FŐBB BIRTOKOSAI:
FŐBB BIRTOKOSAI:
Alattyáni cs. L. Alattyán helység a.
Alifánti (vizközi, ibrányi) cs. Avagy: Alyffanth; vagy: Elefánti. – 1454-ben Balázsfalva, Kis-Beletincz, Lukatelke és Kedhely falvakhoz tartottak jogot. (1454: Dl. 14883: 1458: Dl. 34213–4; 1481: Dl. 18521–2.)
Alsáni cs. Bírta Hermanvárát, Alsánvárát, Vérvárát és Váralja kastélyt; továbbá Atak és Szőcs városokat, Gabos helységet és Tizin részeit (1437.) (l. ott) tartozékaikkal együtt. – 1389-ben kapta kir. adományúl (Pál és testvérei) a hűtlen Hosszubácsi László hosszubácsi részeit; 1390-ben pedig a szintén hűtlen Szeglaki Lászlótól elkobzott Tizin-t vagy Tizen-t. 1428-ban (Gunya, Szelna vagy Zelna, Atak és Csötörtökhely nevű helységeket (a Száva és Boszut között) találjuk birtokukban. Pesty szerint (Eltünt m. I. 263. l.) 1387 óta viselték e nevet. (1389: Muz. llt., 1390: U. o., 1428: U. o., 1464-hez: Dl. 32847. – L. a Marótiak és Puczel Kristóf a. is.)
Anti cs. 1390: Orsz. Llt. NRA. fasc. 1512. n. 19. Zágrábban; 1420: br. Révay cs. llt. Valkó I. 2.
Andrásfalvl cs. 1439: Dl. 13437.
Apor(-fi, szent-lászlói) cs. Filius Opur, Apor, Apoor. (1404: Dl. 8938; 1409: Dl. 9567; 1437: Dl. 13096.) Apor dictus. (1447: Dl. 140.50.) L. a Lorántfiak a. is.
Aranyani cs. L. Józsa (aranyani) néven.
Asszonyfalvi cs. L. az Ostfiak a.
Asszonyfalvi cs. Valkómegyei eredetű. (1487: Dl. 19311.)
Bácsfalvi (Bátfalvi) cs. 1444: gr. Zay cs. llt. B. 45., 1447: Dl. 14050.
Bácsi cs. Azaz: Hosszubácsi. – L. e néven.
Bácsi káptalan. Sál(y)i helységben földesúr. (Dl. 18693.)
Bajai cs. 1471-ben István valkómegyei kir. ember. (Dl. 17200.)
Bakonysi cs. L. Palina várnál. V. ö. 1436: Dl. 12958.
Balog (kecsenyei) cs. Balogh. -1423-ban János e megye alispánja. (1420: br. Révay cs. llt. Valkó. I. 2., 1428: U. o. n. 6., és 1423: Dl. 11114.)
Bánfi (alsó-lendvai) cs. A Garaik után kapták és bírták Boró (l. ott) és Mikola m.-városokat és a borói kastélyt. (L. a titeli prépostságnál s v. ö. 1485: Dl. 19096.)
Bánfi (garai, darnóczi) cs. L. Garai néven. V. ö. Szlakovcz kastély a.
Bánfi (tallóczi) cs. Azaz: Tallóczi. – L. e néven. (V. ö. Szlakovcz kastély és esetleg Bácsmegyében is, a Tallóczi cs. a.)
Barics (szent-lászlói) cs. L. Borics alakban.
Basa (hermani) cs. Basa. (1474: Tört. társ. letét.)
Bátfalvi cs. L. Bácsfalvi néven. – V. ö. Bácsfalu helységnél.
Bátori cs. Racsa várát és városát (l. ott) kapták a Marótiak után.
Bátyai (Bágyai) cs. 1443: Dl: 13706; 1483–6: Dl. 33819. 18793; 1506: br. Révay cs. llt. Bodrog. II. 24.
Bebek (pelsőczi) cs. Más néven: pelsőczi Vajdafi, Pelsőczi. – 1404-ben Szent-Elye helységben birtokosok. (Dl. 32877. – L. a Lorántfiak és Beletincz kastély a.)
Bélai cs. L. a Marótiak a. (1423. -- V. ö. 1398: Dl. 8301–2.)
Belczi cs. 1437: Dl. 13116.
Be(n)czenczi cs. 1364: Dl. 5286; 1417: Dl. 10627. 10637; 1453: Dl. 14661; 1484: gr. Zay cs. llt. A. 34., 1487: Dl. 19311.
Berekszói cs. (1403: Dl. 33538; 1447; Dl. 14050; 1458: Dl. 34213; 1470: Orsz. Llt. N. R. A. fest. 1526: n. 19., 1471: Muz. llt. és Dl. 17271. – L. a Pet(y)kei cs. a. is.)
Beriszló(-fi, grabarjai, sz.-lászlói) cs. Másként: Grabarjaiak, grabarjai (sz.-lászlói) Dezső-k, Borics-ok és Török-ök, Pozsegamegyéből. – 1470-ben (és 1489-ben), mikor (a szintén pozsegamegyei) velikei Bekefi-ekkel kölcsönös örökösödési szerződésre lépnek, a magok részéről Sz.-László, Herman, Liszkó, Szarvas és Petrócz helységekbeli birtokaikat nevezik meg. 1471-ben és 1472-ben (kétségkívül a Kórógyiaktól zálogban) Németi, Szarvas, Szőllőske és Ar(r)asfalva részeibe igtatják őket; 1482-ben pedig ismét Németi, Szőllőske, Szarvas, Váratka, Mocsár, Tizen, Szilköz, Kovászdi s az ekkor Baranyamegyéhez számított Szent-Szalvátor (város), Csereg és Trobosancz birtokába, vétel czímén Bethlen Miklóstól. 1476-ben Sz.-Lászlón már erősségük is van. (1470: Dl. 33485. 33623: 1471: Dl. 17200; 1472: Dl. 34307; 1475: Dl. 26009; 1482: Dl. 18650; 1489: Dl. 33496. – V. ö. 1490: Bécsi csász. áll. llt., és 1492: Dl. 19805.)
Berki cs. 1381: Zichy okmt. IV. 204., 1443: Dl. 13706; 1470: Orsz. Llt. NRA. fasc. 1526. n. 19., Zágrábban; 1471: Muz. llt.
Berzéte-monostori benczések. L. Berzéte-Monostor helység a. V. ö. 1327: Anjouk. okmt. II. 334.
Berzsenyi cs. L. Vérvár várnál és Atak m.-városnál az 1446. évhez.
Bethlen Miklós. L. Sz.-Szalvátor m.-város és a grabarjai Beriszlók a.
Boda (csiri) cs. 1470. táján szerepel Valkómegyében «Nicolaus Boda de Chyr». (gr. Zay cs. llt. B. 80. tttt.) Tán a bácsmegyei Csin (Csér) helység értendő; meglehet azonban valkómegyei helység volt, melyet ez esetben a mai Verőczemegye keleti határvidékén kereshetünk.
Bodófalvi cs. 1417: Dl. 11302.
Bódogasszonyfalvi cs. 1420: Dl. 33552.
Bodon(y)i cs. 1398: Dl. 8301–2; 1409: Dl. 9567; 1420: Dl. 33552; 1471: Muz. llt.
Bordahas (Bordahasó, bodonyi, illyefői) cs. Bordahas. (1446: Dl. 14003., Bordahasw. (1447: Dl. 14050; 1480: Dl. 18438.) Bordahasso. (1481: gr. Zay cs. llt. B. 63., 1482: Dl. 1861b.)
Borics (szent-lászlói, grabarjai) cs. Borich, Borych. – Pozsegamegyéből. (1463: gr. Zay cs. llt. A. 27., 1469: Dl. 16024; 1470: gr. Zay cs. llt. A. 28., 1473: Dl. 16025; 1483: gr. Zay cs: llt. A. 33.) Barych. (1472: U. o. N. 59.) 1483-ban a János özvegye (lankai Kamarás Mihályné) Szent-Lászlót és tartozékait Kis-Szőcsát, Valyafalvát (Vajafalvát vagy Bajafalvát), Nebojszát, Ujfalut, Liszkót, Verőfényt, Kis-Kelőd-öt és Varjast visszakapta a szent-lászlói (grabarjai) Törököktől, a kit eddig zálogban bírták.
Bornemisza (borrobai) cs. Bornemyza. (1466: Dl. 16259.)
Bornemisza (okoszfalvi) cs. Bornemyza. (1484: Muz. llt.)
Bor(r)obai (Borombai) cs. 1480-ban Kecsenye helységben is voltak részei. (1453: Dl. 14661; 1454: Dl. 33389; 1455: Dl. 33806; 1469: DL 16024; 1473: Dl. 16025; 1480: Dl. 18438.)
Boszniai káptalan. Diakó város és környéke részeit bírta. 1406-ban Gyurketincz-en is voltak jobbágyai. (L. Diakó városnál és v. ö. 1263: Fejér, IV. 3. 138–142., 1311: Dl. 34096; 1339: Anjouk. okmt. III. 585–7; 1406: Dl. 9199. – V. ö. Századok. 1893. 467. és kóv. l.)
