VÉDŐIRAT EGY RABLÓGYILKOS ÜGYÉBEN Zalaegerszeg, 1830. május 10. után | Deák Ferenc munkái

VÉDŐIRAT EGY RABLÓGYILKOS ÜGYÉBEN
Zalaegerszeg, 1830. május 10. után

Babits József1 rabszemélynek védelmét nemes Deák Ferenc tiszti ügyész következőleg adja elő.2 Polgári társaságunk fő célja a közbátorság3 , s ennek fönttartása legszentebb kötelesség. Hazánk törvényei kemény büntetést szabnak mindazokra, kik a közbátorságot megzavarják, s a rablónak és gyilkosnak fejére nálunk is halált mond a törvény szava. A törvény azonban nem különböztet, csak általános rendszabásokat tesz, büntetést határoz a vétkes ellen, de azon mellékes környülállásokra, azon ezer meg ezer tekintetekre, melyek a bűnöst oly igen mentik vagy terhelik, egyesleg ki nem ereszkedhetvén, azoknak megfontolását a bírónak bölcsességére s emberszerető szívére bízza. Nálunk a bíró nem vak eszköze a törvény szavainak, hanem érezve és gondolkodva, ítélő teljesítője azoknak, és valóban a törvény rendelését minden különbség nélkül minden esetnél vakon eszközlésbe venni, gyakran nem is volna egészen igazságos, mert azon jobb nevelésű kimívelt ember, ki embertársát orozva meggyilkolja, csakugyan méltóbb a halálra, mint a barmok között minden oktatás nélkül durván fölnőtt vad indulatú pásztorlegény, ki korosabb társai által elcsábítva rablásnak indul, és rablás közben a maga vagyonát ellentállással védelmező utast agyonsújtja. Mindezeket nem oktatva, csak emlékeztetve bátorkodik itten előadni a védelmező tiszti ügyész, és kéri e pörnek bíráit, kövessék figyelmökkel ezen sorokat, melyekben Babits Józsefnek 23élte folyta röviden elmondatik, de ne úgy, mint a törvénynek komoly és irgalmat nem ismerő végrehajtói, hanem úgy, mint érezni és szánokodni tudó emberek vegyék fontolóra azokat.

deak-001-001-004-0011 Babits József (1807–1834), petesházai pásztorlegény, többszörös rablógyilkos.

deak-001-001-004-0022 Zala megye törvényszéke előtt 1829. szeptember 10-én kezdődött meg a tizenkét tagú rablóbanda büntetőpere. A Babits József által vezetett útonállókat többrendbeli rablógyilkossággal vádolták.

deak-001-001-004-0033 Értsd: közbiztonság.

