VASVÁRMEGYE.
VASVÁRMEGYE.
Nagyjából mai határai közt terült el hajdan is.
1494-ben kerek számmal 4500, 1495-ben pedig vagy 5000 adó alá eső házhelyet számítottak össze benne.*
Pontosan: 4505 1/2 és 5051. (Engel, i. m. 24, és 146. l.)
Nyugoti hegyes vidéke nagy uradalmak, keleti kisebb, sík fele pedig nagyrészt törzsökös, vagyonos középnemesség hazája volt. Legnagyobb uradalma délkeleten, a vendek lakta vidéken a lindvai vagy felső-lindvai, melyhez Felső-Lindva (Felső-Lendva) váron és városon kívül Mura-Szombat város és már 1366-ban is vagy 100 falu tartozik, – Felső-Lendvátől le délnek egész Mura- Szombatig. Ez óriási földterület a Balog-nemből való felső-lindvai vagy (rima-)szécsi Szécsi (Herczeg, Bánfi) családé, már Nagy Lajos király korában. Ugyanők szerezték meg 1387-ben a szomszédos Dobrát is, melynek területe Felső-Lendvától északnak a Rába-vidékig nyúlt föl s Dobra várán és városán kívül mintegy 30 falut foglalt magában. Végül időnként Körmend városa is e családé a XV. század folyamán.
A felső-lendva-dobrai, kettős uradalomtól kelet felé, főleg a Kerka és Zala felső folyása mentén az u. n. Őrség terült el, közepén Nagy-Rákos városával. Eme magyarok lakta terület, mintegy 18 helység, a lévai Cseheké volt, utánok pedig, a Mátyás király korában a hírneves Ujlakiaké. E terület sorsában osztozott e században odább észak-nyugot felé Német-Ujvár vár és város is, vagy 27 faluval együtt, melyek Német-Ujvártól észak-nyugotnak Szent-Elek; délkeletnek pedig Rönök vidékeig terültek el.
Ez uradalomhoz kelet felől a hasonló terjedelmű monyorókeréki csatlakozik, élén a hasonló nevű várral és várossal s 1496-ban szintén vagy 27 helységgel: északnak föl Schützig, délnek le egész a Rába melletti Csákányig. Földesurai már a XIV. század közepe óta az Elderbach-ok, a kiké volt odább ény. felé a szomszédos Veresvár vár és város is, a XV. század végén 14 faluval együtt Gyepü-Füzestől föl ék. Felső-Őrig.
Kissé távolabb esik már innen két más város, szintén az Elderbach-ok birtoka, jelesül Vép, Szombathely közelében keletre, és Körmend amattól délre, a zalai határ felé. Ezenkívül ideiglenesen Vasvár, Dobra, Rákos, Mura-Szombat, Schütz városokban és más kisebb helyeken is volt időnként birtokjoga e családnak,
Veresvár táján szomszédosak velök a szintén német eredetű Pa(u)mkircher-ek, Szalonok vár és város urai, a kiknek ezenkívül időnként a Veresvárral (k.-ék.) határos óvári és rohonczi uradalomban is részük volt. E tájakon 1475-ben mindössze vagy 32 helység uralta őket.
Óvár vár különben, környékén vagy 13 faluval, a század elején az Óváriaké volt, majd más családok közt oszlott meg; Rohoncz vár és város pedig a szomszédos Kőszeg várral és várossal és tartozékaikkal együtt már a XV. század elején, illetve a XIV-ik végén a Garaiaké lett, a kiknek kezéből csak Frigyes császár ragadta ki, összesen mintegy 18 vasmegyei helységgel együtt. Mikor aztán e várakat Mátyás király, uralkodása vége felé kicsikarta a császártól Rohoncz a porosz származású Margenwerder Jakab királyi pattantyúsmester, Kőszeg pedig a Korvin János birtokába ment át.
A Garaiak, Rohoncz és Kőszeg igazi urai ezenkívül Kőszeg szomszédságában dk. felé Pese (Pöse) táján 3–4, veszprémmegyei Somlyó várukhoz pedig Jánosháza, Hosszú-Pereszteg, Ság és Szergény vidékén – a veszprémi határ mentén – még vagy 7–12 helységben is földesurak.