Boszniai püspök. 1244-ben kapta a püspökség IV. Béla királytól Diakon (később Diakó vár és város) és Blezna (később Belezna, Berezna) földeket, melyek alatt két hatalmas uradalom értendő. Ez uradalomban, mely a mai pozsegamegyei Bród vidékétől ék. Nevnán át Garáig, innen dny. az Ilsava (Josava), Bity és Kladancz (Kladavacz) folyók mentén dny. ismét a Száváig ért – egyéb kiváltságokon kívül püspöki jogokat is gyakorolt a boszniai püspök. Kétségkívül ebbe értendő az az öt plébánia (Boldogasszonyfalva, Sz.- György, Dragotin, Berezna és Sz.-Mihály) is, melyeket az 1330-as években a boszniai püspökség területén sorolnak föl a pápai tized-lajstromok. 1406-ban és 1434-ben praedialis nemesei szerepelnek. Ugyanekkor Mikefalva nevű birtoka merül föl, 1434-ben Drenovcz, Markovcz (és Jagodincz?) nevű püspökségi falvak társaságában. 1422-ben (hihetőleg Valkómegyéhez) Beleznát és Bebrenát (Bród-tól k., ék., és dk. felé) találjuk birtokában. E helységek alatt azonban ekkor is egész nagy uradalom értendő, mely a Bród melletti Verbafalvával (ma Vrba), odább ény.- é.-ék. felé Tomiczával, Jalsavikkal (ma Jezsevik), Verhovinával (ma Vrhovina) és a mai Kondrity vidékével volt szomszédos. E területen belül fekszik Garcsin is, hol 1474-ben az akkori boszniai püspöknek, Benedeknek, kastélya állt. (1244: Theiner. Vet. Mon. Slav. Merid. I. 297. 298., 1263: Fejér, IV. 3. 138–142., 1311: Dl. 34096; 1339: Anjouk. okmt. III. 585–7., 1406: Dl. 9199; 1423: Dl. 31018; 1434: Dl. 12587; 1474: Tört. társ. letét. – L. Diakóvár és város a. s v. ö. Páp. tiz.-lajstrom. 172–174. l., a püspökség határára nézve pedig Horváti helységnél és Századok. 1893. 467. l.)
Bótfalvi (Botfalvi) cs. 1446: Dl. 14003.
Bot(h)os (harapkói) cs. Bothus. Bothos. A Garaiakkal egy tőből. (V. ö. Thuróczi. Schwandtnernél, i. h. 394. 395. 399. l.) 1453-ban a néhai Bot(h)os András birtokát, Ivánka-Sz.-György felét, Kórógyi János macsói bán igényli zálog czímen. 1455-ben ugyanez Andrásnak (a ki Hunyadi János ellen harczolt egykor) leányai, Anna, Szekcsői Herczeg Pálné és Margit, Szentgyörgyi Györgyné, férjükkel együtt kapják V. László királytól Harapkót (tartozékaival) és várhelylyel, s Ivánka-Sz.-György, a két Szalagfalu, Kisfalu, HerkácsfaIva, Veliksefalva, Szlavko(v)cz, Voksafalva, Keresztur, Botosovcz, Barfalva, Gergerfalva, Bálentfalva, Sz.-Illye, Kozmafalva, Lékfalva és Bódogasszonyfalva helységeket, melyeket a nevezett Bot(h)os András már 1440-ben bírt. (1333: Dl. 33580; 1453: Dl. 14661; 1455: Dl. 14942. – V. ö: Pesty, Eltünt m. I. 293. és l. a Garai cs. és Ivánka-Sz.-György kastély a. is.)
Bozai (Bozei) cs. 1458-ban varjadi előnévvel. (1394: Dl. 7985; 1446: Dl. 14003; 1458: Dl. 34213–4; 1459: Muz. llt.)
Boziás (kis-bellyei) cs. Bozyas. (1483–86: Dl. 18793. 33819.) Tán azonos a Boz(z)iási családdal?
Boz(z)iási cs. 1471: Dl. 17200; 1472: Dl. 34307; 1484: Muz. llt.
Brigant (gáti) cs. Briganth. (1428: Muz. llt.)
Budavári Sz.-Szűz prépostság. Eszék, Hagymás és Draszád városok (részeinek?) földesura volt. (L. ott.) Ezenkívül 1487-ben Jakabfalván is birtokos. (Dl. 19311.)
Bujáki cs. A Marótiakkal egy eredetűek és osztályosak. – 1403-ban a Pestenyeiek berki, 1417-ben pedig ugyanezeknek pestenyei és berki részeit kapják új-adományul. 1439-ben részeik vannak Csák, Pervojafalva, Borosfalva. Keselyűfalva és Szemes helységekben, 1450-ben pedig Maróton (és Csákon) is. (1403: Dl. 33774; 1418: Dl. 10742; 1424: Dl. 11537. 24716. és Orsz. Llt. NRA. fasc. 1520. n. 8., 1439: U. o. fasc. 1522. n. 29. Zágrábban; 1450: U. o. fasc. 1523. n. 20., 1471: Muz. llt.) L. a Maróti cs. és Marót város a. is.
Csallai (dobszai) cs. Challay. (1443: Dl. 13706.)
Csász (zombori?, elefánti?) cs. Chaz. (1476: Tört. társ. letét.)
Császár (aranyadi, ibrányi) cs. Chazar. – Tamás 1468-ban és 1476-ban valkómegyei kir. ember. (1468: Dl. 33885; 1476: Tört. társ. letét. – V. ö. Bodrogmegyében.)
Császár (varjadi) cs. L. Bácsmegyében.
Cseh (kelemeni) cs. Cheh. (1469: Dl. 16024; 1473: Dl. 16025.)
Cseh (lévai) cs. L. Nevna városnál. V. ö. ugyane cs. a. Pozsegamegyében.
Cserityi (Cserigi, Csericsi) cs. (1443: Dl. 18706; 1480: Dl. 18438. – V. ö. Cserity helység a.)
Cserne(v)czi (Cserneszi) cs. 1403: Dl. 33774; 1404: Dl. 8938; 1465: Dl. 16259; 1472: Dl. 34136. – V. ö. Cserne(v)cz helység a.
Cserno(v)czi cs. (Cserne(v)czi?) – L. Cserne(v)cz helység a.
Csudovczi cs. L. Csudovcz helység a.
Csupor (monoszlai) Miklós. Kórógy és Nevna várát és városát (tartozékaikkal, köztök az inkább pozsegamegyei Tomiczával, vagy Tumiczával), továbbá Ivánka-Sz.-György kastélyt, (az olykor Baranyamegyéhez számított) Eszék várost és kastélyát, Hagymás és Draszád városokat, valamint Németi helység és Sz.-Szalvátor város és tartozékai részeit bírta egyideig. (L. e várak, városok és helység a. – V. ö. a Kórógyi és Matucsinai cs. a. is.)
Czikádori apátság. Tolnamegyéből. – A hol Baranya-, hol meg Valkómegyéhez számított Eszék városban (l. ott, Valkómegyében) a vásárvámot és révet (legalább részben) bírta. Ezenkívül övé volt Kuni falu. (1366: Dl. 5451. – V. ö. ugyanez évhez: Dl. 5512.)
Czillei grófok. L. az Ujlakiak a.
Dabasi cs. Másként: dabasi Isti. (L. e néven.)
Daczó (őri) cs. Ungmegyéből. – 1494-ben az Őrsi(!) Lénárté Gálosfalva, Sz.-György és Gergerfalva. Ugyanez a Lénárt 1494-ben Hederfalvát veszi zálogba s ugyanekkor, valamint 1505-ben is őri Daczó, 1506-ban pedig őri Porkoláb néven szerepel. (1494: Dl. 20235–6; 1506: Dl. 21535. V. ö. 1484: Dl. 18958. és 1505: Pesty, Eltünt m. I. 301.)
Darnói (darnai) cs. 1447: Dl. 14050; 1472: Dl. 34307; 1482: Dl. 18650.
Derzsfalvi cs. L. Derzs helység a.
Derzsi cs. 1417: Dl. 33546; 1443: Dl. 13706: 1487: Dl. 19311. – V. ö. Derzs. helység a.
Deszki (Deczki) cs. 1450-ben Mihályszegén is voltak részei (Muz. llt.)
Dezső (grabarjai, sz.-lászlói) cs. L. a Beriszló (grabarjai) cs. a.
Dezsőfalvi cs. 1454: Dl. 33389.
Dobravityi (Dobravicsi) cs. 1480: Dl. 18391.
Dományi cs. 1496: Dl. 34248.
Dombai cs. L. Váralja kastély, Atak m.-város és a Marótiak a.
Draksafalvi cs. L. Draksafalva helység a.
Eh (palagari) cs. 1417: Dl. 10637.
Elefánti (vizközi) cs. L. Alifánti alakban.
Elevejárói cs. 1390: Dl. 7649; 1443: Dl. 13706.
Ellyefői cs. L. Hillyefői alakban.
Erdélyi (asszonyfalvi) cs. Erdely. (1447: Dl. 14050.)
Erdőszádi cs. L. Erdőszád helység a.
Fakó (deszki, deczki) cs. Fako. (1450: Muz. llt.) Milyályszegén is voltak részei.
Fakó (filpesfalvi) cs. Fako. (1467: Muz. llt.)
Fakó (kecsenyei) cs. Fako. (1443: Dl. 13706.) Azonos lehet az előbbiekkel.
Fejér (kecsinyei) cs. Feyer. 1480: Dl. 18438.)
Felföldi (dályói) cs. Paulus Felfeldy de Dalyo – Atya és tartozékainak szomszédosa. (1471: Dl. 17271.)
Filg(e)vári cs. 1416: Orsz. llt. NRA. fasc. 1517. n. 21. Zágrábban; 1443: Dl. 13706; 1469: Dl. 16024; 1482: Dl. 18650.
Filpe(s)falvi (Fülpösfalvi) cs. 1417: Dl. 10555; 1443: Dl. 13706; 1450: Muz. llt.
