett.
Nem azért hozom fel ezeket, mint ha Téged barátom szép szavakkal akárnálak az ügynek meg nyerni. Tudom hogy az ügy épen ugy a Tied ís, mint enyim, s mínden jó lelkű magyaré. De jol esik rokon érzelmü barátom elött ki önteni keblem érzelmeit.
Benned, és csüggedést nem ismerő erélyességedben határtalan bizalmam. Csak annyit mondok tehát, hogy mi itt; én mint gyám, Eötvös mint az Academianak elnöke, meg kezdettük a segélyezés eszközlését, tégy Te is körödben, mit tehetsz, s jónak látsz. Nem csak kész pénzt, de kamatozó status papírosokat, s urbéri kárpótlási kötelezvényeket is hálás köszönettel fogadok az árvák nevemben. A pénzt és ne talán bejött efféle papirosokat az adakozók név jegyzékével együtt küld íde Pestre én hozzám; én mindenröl részletesen meg nyugtató iratot adandok.
Isten veled barátom! Ísmétlem kérésemet, s barátságodba ajánlott tisztelettel vagyok
43Jó volna talán, ha Domokos bátyádnak Te is írnál, én mínden esetre irni fogok néki!