A kőszeg-rohoncz-szalonoki vonaltól nyugot felé, a megye sarkában még két nagyobb uradalom foglalt helyet, u. m. a borostyáni (borostyánkői), élén a hasonló nevű várral, s a lékavári, élén a hasonló nevű várral és várossal, – mindkettő a Kanizsaiak birtokában, az egész század folyamán. Borostyánhoz vagy 22–25, Lékához pedig vagy 8–9 vasmegyei falut számítottak.
A Kanizsaiaknak azonban odább keletre, a Rába menti síkon is volt egy nagyobb és egy kisebb birtokuk. A nagyobbik, a sárvári, Sárvár város és vár, Ikervár és Sár városokkal és vagy 9 faluval; a kisebbik a pápóczi, a megye ék. csücskében Pápócz város részei és Magyar-Gencs helység.
Eme két birtokuk közé ékelődik – összesen vagy 14 falujával Asszonyfalva, a rokon Oslfi vagy Ostfi, Asszonyfalvi és Bresztolczi családok birtoka, élén Asszonyfalva és Kigyókő erősségekkel.
Nagyobb uradalmak ezenkívül már csak alább dél felé találhatók Vasvár, Körmend és Csákány vidékén, hol két Nádasd- nemből eredő család, u. m. a gersei Petők és Nádasdiak vagy nádasdi Darabosok birtokai fonódtak egymásba. A gersei Petőké vagy 30–38 falu, részint törzsbirtokukhoz, Gerséhez és Mármánykő várához, részint zalamegyei Kéménd várukhoz és Vasvár városához, melynek egyik fele szintén őket uralta már a Zsigmond király idejében. A Nádasdiaké vagy Darabosoké pedig a Nádasdtól le Monyorósdig sőt Iklódig huzódó terület, melyhez az Őrségen túl, a felső-lendvai uradalom széles testében egy másik, s még távolabb, a megye ék, sarkában Sárvár és Ostfi-Asszonyfalva közé ékelve egy harmadik jószáguk csatlakozott, összesen szintén valami 30 helység vagy puszta.
Végül még a Héderváriaknak Molnos-Szecső, Csákány és Strém táján elterülő, mintegy 12 helységből vagy pusztából alakult, kevésbbé terjedelmes vagy összefüggő birtokát említhetjük.
A köznemesi családok közül kétségkívül legelőkelőbbek az Egerváriak, kiknek birtoka, a zalai határszélen legalkalmasabb kiinduló pontja további utunknak. A század végén, midőn Lászlóval úgyszólván a főnemesi családok sorába emelkednek, Vasmegyében Egervár város és kastély, itt és odább ény. felé a Rába és Sorok mentén, Oszkó és Geregye táján vagy 10 helységben földesurak, a rokon Geregyeiekkel együtt.