Florenczi (Treutel) Miklós. L. Nevna városnál.
Frank (váradi) cs. Frank dictus. (1443: Dl. 13706.)
Gabonyási (Gabanyási) cs. 1417: Dl. 33546; 1454: Dl. 33387; 1491: Dl. 33454.
Gálosfalvi cs. 1421: Dl. 33554.
Garai cs. A Dorozsma-nemből. – Ősei 1269-ben nyerték kir. adományul Gara helységet vagy várost. 1314-ben a Renold magban szakadt fiainak birtokait kapják. 1330-ban a Botosokkal együtt osztoznak Verbiczén. 1332-ben Ponit (Panyit) jut birtokukba. 1356-ban mint a magban szakadt Czimba (Chymba) István fia István birtokát kapják Ujlakot I. Lajos királytól; majd ugyancsak tőle s új adomány gyanánt (1383.) Mária királynőtől Radefalva, Jakabfalva, Burcsinfalva és Masztafalva helységeket, mint az említett Ujlak tartozékait, s Vicsadal-t és Benczencz részeit; 1381-ben pedig a magban szakadt Vajdai Miklós birtokát Vajdát. 1381-ben monostori Berzét(h)e (Miklós fia) Miklóstól megszerzik Monostor részeit, Lászlófalvát egy szigettel, rajta Osztró vár romjaival, Egyefalvát és Csákányfalvát. 1387-ben adományul nyerik Zsigmond királytól a hűtlen Horváti (Péter fia) János bán és László birtokait, Szent-Lőrincz várát és helységét (később város), Peretics, Szat (később város), Apáti (később város), Horváti, Nagyfalu, Hosszúfalu, Markosi, Gajalja és Paszkolcz helységeket. 1395-ben ugyane czímen igtatják őket Szent-Lőrincz, Peretincz, Felső-Peretincz, Dragilovcz, Budatelke, Szabovcz, Csomortány, Batovcz, Papkereke, Varjas, Radamil, Szederovcz, Korincz, Nemilovcz, Berkincz, Usurincz, Nénásfalva, Kulucs, Szat, Gelegye, Bikity, Apáti; Horváti, Szőllős, Osztrigoncz, Petkovcz, Vogyincz, Balázsfalva másként Peszkovcz, Petrosfalva, Sz.-Miklós, Görefalva; Nagyfalu, Karnincz, Gyála, Beskovcz. Szelecsk, Hosszufalu, Péter-span-falva, Buda, Ujlak, Palina, Farkasfalva, Veresfalva, Pálfalva, Ferdefalva, Henczfalva, Dene, Elekfalva, Ivahontelke; Markosi, Kisidfalva, Krabánfalva, Hlaponya, Himbafalva, Cserefalva és Karatna-Szent- Miklós birtokába. 1408-ban új adományul nyerik Zsigmond királytól Gara várát (l. itt is) és az ujlaki kerületet; Szent-Lőrincz várát, Révfaluval; Apátit és Szatot; Czeverna várát és kerületét; Vicsadal várát; Berzéte-Monostorát Vajda faluval; Horvátit; Nagyfalut, Hosszufalut és Markosit. 1421-ben pedig (Varjasért) cserében egy Rücsi leánytól és gyermekeitől, a bitvai Horvátoktól Panyi-t és Gilvás részeit; majd 1422-ben a Csákiaktól (Szerémmegyéből) Varjas részeit, s 1462-ben vétel útján a Tallócziaktól Valkóvár városát. 1472-ben Bucsfalva és Vezelolcz nevű pusztájokat, 174-ben Halas nevű birtokukat (utóbbi a Duna-Dráva-szögben) említik. 1478-ban a Szécsieknek a következő erősségekből, városokból, helységekből és pusztákból adták ki a leánynegyedet, ú. m. Gara városból és a benne levő kastélyból; továbbá Pucsa, Osztrosincz, Goszpodincz (puszta), Bretyano(v)lcz, Dobovacz, Oresancz, Tiszolczi (p.), Jeszkovcz, Kukavisincz (p.), Ujfalu, Laszlovancz (p.), Podvovczia, Varbanovcz, Kiczkolcz, Emrehovacz, Brestyenovcz, Galosecz, Pokojecz, Ozoriás, Lőrinczfalva (p.), Dobroszlavcz (p.), Brajtavaz (p.), Dvorancz (p.), Kis-Oboriancz (p.), Kluancz (p.), Benincz (p.), Dragincz, Kis-Ujlak, Kes(s)e, Pokojevcz, Mertincz (Mercsincz), Bekefalva, Merkincz, Masztincz (p.), Jakabfalva, Borcsinovcz (puszta, avagy Borcsinfalva), Zimápfalva, Talkovcz, Rádafalva, Bajnfalva (p.), Maglatfalva (p.), Ladárfalva (p.), Kovácsfalva (p.), Galibarfalva (p.), Márkfalva (p.), Pósafalva (p.), Somogyka, Korotna (részben), Sz.-János (részben), Teksefalva (p.), Szlamerfalva, Zaholcz; továbbá Nagyfalu, Hosszufalu, Zletkovcz, Beskovcz (p.), Podgajcz (p.), Komincz (p.), Petrosincz, Paszakovcz, Horváti, Gyurincz (p.), Vinnyak (p.), Peczkocz (p.), Vogyincz; aztán: Kisid, Markosi, Lak (p.), Halapnya (p.), Noszelcz (p.), Farkasfalva (p.). Cserefalva (p.), Himba (p.), Krabánfalva (p.), Vajda, Kis-Vajda (p.), Vajda (p.), Szent-György, Bakovcz, Szanafalva helységekből és pusztákból; továbbá Vicsadal m.-városból és várából; Apáti és Szat, Geregyer vagy Geletincz (p.) helységekből és pusztából; Szent-Lőrincz várból és a következő pusztákból: Radomincz, Podluse, Rozinczi, Szaholczi, Klucs, Nenasevcz, Szedrovcz, Batoczi, Pápóczi, Temertajn, Marincz, Budincz, Dragilovcz és Preczeto(v)lcz; végül Berekincz helységből. 1495-ben (garai Bánfi) Lőrincz (és hlapsityi Kishorvát János) hűtlensége miatt Czernát és Garát elvesztette; majd 1506-ben megint új-adományul kapta: Szlakavcz erősséget; Cze(ve)rna kastélyt és várost; a kosztormán-szent-dienesi kastélyt; a garai kastélyt Gara várossal és tartozékaikkal; végül Szent-Ellye, Zaluzia, Popregye, Kunovcz, Les(z)kovácz és Bo(z)ziás; valamint Okovcz, Bekesevcz, Hansorovcz és (részben) Dimitrovcz, Dvornyák, Presztvotincz, Budisevcz és Dobretincz helységeket. – Ezeken kívül bírta még e család a XV-ík században Szata (a Bánfi-ág), továbbá Boró és Míkola erősségeket és városokat is (l. ott), a hozzájok tartozó terjedelmes uradalmakkal. (1269: Fejér, VII. 3. 64., 1314: Anjouk. okmt. I. 334., 1330: U. o. II. 480., 1332: Dl. 33579; 1366–83: Dl. 33740; 1381: Dl. 6761. 6829; 1387: Dl. 7309; 1395: Dl. 8028; 1403: Dl. 33538; 1406: Haz. okmt. VII. 432., 1448: Fejér, X. 4. 660–673., 1421: Dl. 33553; 1422: Dl. 11238; 1432: Haz. okmt. V1I. 452., 1449: Dl. 14227; 1462: gr. Draskovics cs. llt. f. 25. n. 8., 1464: Dl. 33951., 1472: Dl. 34136; 1474: Tört. társ. letét; 1477–5: Dl. 18145; 1478: gr. Zay cs. llt. C. 19. és 20., 1495: Dl. 20263. 20269. 34246; 1506–7: gr. Zay cs. llt. – L. a Szentszalvátori; Maród és hlapsityi Horvát cs., a titeli prépostság, Szata vár és város és Diós helység a. is. V. ö. 1443: Dl. 33538.)
Gáti (Gátfalusi) cs. 1455-ben Jaronna-Szent-Miklóson birtokos. (1404: Dl. 8965; 1437: Dl. 13116; 1447: Dl. 14050; 1455: Dl. 33806; 1458: Dl. 34213–4; 1472: Dl. 34307.)
Geréb (vingárti) cs. Ivánka-Sz.-György várát és városát, Szent-Lőrincz várát és városát, Atya várát és városát, Apáti, Szat (Eszék, Hagymás és Draszád) városokat. birta egy ideig. (L. ott.)
Grabarjai cs. L. Beriszló (grabarjai) cs. a.
Gróf (szent-györgyi) cs. Másként: Szentgyörgyi (és Bazini) gr. L. harapkói Bot(h)os cs. a.
Gyantei (Gyantai) cs. 1379: Dl. 6600; 1458: Dl. 34213–4; 1482: Dl. 18615.
Györkemi (Györkömi, Györkei) cs. 1416: Dl. 33545; 1417: Dl. 10555; 1461: Dl. 15591; 1465: Dl. 16259.
Gyulal cs. Avagy: gyulai Pat-fi. Baranyamegyéből. (1428: Muz. llt., 1429: gr. Zay cs. llt. D. 39.)
Haszafalvi cs. 1471: Muz. llt. (V. ö. Haszafalva helység a.)
Hédervári cs. L. Beletincz kastély, Németi (Nempti) m.-város és a serkei Lorántfi cs. a.
Hedrehfalvi cs. 1421: Dl. 33554.