A szerencsétlen Babits József Petesházán4 , szegény sorsban született. Szüléinek nem vala módjok, hogy őtet oskolába küldjék, helyben pedig sem templom, sem isteni szolgálat, sem pap vagy mester nincs, ki a gyermeket a keresztény hitvallásnak és az erkölcsiségnek elsőbb ágozataira oktatta volna. Ily elhagyattatás mellett szilajon fölnevelkedve, ifjúságának serdülő korában, midőn még minden jó és rossz behatásnak tárva van szív és elme, midőn az érett megfontolást még a legjobbnál is oly gyakran elnémítják az indulatok, hogy kenyerét keresse, Becsehelyen5 mint gulásbojtár szolgálatba állott. És éppen ez vala szerencsétlenségeinek legelső kútfeje, mert Becsehely a közvélekedés szerint is mindenkor kiirthatatlan fészke és tanyája volt a magokat rejtegető csavargóknak. Tóth János, az ottani csikós nyújtott az ilyeseknek menedékhelyet, s ezáltal oly tekéntetet szerzett magának a tőle rettegő s ezért barátságát kereső vidékbéli pásztorok előtt, hogy méltán azok fejének mondathatik. A pásztor pásztorral barátkozik inkább, mint földmívelővel, mert életmódjoknak és foglalatosságaiknak egyformasága őket egymáshoz húzza, így ismérkedett meg a pásztorkodni kezdő Babits József is gyönge korában becsehelyi pásztortársaival, kiknek élte folytáról már maga ezen pör is elegendő bizonyságot tészen. Ugyanis Tóth János csikós a pörnek irományai szerint mind az itt kóborló, mind a Szlavóniába általszökött gonosztévőkkel öszveköttetésben lévén, a legsúlyosabb vétkek tetemes gyanújával terhelve, bővebb vizsgálat végett nemes Verőce vármegyének általküldetett; a bojtárok közül pedig némelyek vétkeikért már büntetést kaptak, mások mint rablók és gyilkosok rettegve várják az ezen pörben hozandó végső ítéletet. Ezen vétkek barlangjában tehát Babits Józsefnek meg nem romlani majdnem lehetetlen volt. A példa és a társoság oly hatalmas eszközei jónak és rossznak, hogy még a míveltebb ember sem tagadhatja meg ezeknek hatalmát, s a legerősebb lelkű is bészívja vétkes szokásait azoknak, kikkel ifjúságától fogva kirekesztőleg társolkodott, de azonkívül is, gyűlöli a bűnt gyakorló gonosz ember jobblelkű embertársát, és maga körül nemigen szenvedi meg azt, rész szerint, mert elárulástól fél, társa előtt pedig titkolózni felette terhes, és némelykor lehetetlen is, de rész szerint azért, mert annak jámbor életében, derült és egyenes tekéntetében mindenkori szemrehányást olvas vétkeiért, üldözi tehát és gúnyolja azt mindaddig, míg vagy el nem válnak egymástól, vagy a jó is elcsábíttatik. Ezek szerint nem bocsánandó-e, hogy Babits József, kinek szívében az isteni és polgári törvények, a jónak és igaznak 24magvai nevelés által nemigen mélyen valának beplántálva; jó nem maradott egy oly társoságban, hol csak a véteknek örömei ismértettek, hol a jámbor élet kigúnyoltatott, az erkölcsös ember üldöztetett, és csupán a hasonlóul elvetemedett vétkes volt többi társainak barátságára érdemes.

deak-001-001-004-0044 Petesháza a herceg Esterházy család alsólendvai uradalmához tartozott.

deak-001-001-004-0055 Becsehely Csuzy Pál cs. kir. kamarás birtokában volt, Letenye és Nagykanizsa között.

Itt csalta el Fehér Józsi, Tóth János csikósnak bojtárja és érdemes tanítványa Babits Józsefet magával az aligvári majorba6 , hol legalább ez utolsónak a pör irományai szerint is semmi vétkes szándéka nem volt, de midőn a majorbéli cselédek által megtámodtattak, társának biztatásából, sőt egyenes parancsolatjából a néki nyújtott pisztollal mind magát, mind társát védelmezni kötelességének tartotta, mert még a legvadabb rablócsoportnak is vagynak bizonyos és különös szokásbéli törvényei, melyek szerint öregebb társának nem engedelmeskedni, valamelyiket föladni vagy elhagyni és a veszedelemben nem védelmezni legalacsonyabb véteknek tartatik; a becsehelyi pásztorok csoportja pedig ezen törvények szentségét Babits Józsefnek is hihető hathatósan lelkére kötötte. Büntetés követte ezen első hibát, mely büntetésnek súlyát az effélékhez nem szokott Babits Józsi fölötte terhesnek érezvén, hogy attól menekedhessék, módokat keresett, és talált is az elszökésre. De éppen ezen szökése által lett ő kizárva a polgári társaságnak békés köréből, mert az elillanásért még terhesebb büntetés várakozott reája, melynek félelme miatt nyilván megjelenni sehol sem mervén, bujkálva csavarogni volt kéntelen. Csavargása közben Strobl Józsi kanászbojtárhoz vetődött, s ott Kovács Ferkó csavargóval is szerencsétlenségére megismérkedett. Kenyere már ekkor elfogyott, ruhája nem volt, szolgálatba lépni nem bátorkodott, pénz nélkül nem élhetett; csoda e tehát, hogy egyrészről élte fönntartásának természeti ösztönétől szorongattatván, másrészről prédát ígérő gonosz indulatú társainak álnok csábításai által elragadtatott, s azoknak vérengező példájára Selyem Bódi kirablásában és meggyilkolásában részes lett.

deak-001-001-004-0066 Az aligvári major Alsószemenye község közelében, Zala megyében feküdt, és az alsólendvai Esterházy uradalomhoz tartozott.