Szomszédosak velök egyfelől a széplaki Bothkák, Széplakon és vidékén 3–5 faluban; nyugot felé pedig a Telekesiek Telekes táján és (kisebb részben) a vendek közt, Tót-Keresztur vidékén, összesen vagy 11 helységben. Odább, észak-nyugotra, Mákva táján (de Csákánytól nyugatra is) a Hosszutótiak következnek, vagy 7 helységben; továbbá a mezőlaki Zámbók, a XIV. században jóval előkelőbb család, szintén Mákva, Oszkó s ezenkívül Köcsk, a Sorok, sőt Mura-Szombat vidékén is; aztán a Rába mentén a Szecsődiek vagy 8, – a Hidvégiek szintén 6, 8, – a Molnáriak vagy 5 – a Rumiak vagy 8; – s beljebb: a Káldiak (a XIV. században) vagy 16, – és a Sitkeiek vagy 9 faluban. Ugyane tájon, a veszprémi határon Jánosháza mellett a mártonfalvi Lacza család emelkedik ki, Mártonfalván olykor erősséggel is, vagy 5, – bentebb nyugotra, a megye közepe felé, a Sorok mentén pedig: a Polyániak vagy 8 (ideiglenes jogon jóval több), – az Unyaniak vagy 9, 10, 12, – a Hermániak, már Szombathely szomszédságában, Hermán táján, de Csákánytól nyugotra is 4, 5, 9, – innen keletnek a péczeli Zarkák, kiknek a szalonoki uradalomban is volt joguk, – a Váltiak, mindent összevéve vagy 8, – a sopronmegyei határ felé pedig a Ják nemzetség tagjai, az egerszegi Kemények vagy 4, – a Niczkiek vagy 11, 13, – a Szentivánfalviak vagy 8, – továbbá a Csák-nemből való (sopronmegyei) Mihályiak, Ugronok, Csákok és Kisfaludiak vagy 3, – az Osl-nembeli, szintén sopronmegyei Csornaiak (és általok a Turócziak) ugyanitt, de főleg (mint a Köveskutiak jogutódai) a stájer határszélen, Szalonoktól nyugot felé 7, 8, – s a sopronmegyei Vágiak szintén vagy 11 helységben. Végül odább délnek, u. m. bent a hegyvidéken a Giroltiak válnak ki, kiknek Girolton kastélyuk is volt, vagy 5, 8, – még délebbre az Iváncziak (a Gosztonyiakkal együtt) Csákány vidékén vagy 9, 10, – a petróczi Henczelfiek és Kövérek, Petrócz (és Halastó) vidékén 3, 6, – s a Kereszturiak, a mai Tót-Keresztur táján vagy 4 helységben vagy pusztán levő birtokaikkal.
Eme nagy- és közép-birtokok közé ékelődnek be az egyháziak uradalmai és apró birtokai.
Az uradalmakat a győri püspök, a vasvári káptalan és a szent-gotthárdi apátság birtokában találjuk. A győri püspök a megye szívének, Szombathely várának és városának, ezenkívül a megye ék. sarkában Egyházas- és Váralja-Kesző helységeknek, – a vasvári káptalan Vasvár város egy részének s itten tájon már 1217-ben vagy 14, a későbbi középkorban pedig mindent együtt számítva vagy 31–33 helységnek (pusztának), – végül a szt.-gotthárdi czisztercziták (a XVI. századi és a mai állapotból következtetve) a Csákány vidéki Gyarmattól a Rába mentén egész a stájer határig egy összefüggő, vagy 32 helységből álló hatalmas birtoktestnek földesurai.
A többi egyházi testületek csak kis-birtokosok. Még pedig részint e megyéből valók, mint a megye közepe táján a jáki monostor Ják, – a pornói apátság Pornó, – a monyorókeréki pálosok Monyorókérék vidékén, s a megye k. sarkában a pápóczi prépostság és az ugyanitteni pálosok Pápócz városban és környékén, a demelki apátság a mai Kis-Czell táján; részint a szomszédos Zala-, Veszprém- és Sopronmegyékból valók, u. m. a kapornaki konvent Pécze1, – az örményesi pálosok és türjei premontreiek a zalamegyei Széplak táján; a vásonyköi pálosok, az apáczasomlyai apáczák és a bakonybéli apátság a veszprémi, – végül a borsmonostori czisztercziták és a csornai premontreiek a soproni határszélen.
Ideiglen vagy kisebb részek urai a más megyebeli nevesebb vagy ép föuri családok közül az alsó-lendvai Bánfiak MuraSzombaton és Körmenden, a szentgyörgyi és fraknói Grófok (Nagymartoniak), a döbrentei Himfiek, Nagylucseiek, pakosi Szemerék, Hunyadi János, Kinizsi Pál (a veszprémmegyei Somlyó vár tartozékaiban), az oroszvári Tompekek, Perényiek, csebi Pogányok, Rozgonyiak, Szapolyaiak és Szécsényiek; de főleg Bakocs Tamás (egri püspök) és általa az Erdődiek, a kik e korszak végén, a Mátyás király halála után (1495. 1496) a monyorókereki, vörösvári, körmendi és somlyóvári nagy uradalmakat szerezték meg.
){kind=link}