Herczeg (szekcsői) cs. 1460-ban Németi, Asszonyfalva. Kovászdi, Szilköz, Tezen, Mocsár, Szarvas, Váratka, Szőllőske, Szent-Szalvátor (máskor város), Turbosancz és Cserics részeit a Kórógyiaknak (Gáspárnak) zálogosították el. 1497-ben Szarvast és Németit még kezükön találjuk. (1460: Dl. 15465; 1497: Muz, llt.) – L. a Bothos és s. Lorántfi cs., Nevna város és Beletincz vár a. is.
Herman-szentgyörgyi cs. 1421: Dl. 33554.
Hermani (Herman) cs. 1482-ben bátyai előnévvel. (1421: Dl. 33554; 1439: Dl. 13437; 1447: Dl. 14050; 1454: Dl. 33946; 1473: Dl. 16025; 1480: Dl. 18438; 1482: Dl. 18615; 1491: Dl. 33454.)
Hillyefői cs. 1379: Dl. 6600; 1458: Dl. 34213–4.
Hlap(c)sity(i) (Halapsity) cs. L. Horvát (hlapsityi) néven.
Horvát (bitvai) cs. Horwath. – L. a Garaiak a. s v. ö. 1403: Dl. 33538.
Horvát (hlapsityi, hlapcsityi) cs. Másként: Kishorvát. Olykor: Klapsity azaz: Hlapsity, Halapsity, Hlapcsity. – 1474-ben «Johannes Horvath, filius eiusdem Johannis Klapsyth dicti de Mohlyth». (Tört. társ. letét.) 1478-ban és 1479-ben Johannes Horwath de Hlapchych. (Gr. Zay cs. llt. C. 19., 20. és 21.) 1484-ben, (1493-ban) és 1495-ben «Johannes Kyshorwath de Hlapsych, Hlapsyth, Halapsyth». (Dl. 18980; 1493: Epist. Petri de Warda. 8. és 14. 1., v. ö. 200. l., 1495: Dl. 20363. 20269.) 1504-ben és 1507-ben «Johannes Kyshorwath de Hlapchygh, Hlapchych». (1504: Gr. Zay cs. llt. C. 25. és 26., 1507: U. o. C. 29.) Bizonyára boszniai eredetű cs. (L. Nevna városnál is.) 1478 táján János a Garai (Bánfi) családba házasodván, társ-birtokos lett a Garaiakkal – Körös-, Pozsega-, Valkó- és Bácsmegyében. (L. ott is.)
Horvát (plavicsói vagy plavityói) cs. Horwath. – L. a Hosszúbácsi cs. a.
Horvát (szent-máriai) cs. Horwath. (1469: Dl. 16024; 1473: Dl. 16025; 1480: Dl. 18438.)
Hosszúbácsi cs. Másként: Bácsi. – 1380-ban (Hosszú-Bács), Pogye, Petlend és Bikecs helységekben földesurak. 1404-ben a hűtlen Miklós birtokait Kámánd, Peklend, Hosszú-Bácsi, Pegye, Kanata, Farkasvölgy és Farkastelke helységekben a Marótiaknak, – 1428-ban pedig a Balázs és János hosszúbácsi, peklendi, pegyei és konatai részeit plavicsoi (vagy plavityo-i) Horvát Miklósnak adományozta Zsigmond király. 1441-ben I. Ulászló ugyane s egyszersmind kamandi részeiket is, «mint a magbanszakadt Balázs és János birtokait» adta ujra a nevezett Horvát Miklósnak és általa Szentpéteri (Péter fiának) Miklósnak. Ettőlfogva állandóbban a Szentpéteriek és Marótiak (l. ezeknél) kezén találjuk e birtokokat. (1365: gr. Zay cs. llt. B. 20., 1380: U. o. B. 34. és Dl. 33678; 1390: Muz. llt., 1404: Dl. 8938; 1417: Pesty, Eltünt m. I. 296., 1428: gr. Zay cs. llt. B. 38., 1429: U. o. D. 39., 1441: U. o. B. 42. és 43. – L. a Szentpéteri, Alsáni és Maróti cs. a. is.)
Iklódi cs. 1447: Dl. 14050.
Illyefői cs. L. Hillyefői néven.
Iregi (Irögi) cs. A Mikolaiakkal osztályos cs. 1480-ban egyik tagja kecsenyei földesúr, 1481-ben egy másik gyerkeni előnevet visel. Azonban Bácsmegyében is volt ily nevű család, melyet a valkómegyeitől részemről nem tudok mindig pontosan megkülönböztetni. (1363: Dl. 5213; 1402: Dl. 33533; 1417: Dl. 10555. 10627. 10637; 1439: Dl. 13437; 1469: Dl. 16024; 1481: Dl. 18621–2; 1491: Dl. 33454.)
Isti (dabasi) cs. Isthy. Pestmegyéből. Másként: Dabasi. Leve, Berzéte-Monost(o)ra és Ivánka-Sz-György erősségeket és városokat bírta egyideig. 1487-ben a Péter birtokába jutott (az aranyani Józsáktól) Lukácsfalva, Deczk és Ellésfalva. (1487: Muz. llt. – A többire nézve l. az említett erősségek és városok a. s főleg Ivánka-Szent-György várnál.)
Jámai cs. 1323: Anjouk. okmt. II. 85., 1469: Dl. 16024.
Jaxics (Jaksics, nagylaki) cs. Csanádmegyéből. – 1487-ben Kis- és Nagy-Szőllősön birtokos. (Dl. 19311.)
Józsa (aranyani) cs. Másként: Aranyani, Bodrogmegyéből. – 1460-ben új-adományúl kapják (a Levei családdal együtt) Leve (később város), Szajhánfalva, Mátyusfalva és Ellésfalva helységeket, Mihályszege és Terpenye részeit. 1472-ben földesurak (Terpenye és Leve), 1487-ben Gátfalva, Lukácsfalva, Deczk, Míhályszege, (Ellésfalva), Gegetincz, Kis-Kórógy, Filpesfalva, Gergelyfalva, (Terpenye, Leve), Pálfalva, Blazsencz és Boze helységekben, s bírják a levei kastély részeit is. (1450: Pannonh. főapáts. orsz. llt. 62. sz. és Muz, llt., 1461: Dl. 15591; 1466: Dl. 16381; 1468: Dl. 33885; 1472: Dl,. 34136.; 1487: Muz. llt. – L. a dabasi Isthy cs. a. is.)
Kállai Pál. L. Nevna városnál.
Kalocsai érsek. Birta Szata várát és városát és Szivicza kastélyt. (L. ott. Szlakovcz kastély és az ehez tartozott Diós helység a. is. V. ö. 1471: Dl. 17271.)
Kamarás vagy Kamarási (lankai) cs. Kamaras. Kamarasy. (1484: gr. Zay cs. llt. A. 34. és 35., 1488: U. o. A. 38.) 1484-ben és 1488-ban Jaromnán is voltak részei, (részben) zálogban Viszecsei Pétertől. (L. a Szentpéteri és sz.-lászlói Borics cs. a. is.)
Kaniszlófalvi cs. 1453: Dl. 34213–4.
Kaplati cs. 1458: Dl. 34213–4.
Karatna-szentjánosi cs. 141: gr. Zay cs. llt. B. 42., 1447: Dl. 14450.
Karatnai cs. 1443: Dl. 13706.
Kaszafalvi (Kaszai) cs. 117: Dl. 11302; 1458: Dl. 34213–4. (V. ö. Kozafalva helység a.)
Kecsenyei cs. 1439: Dl. 13437; 1454: Dl. 33946; 1472: Dl. 34307; 1480: Dl. 18438.
Kenderes (bodonyi) cs. Kenderes. (1481: gr. Zay cs. llt. B. 63.)
Kenderesi cs. 1416: Orsz. Llt. NRA. fasc. 1517. n. 21. Zágrábban; 1473: Dl. 17464; 1480: Dl. 18438; 1482: Dl. 18615.
Kenéz (váradi) cs. Kenez. (1443: Dl. 13706.)
Kes(s)erő (Keserű, gibárti) cs. Kesserew. (1503: gr. Zay cs. llt. A. 51. és 53., 1506: Dl. 21535.) Kesserw. (1505: Dl. 22559.) Ugy látszik, a valkómegyei Gibártról. (V. ö. Botka Tivadar, Századuk. 1868. 466. sat. l.) A XVI. század elején Szent-Lőrincz várát szerezték meg.
Kes(s)ei cs. 1423: gr. Zay cs. llt. A. 19., 1435: Dl. 12743; 1447: Dl. 14050.
Kevesdi cs. L. Kövesdi néven.
Kis (bottyini) cs. L. Nevna városnál.
Kis (bozei) cs. Parvus (1443: Dl. 13706.)
Kis (filipfalvi) cs. Parvus (1461: Dl. 15591.)
Kis (gibárti) cs. Parvus. – Lőrincz 1466-ban a megye alispánja. (Dl. 16381.)
Kis (paczmáni) cs. L. az Ujlakiak a.
Kisasszonyfalvi cs. 1443: Dl. 13706.
Kis-béllyei cs. 1443: Dl. 13706.
Kishorvát (hlapsityi) cs. L. Horvát (hlapsityi) néven.
Kispakai cs. L. Szabó (kis-pakai) cs. a. Pozsegamegyében.
Klapsity (mohlityi) cs. L. Horvát (hlapsityi) néven.
Klokocsevityi cs. L. a Szabó (kis-pakai) cs. a. Pozsegamegyéhen.
Konkol(y)i cs. 1394: Dl. 7985; 1417: Dl. 33546.