Vétke után bűntársát, Strobl Józsit már el nem hagyhatta, mert a fölfödözéstől rettegve máshol élelmet és rejtekhelyet még csak keresni sem mert, midőn pedig Strobl Józsi a Sági pusztán kanászgazda lett, Babits József is követte őtet, és hogy élhessen távol hazájától mint első vétkének helyétől, nevét is az eltitkolhatás végett változtatva, csábító álnok barátjának szolgálatjába lépni kéntelen volt.

Hogy ezen szolgálatjában Babits Józsi az erkölcs útjára vissza nem tért, hanem inkább a vétkek örvényében mélyebbre süllyedett ismét, természetes következése vala helyheztetésének. Gazdája, Strobl Józsi és bojtártársa, Kovács Ferkó mindketten tudói, sőt részesei voltak előbbi bűnének, ezek pedig a megtérni akarót nemcsak kigúnyolták, hanem vétköknek elárulásától félvén, 25talán életétől is megfosztották volna, nem mert tehát azokkal egyet nem érteni, mert egyrészről véres bosszújoktól, másrészről az őtet is üldöző büntető igazságnak ostorától méltán irtózott. Azok, kik gazdájához jártak, s ezáltal ővéle is társalkodtak, mint példának okáért Fülöp Jakab, Kertész Józsi, Nagy Jancsi, Takács Miska és több mások, mind cégéres gonosztévők lévén, hívogató biztatásaikkal őtet is a rosszra ingerlették, de talán tulajdon lelkiismérete is volt egyik oka későbbi vétkeinek, mert a nyáj mellett henyén heverésző pásztornak lehetetlen volt élte lefolyt részére is némelykor vizsgálódva vissza nem tekinteni, és ha ezt cselekedte, föl köllött ébredni mardozó lelkiisméretének, melyet, hogy ismét elnémítson, bort és zajos társaságot keresett, de mivel ezt pénz nélkül el nem érhette, pénze pedig csekély béréből csak csekély lehetett, társainak példájára és ingerlésére ismét rabolni indult. Így lett Babits Józsi részestárs mindazon vétkekben, melyek hosszú sorát szabad vallásában maga is elisméri, de mindenhol régi megrögzött bűnösök, mint Toldi Józsi, Kovács Ferkó, Király Jancsi és Radics József voltak társai, kik addig csábították, tüzelték, míg heves indulatja őtet is elragadta. Igaz ugyan, hogy némely rablásoknál magát Babitsot mondják vezetőnek a tanúk, ez azonban csak minden korlátokon keresztülrontó hevesebb indulatjának és vakmerő bátorságának, nem pedig gonoszabb szívének bizonysága, mert éppen a csábítók, kik mást vétekre ingerelnek, magok jobbára félénkek, és a veszedelem helyén hátra állanak.

Azon vétkeken kívül, melyeket Babits József maga is megvallott, a Somogyban elkövetett rablással és gyilkolással is terheli őtet fölpörös tiszti ügyész úrnak7 vádja, de próbái8 nem tökéletesek, mert a rabtársoknak vallása, kik ezen rablást elismérvén, a véle öszvekötött gyilkosságot Babits Józsira hárítani azért akarják, hogy az ezt követő terhesebb büntetés súlyátul megmenekedhessenek, hitelt nem érdemel, a kirablott kárvallottnak úgyis, mint egyes tanúnak bizonyítása ily terhes esetben elegendő próbául nem szolgálhat, Király Jancsi pedig a 39. szám alatt tett azon vallását, hogy Babits Józsi a sümegi rablás alkalmával már három embernek meggyilkolásával dicsekedett, hitelesítéskor egyenesen visszavonta. Figyelmet érdemel végre még azon környülállás is, hogy Babits József ezen vádnak minden tétovázás nélkül állandóul ellene mond, pedig midőn a három gyilkosságot és több rablásokat erőltetés nélkül önként megvalló vétkes a negyedik gyilkosságot mellyel vádoltatik, ily elhatározottan tagadja, méltán föl lehet tenni róla, hogy el sem követte azt. Mindemellett azonban számosak az említett somogyi gyilkosságon kívül is Babits Józsefnek maga által megvallott vétkei, melyek a törvények szoros rendeléséből halált húzhatnak fejére. De nem is védelmezettjének 26ártatlanságában bizakodik a védelmező tiszti ügyész, hanem egyedül hazánk ítélőszékeinek kegyességében, nem a bíráknak szoros igazságától, hanem felebarátjaik gyarlóságán könyörülni szerető szelíd emberiségétől reményl irgalmasabb ítéletet; nem a megvallott vétkek valóságát veszi kétség alá, nem föloldoztatást kíván, mert ezt óhajtani vakmerő képtelenség volna, hanem csak odajárul kérelme, hogy a törvénynek kemény rendelése által kiszabott halál helyett ideig tartó bármely nehéz büntetés rendeltessék.