Kórógyi (Kórogyi) cs. Bírta Kórógy várát a XIII. század óta; Ne(v)na várát és városát; Eszék kastélyt és várost; Ivánka-Sz.-György kastélyt és városát; s 1443-ban Szata városhoz is jogot tartott. – 1389-ben (István) kir. adományul nyerte Németi, Kis- és Nagy-Mocsár és Asszonyfalva részeit, mint a Horvátiakkal czimborált Németiek vagy Szántaiak (szántai Laczkfiak) birtokát. E részeket 1406-ban új adományul kapták ugyan, de 1411-ben visszabocsátották a szántai Laczkfiak kezébe. 1433-ban Csapa (később város), Kórógy (Kórogy), Oroszi, Máskusfalva, Majorfalva, Kis-Papfalva, Ivánfalva, Te(h)nye, Csokád, Bahonyafalva, Keresztur, Dia, Bicsánfalva, Ujfalu, Atanászfalva, Papfalva, Billancz, Paszkorcz, Izsákfalva, Gragyancz, Hatancz, Laczatelke, Fábiánfalva, Tomasovcz és Sabesfalva, – 1455-ben Gerecz és Bálintfalva (Ivánka-Szent- György vidékén), – 1469-ben Csapa, Ivánfalva, Pomocsa, Mos(z)ony, Dopsza, Sipkócz, Kaporna, Horvátka, Vajdafalva, Kis- és Nagy-Papfalva, Kis-Kórógy, Babafalva, Kelgyes-Kórógy, Oroszi, Jakabfalva, Bekefalva, Császár-Kórógy, Szélfalva, Kisfalud, Márkusfalva, Pacsana, Györgyfalva, Teh(i)nye, Asszonyfalva, Alsó- és Felső-Petrös (hihetőleg valkómegyei) helységeket, továbbá Hagymás m.-várost és Draszád falut (máskor szintén város) találjuk birtokában. 1472-ben, midőn a Gáspár magvaszakadtával Kórógy és Nevna váraikat, (Eszék) és Ivánka-Szent-György kastélyukat, s Hagymás, Draszád és Tomicza (vagy Tumicza, máskor Pozsegamegyében) városaikat monoszlói Csupor Miklósnak adta Mátyás király, egy Szent-Iván nevű valkómegyei helységet (possessio) is említenek (volt) birtokaik között, a mely alatt azonban kétségkívül a Nádasdhoz (melyet ekkor Baranyamegyéhez számítanak) tartozott tolnamegyei Szent-Ivánt kell értenünk. (1258: Dl. 33212; 1290: Haz. okmt. VI. 371., 1296: Árpádk. új okmt. X. 233., 1299: Zichy okmt. I. 93., 1343: Anjouk. okmt. IV. 353., 1352: U. o. V. 544., 1389- 1406: Dl. 7530; 1411: Dl. 26579; 1433: Dl. 12530; 1434: Dl. 12649; 1455 Dl. 33806; 1466: Dl. 16274; 1472: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 63. f. 1. n. 39. – L. az említett várak és városok, továbbá a szekcsői Herczeg, gr. Beriszló, Tallóczi, szántai Laczkfi, Matucsinai és harapkói Bothos cs. a. – V. ö. Turul. 1892, évf. Werthner, «Az első Kórógyiak» czímű czikkét.)
Korvin János. A XV. század utolsó évtizedeiben bírta Marót várát, városát és tartozékait s (1490) Gara várát, városát és tartozékait. (L. ott s Ujlak város és Ivánka-Sz.-György vár a. is.)
Kozári cs. Baranyamegyéből. – Pacsintán is voltak részei. (1473: Dl 17464. – L. Nempti m.-városnál.)
Kövesdi cs. 1484-ben (a Kewesd-ieknek) Be(n)czenczen voltak részeik. (gr. Zay cs. llt. A 34.)
Kreskovczi cs. 1428: Muz. llt.
Kucsitai cs. L. Kucsita helység a.
Kun (komári-szent-györgyi) cs. L. a Lorántfiak a.
Küke(j)i cs. 1416., 1418: br. Révay cs. llt. Div. fam. II. 9. – V. ö. a Marótiak a.
Laczkfi (szántai) cs. – Másként: Szántai. – 1370-ben nyerik Lajos királytól Mocsár, Szilköz, Kovászdi és Asszonyfalva helységeket; 1411-ben pedig a Kórógyiaktól visszakapják Németi, a két Mcsár, Szilkős, Asszonyfalva és Kovászdi részeit, mint kir. adományos birtokaikat. (E birtokokat 1389. nov. 12-én a Kórágyiak, mint a hűtlen Németi János és Laczkfi Tamás birtokait kapták a királytól.) 1413-ban (és 1421-ben) ítéletileg igtatják őket (Dávidot) Szarvas birtokába. Ugyancsak 1413-ban Szent-László, Kis-Szőcs, Györgyfalva, Nebojsza, Lajnok, Bolyafalva, Ujfalu, Liszkó, Verőfény, Petrolcz és Balázsfalva helységekhez (Dávid), majd 1434-ben az 1411-ben visszakapott jószágokhoz (Dávid fia György) tartanak jogot. (1370: Kismart. llt. 43. A. 19., 1389: Dl. 7530; 1411–34: Dl. 26579; 1413–1421: Kismart. llt. i. h., 1413: Körmendi llt. Alm. V. lad. 7. n. 138. – L. Szent-Szalvátor és Szőcs városnál.)
Levei cs. 1461: Dl. 15591. – L. Leve városnál is.
Liszkói (Liszkai) cs. 1400-ban (és 1402-ben) kir. jóváhagyással kapja (István) János esztergomi érsektől, mint urától és gazdájától Vere, Kövesd, Tordafalva és Ebél részeit; 1411-ben pedig ítéletileg birtokba veszi a Palagari cs. palagari és terpenyei némely jószágait. (1400: Kismart. llt. 32. EE. 319., 1442: U. o. 48. A. 15., 1411: Dl. 9121; 1439: Dl. 13437; 1447: Dl. 14050; 1491: Dl. 33454. – L. a Marótiak a. is.)
Lorántfi (németi, kazai, gedei, serkei) cs. Gömör- és Borsodmegyéből. – 1444-ben Tárnokon földesurak. 1424-ben Tamási (Vajdafi) László és Henrik a két Vásárhely, Zablatya, Tulovczi, Dampsincz, Mergotinóczi, Razuháta, Szahor, Obsinczi, Kletinczi és Mirsinczi helységek s Komári-Szent-György részeinek felét, melyeket, mint a hűtlen kocsári-szent-györgyi Kun-ok birtokát nyertek Zsigmond királytól, a Lorántfiaknak – kik e fele-részt már előbb bírták – visszabocsátják. 1437-ben zálog czímen a Szentlásalói (Apor-fi) család csekendi részeibe igtatják őket. Ugyanekkor Markacz, Tukócz, Komjáti, Péntekfalva, Fatyalcz és Nempti (máskor város) helységekben is földesurak. 1445-ben az ellen tiltakoznak, hogy a Tamásiak, Héderváriak és Ujlaki Miklós Nempti, Tárnok, Zablatya, Breg, Komáron és Székelyfalva(?) helységekbeli jószágukat fölkérhessék. 1446-ban pedig azon panaszkodnak, hogy Zablatya, Tulócz, Dampsincz, Razoháta, Margitinócz, Kletincz, Szahar, Obosnicza, Tergovistya, Nedelistye és Komár helységekbeli birtokaikat előbb a Héderváriak, majd a szekcsői Herczegek hatalmasúl elfoglalták, s most is kezükön tartják. 1466-ban a pelsőczi Vajdafiakkal (Bebekekkel) együtt az Ujlakiak ellen ismétlik e panaszukat, nagyjából ugyane birtokaikra nézve. 1461-ben Németiben már kastélyuk is van. (L. ott.) (1404: Dl. 8941. 32877. és 8965; 1424: Kismart. llt. 35. B. 28., 1437: Dl. 13096. 13116; 1445: Dl. 13839. és Haz. okmt. VII. 465., 1447: Dl. 14003. 14050; 1459: Dl. 15382. 15383; 1481: Dl. 15591. 1466: Dl. 16381; 1467: Dl. 16598; 1473: Dl. 17464. 17480; 1476: Dl. 17814; 1477: Dl. 17906; 1485: Dl. 19087. és Muz. llt., L. Beletincz kastély a. is.)
Madarász (cserigi) cs. Madaraz. (1493: Dl. 20056.)
Madarász (kesei) cs. Madaraz. (1496: Dl. 34248.)
Marczali cs.1436-ban kapja Zsigmond királytól Preczka részeit. (Dl. 12958.)
Maróti cs. A Gut-Keled nemzetségből, melynek tagjai mint valkómegyei birtokosok, már 1289-ben (és 1324-ben is) fólmerűlnek, a mikor a király e nemzetség népeit a 7 denár fizetése és élelmi szerek szolgáltatása (sulusma) tekintetében a bánok hatósága alól kiveszi. – A Marótiak osztozkodnak itteni birtokaikon 1364-ben s kapják (János) 1393-ban kir. adományúl a magban szakadt Csiki Mihály csiki birtokát; 1398-ban pedig a hűtlen atyai Szár János jószágait, melyeket előbb a Szár-okkal rokon, Ajnard nembeli Kükei Somrákos kapott, a kinek azonban nemsokára magvaszakadt. E birtokok, Atya (később város), Babafalva, Zagulyán. Lovászi, Bélvölgy (hibásan Délvölgy), Kardos, Közép-Novák, Tomtelke, Petrócz, Drasinfalva, Szegfalva, Kondorfalva, Geregmező, Porocsinfalva, Kis-Bács, Gacsál(y)falva (Gatályfalva), Halápfalva (Halászfalva), Jarinfalva, Bratafalva; Usojafalva, Braincz, Réfalu, Racsa és Utvarcz helységek. 1404-ben a Szár és Kükei családdal szintén rokon, hűtlen Zsámboki János, görögmezei Vér Miklós és ezenkívül a hűtlen Hosszubácsi Miklós birtokait is ők (János mácsói bán) kapták Zsigmond királytól. Ez alkalommal a Zsámboki János birtokai, Sz.-András, Középfalva, Nagy-és Kis-Oszijó, Radonyafalva, Venecz(i)e, Csőszfalu, Sarlát, Gyante, Gelétfalva, Damjánd, Neszpenyefalva, Sz.-Mihály, Herén(y), Farkfalva, Örvényes, Péntekfalva, Lukácsfalva, Totorman, Medves, Csernojafalva, Lucsincz, Ivanócz, Tergosincz, Nibilfalva, a két Darócz, Ugratincz, Udvarhely, Grubetenfalva és Kiszgni; a görögmezei Vér Miklóséi pedig Atya, Okut, Babafalva, Figlócz, Nagy-Lovász, Geregmező, Bélvölgy, Réfalu, Fejéregyház, Karácsontelke, Tót- Lovász, Fentőfalva, Bajafalva, Leveld, Klisolcz és Kardos; a Hosszubácsi Miklóséi Kámánd, Peklend, Hosszú-Bácsi, Pegye, Kanata, Farkasvölgy és Farkasteleke. 1409-ben, cserében Kükei (Ajnardfi Ferencz fia) Lászlótól Atya helység és benne levő rév részeinek birtokába igtatják őket. (Jánost.) 1423-ban (János) Bélai Jánossal együtt Baksafalvát és Halábfalvát (Halápfalvát), – 1124-ben pedig az osztályos Bujákiakkal együtt a magban szakadt Liszkói András és Miklós birtokát, Nagy-Zombort és tartozékait kapják kir. adományul. 1439-ben ugy látszik ők is bírnak részeket az akkor említett Bujáki-féle (l. ott) jószágokban (a zálogbavétel jogára nézve pedig határozott elsőbbséget követelnek a Garaiakkal szemben); 1450-ben és 1451-ben csakugyan birtokosok Csákon és Bujákon. 1463-ban a Tallócziakkal szemben Alsán várához s Zelna és Gunya helységekhez tartanak jogot; 1464-ben pedig már a néhai Alsáni János némely birtokain egyezkednek a Dombaiakkal (Pál és László), oly formán, hogy Alsánt kastélyával együtt a Marótiak kapják, Zelna, Gunya, Váralja (szintén kastélylyal), Szent-Illye és Atak helységeket pedig részben ugyanők, részben pedig a Dombaiak. E birtokok némely része fölött azonban ekkor még pörben állottak a Tallócziakkal. 1465-ben Atya és Racsa várak, Für, Bingala, Szurok (Sztrug) és Illyési m.-városok, ugyanez idő tájban Atya és Racsa m.-városok (előbb már mint helységek) s Marót vár és város (l. ott) urai. (L. e várak és városok a. A többire nézve: 1289–1324: Kismart. llt. 47. E. 2., 1323: Orsz. Llt. NRA. fasc. 1507. n. 3., 1338. 1347: Anjouk. okmt. IV. 542., V. 143.,1348: Orsz. Llt. NRA. fasc. 1509. n. 1. Zágrábban; 1353: U. o. fasc. 1509. n. 20., 1364–81: Dl. 5288; 1393: Dl. 33527. és Orsz. Llt. NRA. fasc. 1513. n. 8. Zágrábban; 1398: Dl. 8301–2; 1399: Orsz. llt. NRA. fasc. 14. n. 7. Zágrábban és Századok. 1887. VIII. Pótfüzet. 77. l., 1444: Dl. 8938. 8949; 1409: Dl. 9567; 1415: Dl. 10312. 10307. 10323; 1418: Dl. 10742; 1423: Orsz. Llt. NRA. fasc. 1519. n. 31., 1424: U. o. fasc. 1520. n. 8., 1439: U. o. fasc. 1522. n. 29. 1450: U. o. fasc. 1523. n. 20., valamennyi okl. Zágrábban; 1451: Dl. 33943; 1463: Dl. 33950; 1464: Dl. 32847; 1466: Orsz. llt. NRA. fasc. 1526. n. 6., 1470: U. o. fasc. 1526. n. 19. Zágrábban. és Dl. 17095; 1471: Dl. 17271; 1472: Müncheni áll. llt. Ung. Doc. XII. 65., 1481: Dl. 18483. 18615. 18487. – V. ö. Bujákiak, Küke(j)iek, Szentpéteriek és Hosszúbácsiak, továbbá Atak m.-város, Alsán vár és Váralja kastély a. – A Békésm. rég. és tört. társ. Évk. XIII. kötetében Maróti János életrajza jelent meg Karácsonyi Jánostól.)
Matucsinai cs. 1474-ben Nevna várát és városát tartozékaival, s Szent-Szalvátor (város) és Németi (helység), valamint az ezekhez tartozó (l. Sz.- Szalvátor m.-város a.) nyolcz helység fele-részét kapják (Gábor kalocsai érsek és testvére, Matucsinai Zsigmond), minta magban szakadt Kórógyi Gáspár és (utána) monoszlai Csupor Miklós birtokát kir. adományúl. 1476-ban ugyanők megvásárolták Atak m.-várost (l. ott) tartozékaival. (Tört. társ letét. V. ö. az említett helyek és a Petykei cs. a.)
Mlkófalvi cs. 1420: Dl. 33552; 1421: Dl. 33554.
Mikolai cs. L. Boró és Mikola m.-városok és kastély, s az Iregi cs. és a titeli prépostság a. – V ö. az előbbi időkre nézve: 1323: Dl. 33575; 1337: Anjouk. okmt. III. 357–9., 1363: Dl. 5213; 1396: Dl. 33530; 1402: Dl. 33535; 1406: Dl. 9164; 1412: Dl. 9935; 1416: Dl. 33545; 1417: Dl. 33546; 1419: Dl. 10865; 1428: Dl. 11957.
Mohlityi cs. L. Nevna várósnál.
Monó(h)i (Monai, Monóh) cs. Olykor: Monohy. – 1480-ban: derzsfalvi, 1481-ben: györkemi, (1493-ban: györkei) előnévvel. – 1480-ban Szent-Mária helységben is földesúr. (1443: Dl. 13706; 1472: Dl. 84136; 1480: Dl. 18438; 1481: Dl. 18521–2; 1482: Dl. 18615; 1491: Dl. 33454; 1493: Dl. 20056.)
Morhát (Morháti, szántai) cs. 1403-ban csik-i, 1467-ben (mikor lekcsei Sulyok Györgyöt testvérükké fogadják) berekszói birtokukat említik. (Dl. 12821. és Muz. llt.)
Móricz (endrédi) cs. Moricz. (1426: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 27.)
Nagy (györkemi) cs. Magnus. (1443: Dl. 13706.)
Nagy (verei) cs. Magnus. (1482: Dl. 18650.)
Nagylucsei cs. L. Palina várnál és Ujlak város a. is.
Nagypói cs. Külső-Szolnokmegyéből. – Ugy látszik már 1484-ben birtokos Lanka, Tolmány, Haraszti sat. vidékén, a Szentpéteriekkel (l. ott) együtt. (gr. Zay cs. llt.) Hihetőleg rokon a csömöri Zay-akkal. (V. ö. u. o. B. 72. és 76. az 1507. és 1515. évekhez. A gr. Zay cs. levéltárában egyáltalán számos apró adat van a külső-szolnokmegyei Pó, Bala-Szent-Miklós sat. vidékére, melyeket e mü I. kötetébe sajnos – már nem vehettem fel. – V. ö. Ivánka-Sz.-György vár és a Szentpéteri cs. a.)
Nyulszigeti apáczák. Még a XIII. századból (1266.) eredő jogon birták a XIV. században Benczencz részeit. (1266: Koller, i. m. II. 205., 1353: Anjouk. okmt. VI. 138., 1366: Dl. 5512. 5451.)
Ongor (nádasdi) János. L. Kórógy vár, Eszék és Nevna városok a.
Okosz (logotai) cs. Okosz. (1469: Dl. 16024; 1472: Dl. 34307; 1473: Dl. 16025.)
Oroszi cs. 1447: Dl. 14050; 1453: Dl. 14661.
Országh (guti) cs. L. Nevna városnál.
Ostfi (Osi-fi, asszonyfalvi) cs. Másként: Asszonyfalviak, Vas- és Sopronmegyéből. – 1359-ben és 1418-ban Tard, Csabalaka, Barlaba és Monyoród helységeken osztozkodnak (1422-ben ez osztályukra vonatkozó oklevelüket iratják át); 1428-ban és 1516-ban pedig ugyane helységekben birtokosok. 1457-ben Tardon az osztályos Tardiakkal együtt Ujlaki Miklósnak adnak el részeket. (1359: Fejér, X. 6. 592., Sopronm. oklt. I. 300., 1418. 1431 1457: Muz. llt., 1428: Sopronm. oklt. II. 119., 1516: Osthffy cs. llt.)
Örsi (Öri) cs. L. őri Daczó cs. a.
Pacsintai cs. 1454: Dl. 33946; 1458: Dl. 34214; 1465: Dl. 16259.