deak-001-001-004-0077 Kuthy Pál, Zala vármegye tiszti főügyésze képviselte ez ügyben a vádat.

deak-001-001-004-0088 Bizonyítékul szolgáló tanúvallomásai.

Ki kell ugyan a köztársaság sorábul törölni minden olyan vétkest, kinek gonoszsága polgártársainak ostorává lett; de csak akkor, ha a vétkes jobbíthatatlan. A halálos büntetésnek célja nem bosszúállás, mert a bosszúállás kegyetlen indulat, ilyen indulatot pedig az igazság kiszolgáltatásának ismérni nem szabad. De elégtételt sem szerez a halálos büntetés, mert a meggyilkolt polgárok életét semmi büntetés, semmi kegyetlenség vissza nem adja többé a köztársaságnak. Ha azonban a kemény törvény szoros rendelését irgalom és könyörületesség mérsékeli, ha az ítélet nemcsak törvényen, hanem felebaráti szereteten is alapul, megtartatik egy polgár, kinek élete a köztársaságnak még talán hasznára válhat. Csak olyan gonoszakat köll tehát halálos büntetésekkel kiirtani, kiknek megmaradása több kárt okozna a közjónak, mint amit az egy polgárnak eloltott életében veszthet, de ahol a bűnös megtérni készül, ahol alapos reménység lehet jobbulásához, ott szebb és felségesebb, a közjóra hasznosabb s talán ezért igazságosabb is az életet megtartó kegyelem, mind a halálos törvénynek pontos teljesítése. Ily tekéntetet érdemel a szerencsétlen Babits József is. Megvallotta ő legterhesebb vétkeit önként és erőltetés nélkül, melyeket tökéletesen kinyomozni nem is lehetett volna, fölfödözte minden bűntársait, s ezáltal módot nyújtott arra, hogy a büntető igazságnak hatalmas keze azokat is elérte, s további gonoszságaikat meggátolta. Kezességül szolgálhat ezen őszinte vallása, hogy törődött szívvel bánja vétkeit, és ha a halálos büntetéstől megmenekedve ideig tartó bármely kemény büntetését kiállhatná, ezen fenyíték által Istenével, embertársaival megengesztelődve tiszta kebellel léphetne ismét a világba, nyíltan és félelem nélkül keresné munkája által kenyerét, önkárával megismért társait, kiknek barátsága néki oly gyászos volt, s az ezekhez hasonlókat kerülné, a nyomorúság és életkorának haladása heves indulatjait lecsillapítanák, s így lenne idővel belőle hasznos és szorgalmatos polgár, ki veszedelem idején még hazájának védelmére is fölállhatna, s akkor rettenthetetlen bátorsága, mely eddig a nem igaz úton féktelenül kicsapongva terhes vétkek szülőanyja lett, a legszentebb célra vezéreltetvén, a közjónak nem csekély hasznot hajtana.

27Mindezeket, de különösen védelmezettjének huszonhárom esztendőkre csak alig terjedő fiatal korát tekintetbe vétetni kérvén a védelmező tiszti ügyész, ezen pört ítélet alá bocsátja.9

deak-001-001-004-0099 Babitsot Zala vármegye törvényszéke bűnösnek találta, és 1831. január 18-án halálra ítélte. A halálos ítéletet 1834. szeptember 25-én az uralkodó is jóváhagyta, és az elítéltet október 20-án felakasztották.

Eredeti tisztázat. ZML Zala vármegye büntető törvényszékének iratai. Büntetőperek, 1829. Fasc. 20. Nr. 173. Közli Kónyi Manó 1. köt. 1–7. p., Deák Ferenc ügyészi iratai 1824–1831. Sajtó alá rendezte Molnár András. Zalaegerszeg, 1995, Zala Megyei Bíróság – Zala Megyei Levéltár, 153–161. p.