Paczmáni cs. Vagy paczmáni Kis. – L. az Ujlaki cs. a.
Padvai cs. Avagy: Zsupanczi (Supanczi); Kőrösmegyéből. (L. a Tallócziak a.)
Pakai cs. 1458: Dl. 34213–4; 1464: Dl. 15982.
Palagari cs. L . Polgári néven.
Pálfalvi cs. 1403: Dl. 33538.
Palinai cs. 1442-ben Benedek (nemes) Palina-ban (azaz palinai uradalmában) levő három faluját, u. m. a két Blattát és Batrocsot Tapsa Pál volt Gara városi birónak, most nevnai polgárnak zálogosítá el. (1442: Dl. 13664. – V. ö. 1454: Dl. 33389. és l. Palina helység a. is.)
Pan(y)iti cs. 1403: Dl. 33538; 1421: Dl. 33554; 1443: Dl. 13706; 1448: Dl. 33475.
Parlagi Gy. L. Nevna városnál.
Partos (kenderesi) cs. Partus. (1443: Dl. 13706.)
Pat(-fi, gyulai) cs. L. a Gyulai cs. a.
Pecsere (váradi) cs. Pechere. (1443: Dl. 13706.)
Pegykei cs. L. Pet(y)kei néven.
Pelsőczi cs. Azaz: Bebek (pelsőczi). – L. e néven.
Perényi cs. L. Ivánka-Sz.-György kastély és Borcz vár a.
Pestenyei cs. 1398: Dl. 8301–2; 1403: Dl. 33774: – (L. a Bujáki cs. a. is.)
Péterfalvi cs. 1443: Dl. 13706; 1471: Dl. 17100; 1480: Dl. 18438.
Pet(y)kei (kecsenyei) cs. A Matucsinaiakkal rokon cs. Ezenkívül 1444-ben osztályos a Tagyalaiakkal és Berekszóiakkal is. (L. Petyke helység, a Szentpéteri cs. és Kalatincz erősség a. is.
Polgári (Pologari) cs. Másként: Palagari is. (1329: Anjouk. okmt. II. 431., 1394: Dl. 7985. 7955; 1402: Dl. 33533; 1417: Dl. 10555. – L. a Liszkói cs. a. is.)
Pongrácz (dengelegi) cs. L. Kórógy várnál.
Porkoláb (bátyai) cs. Porkolab. (1484: Muz. llt.)
Porkoláb (kecsinyei) cs. Porkolab. (1478: Dl. 18009.)
Porkoláb (őri) cs. L. a Daczó (őri) cs. a.
Pósa (iregi) cs. Posa. (1467: Muz, llt., 1468: Dl. 33885.)
Pozsegai (verei) cs. Posegay. (1459: Dl. 15382–3; 1463: gr. Zay cs. llt. A. 27.) Balázs 1459-ben a megye egyik alispánja.
Puczel Kristóf, az Alsániak váraljai várnagya 1424-ben az Alsániaktól Jama helységet zálogba vette s később 1428-ban, valamint 1440-ben (ekkor t. i. a Tallócziaktól, az Alsániak jogutódától) is birta. (br. Révay cs. llt. Valkó. I. n. 4. 5. 6. és 8. sz. – V. ö. Szerémmegyében, a Révai cs. a.)
Rácz despoták. L. Berekszó várnál. – V. ö. 1493: Orsz. Lltár. NRA. fasc. 1559. n. 8. Zágrábban.
Radolfalvi (Szudiafi, Szuggyafi; Szuggya) cs. Filius Zudia, Zwdya. Zwga. Zwdyafia. Zwgyaffy. (1435: Dl. 12743; 1437: Dl. 13116; 1447: Dl. 14050., 1453: Dl. 14661; 1465: Dl. 33806.)
Ráskai cs. Szent-Lőrincz várát (I. ott) és városát s Apáti és Szat városokat bírta egy ideig. (V. ö. a főispánok közt.)
Rosdi cs. 1435: Dl. 12743; 1443: Dl. 13706; 1455: Dl. 33806; 1480: Dl. 18391.
Rosinczi cs. L. Rusinczi cs. és Rusincz helység a.
Rozgonyi cs. L. Ivánka-Sz.-György kastély, Nevna város (és vár) Kórógy vár, Eszék város (és erősség) és Szent-Szalvátor város a.
Rusinczi vagy Rusincz-Szentmiklósi cs. L. Rusincz-Sz.-Miklós helységnél idézve.
Rücsi cs. 1405: gr. Zay cs. llt. A. 16., 1439: Dl. 13437; 1454: Dl. 33946; 1472: Dl. 34136.
Rücsi-szentandrási cs. 1448: Dl. 14186.
Sándor (benczenczi vagy beczenczi) cs. Sandor. (1499: Dl. 20821; 1514: gr. Zay cs. llt. A. 68.)
Sartor (kis-pakai, klokocsevityi) cs. L. Szabó (kis-pakai) cs. a. Pozsegamegyében.
Sirgity (perlaki) cs. L. Perlak helység a.
Somi cs. 1480: Dl. 18391.
Sulyok (lekcsei) cs. Bodrog- és Bácsmegyéből. (L. a Zsámboki és Morhát(i) cs. a. és v. ö. 1466: Dl. 16381; 1471: Dl. 17271. és 1482: Dl. 18615., valamint Századok. 1868, évf. 659. 466. l.)
Supanczi cs. Körösmegyéből. – L. a Tallóczi cs. a.
Surányi (récsényi) cs. L. a Szentpéteri cs. a.
Szabó (kis-pakai) cs. L. Pozsegamegyében. V. ö. Paka helység a. ugyanott.
Szalai (rosdi) cs. Zalai. (1484: Muz. llt.)
Szántai cs. Azaz: szántai Laczkfi. – L. e néven.
Szapolyai cs. L. a Lorántfiak (és Nempti kastély) a.
Szatai cs. György 1487-ben (valkómegyei) kir. ember. (Dl. 19311. – V. ö. Szata városnál.)
Szécsi cs. L. a Garaiak a. V. ö. Szent-Lőrincz várnál.
Szekericza (Szekericze, váradi, váradkai) cs. Zekerycza. (1447: Dl. 14050.) Zekericze. (1469: Dl. 16024; 1473: Dl. 16025.)
Szentgyörgyi (és Bazini) gr. cs. L. a Bot(h)os (harapkói) cs. és Valkóvár (vár) a.
Szentkaterinai cs. L. Szabó (kis-pakai) cs. a. Pozsegamegyében.
Szentlászlói (Apor-fi) cs. L. Apor (fi, szent-lászlói) néven.
Szent-máriai cs. 1447: Dl. 14050.
Szentmártoni cs. 1453: Dl. 14661; 1455: Dl. 33806.
Szentmiklósi cs. 1398: Dl. 8301; 1403: Dl. 33774; 1404: Dl. 8938. – V. ö. Szent-Miklós b) és e) helységek a.
Szentpéteri cs. Három felé voltak birtokaik, u. m. a Száva mentén, Mitroviczától nyugatra, a mai Martinczi, – odább ény. a mai Bacsincze, – és Eszéktől délfelé Haraszti vidékén. – 1) 1348-ban birtokosok Ikördön, melyet 1351-ben Iker-Ssent-Péter-nek neveznek. 1444-ben Szent-Péter részeit Zánkfi Péternek zálogosították el, a ki különben e helység más részeit már előbb is bírta zálogban ugyancsak tőlük. 1453-ban Szent-Péter, Pabar, Tudincz (azaz Tuggya), Jelenfalva, Mathócz, Eresz(t)vény, Mihalyócz (azaz Mihályi) és Kis-Pabar helységekben bírt jószágukat, melyek eddig az említett Zánkfi(a) Péternél voltak zálogban, visszakapták. – 2) 1441-ben kir. adományúl nyerték a Hosszúbácsiak (l. ott) némely jószágait, majd 1456-ban ismét, de már ekkor Pet(y)kei Imrével és Miklóssal együtt (Bácsit vagy Hosszú- Bácsit, Kanotát, Kámándot, Peklendet és Pegyét). 1449-ben azonban Hosszú- Bácsi, Kámánd, Kanota, Peklend és Pegye részeit a Marótiaknak, – 1453-ban Hosszú-Bácsi, Petlend, Kámánd és Kanota részeit az Ujlakiaknak adták cserébe vagy zálogba; majd 1456-ban Hosszú-Bácsi, Petlend és Kemend részeit a Zánkfi-aknak zálogosították el. 1480-ban récsényi Surányi (Swrany, Swrani) János és Kamarási (Kamarasy) Mihály kezén egyenlő jogon találjuk Hosszú-Bácsit és tartozékait (Kámánd, Peklend, Kanota, Pegye), mint még ugyanez évben megtudjuk – zálog czímen – a Szentpéteriektől. Ugyanez idő tájt szabadultak fel eme vagy más részeik az Ujlakiak zálogjoga alól. 1481-ben Hosszú-Bács, Kéménd, Kanatincz (1498-ban Kalatincz, kastélylyal), Peklend és Pegye részeit ismét új-adományúl kapják Petykei Mihály és Szentpéteri László, mint osztályos atyafiak. 1500-ban Hosszú-Bácsi Szentpéteri Lászlón kívül már a csulai Móré Györgyé. 1507-ben pedig a Nagyyóiaké és csömöri Zay-aké is. – 3) 1405-ben Rücs-ön, – 1484-ben Jaromnán is voltak részeik. 1453-ban Tolmány, Révfalu, Haraszti, Lanka (ezekben 1484-ben is), Tótfalu és Dok(e)csafalva helységekben földesurak, meglehet szintén a Hosszúbácsiak révén, a kik közül 1430-ban az András özvegye ugyane helységek részeihez formált jogot Vasadi János ellenében. (1348: gr. Zay cs. llt. A. 5., 1405: U. o. A. 16., 1423: U. o. A. 19., 1441: U. o. B. 43., 1444: U. o. A. 20. és 21., 1453: U. o. B. 37., 1456: U. o. B. 56., 1480: U. o. B. 62. és A. 30., 1481: U. o. B. 63., 1484: U. o. A. 35., 1498: U. o. A. 42., 1500: U. o. B. 69., 1507: U. o. B. 72. – V. ö. még 1517: U. o. B. 76. és 1. Ivánka-Sz.-György vár és a Hosszúbácsi cs. a. is.)
Szentszalvátori cs. 1377-ben a Garaiakkal osztozkodnak Pacsintán és Liget-Pacsintán. (1377: Fejér, IX. 5. 217. 229., 1381: Zichy okmt. IV. 204. – L. Szent-Szalvátor városnál is.)
Szőllősi cs. 1454: Dl. 33389; 1482: Dl, 18650. – Hihetőleg azonos ezzel az 1450-ben fölmerülő beczenczi Szőllős (Zelews) cs. (Orsz. Llt. NRA. fasc.
1523. n. 19. Zágrábban.)
1523. n. 19. Zágrábban.)
Szuggya (Szuggyafi, Szudiafi, radolfalvi) cs. L. Radolfalvi néven. – V. ö. 1480: Dl. 18438.
Szuggyafi (pacsintai) cs. Zwgyaffy. (1491: Dl. 33454.) Az előbbivel hihetőleg rokon vagy azonos.
Tagyalai cs. Lőrincz 1464-ben Bács-, 1467-ben Valkómegye alispánja volt. (1444: p. Zay cs. llt. B. 45., 1467: Dl. 16598. – V. ö. a Pet(y)kei cs. a.)
Tallóczi cs. Olykor: tallóczi Bánfi. – Hermanvárát, Alsán várát, Vér várát,
Váralja kastélyt, továbbá Atak, Valkóvár és Szőcs városokat, Gabos helységet, Sz.-Mária és Tizin (1437.) részeit birták, tartozékaikkal. – 1449-ben Drávaszádot a Kórógyiaknak zálogosították el. 1450-ben, bizonyos kőrösmegyei birtokra nézve igért szavatosságuk fejében Hosszú-Hagymás és Drávaszád nevű birtokaikba Supanczi (Zsupanczi, Padvai) Jánost igtatják be. Végül 1462-ben Miliumfalva, Kuno(v)cz, Liszkovcz, Baskócz, Petrócz, Kraksincz és Sz-Illye nevű, máskor Hermanvárához számított s ezenkívül Hegyfalu, Boz(z)iás, Zaluzsa, Pobergye, Sankócz, Bevincz, Petfalva és Szépfalva nevű birtokaikkal szavatolnak. (1449: Orsz. Llt. NRA. fasc. 23. n. 14. Zágrábban; 1450: Dl. 33801. 33802; 1462: gr. Draskovich cs. llt. – L. az említett várak, városok és helységek, továbbá a Marótiak, Puczel Kristóf, s v. ö. Hagymás város a. is.)
Váralja kastélyt, továbbá Atak, Valkóvár és Szőcs városokat, Gabos helységet, Sz.-Mária és Tizin (1437.) részeit birták, tartozékaikkal. – 1449-ben Drávaszádot a Kórógyiaknak zálogosították el. 1450-ben, bizonyos kőrösmegyei birtokra nézve igért szavatosságuk fejében Hosszú-Hagymás és Drávaszád nevű birtokaikba Supanczi (Zsupanczi, Padvai) Jánost igtatják be. Végül 1462-ben Miliumfalva, Kuno(v)cz, Liszkovcz, Baskócz, Petrócz, Kraksincz és Sz-Illye nevű, máskor Hermanvárához számított s ezenkívül Hegyfalu, Boz(z)iás, Zaluzsa, Pobergye, Sankócz, Bevincz, Petfalva és Szépfalva nevű birtokaikkal szavatolnak. (1449: Orsz. Llt. NRA. fasc. 23. n. 14. Zágrábban; 1450: Dl. 33801. 33802; 1462: gr. Draskovich cs. llt. – L. az említett várak, városok és helységek, továbbá a Marótiak, Puczel Kristóf, s v. ö. Hagymás város a. is.)
Tamási (Vajdafi) cs. 1443-ban Németi m.-város (vár) és tartozékai részein kívül Tárnok (részben), Verbanya és Brig helységet, Zablatyát, 1446-ban a beletinczi kastélyt és Komári-Sz.-György részeit bírták. (L. Beletincz kastély és a Lorántfiak a. is. V. ö. 1426: Kismart. llt. 96. fasc. 3, n. 27., 1437: Dl. 13116.)
Tánczos (zombori) cs. Thanczos.(1461: Dl. 15591; 1476: Tört. társ. letét.)
Tardafalvi (Tardosfalvi) cs. 1377: Haz. okmt. VII. 414., 1450: Pannonhalmi főapáts. orsz. llt. 62. sz., 1469: Dl. 16024; 1473: Dl. 16025; 1480: Dl. 18138; 1491: Dl. 33454.
Tardi cs. (1435: Dl. 12743; 1472: Dl. 34307; 1482: Dl. 18650. – L. az Ostfi (asszonyfalvi) cs. a. is.)
Tárnok (kecsenyei) cs. Tharnok, Tharnak. (1469: Dl. 16024; 1473: Dl. 16025.) Tharnok. (1481: Dl. 18521–2.)
Tárnok (pacsintai) cs. Tharnok. (1454: Dl. 33946.) Meglehet, azonos az előbbivel.
Tárnok (szent-péteri) cs. Tharnok. (1456: gr. Zay cs. llt. B. 56.) Ugy látszik, a Szentpéteri cs. egyik ága volt.
Terpenyei (Terpinyei) cs. 1329: Anjouk. okmt. II. 431., 1343: U. o. IV. 314., 1417: Dl. 11302. 10627; 1443: Dl. 13706; 1472: Dl. 34307.
T(h)uz (laki) cs. L. Pozsegamegyében.
Titeli prépostság. Bírta Erdőd várát és városát (l. ott); 1419-ben Teleki) pusztáját a Mikolaiak, később a Garaiak és lendvai Bánfiak (1488.) bírták bérben. 1480-ban az Erdőd környékén feküdt, s ma már teljesen ismeretlen Ablos, Egyházasfalu, Vásárhely, Becsfalva (Betfalva), Gyerki, Itó, Nagy- és Kis-Leszna, Disznórév, Horvát, Darócz és Halász helységeket találjuk birtokában. 1419: Dl. 10865; 1469: Dl. 16024; 1472: Dl. 34136; 1473: Dl. 16025; 1478: Dl. 18009. 18051; 1480: Dl. 18313. 18350. 18438; 1488: Dl. 19405; 1499: Dl. 20821.
Tolmányi cs. 1389: gr. Zay cs llt. D. 6., 1459: Dl. 15383.
Tomiczai (Tamiczai, szent-máriai) cs. János 1480-ban és 1491-ben valkómegyei szolgabíró; István 1493-ban valkómegyei kir. ember. (1480: Dl. 18438; 1491: Dl. 33454; 1493: Dl. 20056.)
Tordosfalvi (Tordafalvi) cs. L. Tardafalvi néven.
Torma (erdőszádi) cs. Torma. (1439: Dl. 13437).
Torkos (hermani) cs. Thorkos. (1474: Tört. társ. letét., 1493: Dl. 20056; 1498: gr. Zay cs. llt. A. 42. és D. 12.) 1474-ben hermani, 1493-ban györkei(?), 1498-ban mikófalvi előnéven tűnnek föl ily nevű nemesek. Az 1493. és 1498. évi cs. kétségtelenül azonos.
Török (jakabfalvi) cs. Terek. (1487: Dl. 19311.)
Török (szent-Lászlói, grabarjai) cs. Terek. – Pozsegamegyéből. L. a sz.-lászlói Borics cs. a.
Treutel (nevnai) cs. L. Nevna városnál.
Tudovczi cs. L. Csudovcz helys. a.
Ujlaki cs. Bírta Ujlak várát és városát. Poltos, Neszt, Szilszeg és Beletincz kastélyokat. tartozékaikkal. 1445-ben az első négy erősségben és tartozékaikban Miklós osztályos testvéreivé fogadta a Czillei grófokat. – Tagyala vagy Tagyola nevű birtokuk 1486. tájáig zálogban volt a fejérmegyei eredetű Paczmáni vagy paczmáni Kis (Parvus) Tamásnal (Dl. 19113. – L. az említett erősségek és város, továbbá Gyümölcsény helység, az Ostfi, Lorántfi és Szentpéteri cs. a. is).
Ungor (nádasdi) János. L. Kórógy vár, Eszék és Nevna városok a.
Vajdafalvi cs. 1478: gr. Zay cs. llt. C. 19.
Vajdafi (pelsőczi) cs. L. Bebek (pelsőczi) néven.
Vajdafi (tamási) cs. L. Tamási (Vajdafi) néven.
Váradi cs. L. Palina d) helység a.
Váradi cs. 1447: Dl. 14050.
Váratkai (Váradkai) cs. 1471: Dl. 17200; 1472: Dl. 34307; 1482 Dl. 18650. – V. ö. Váratka helység. a.
Vasadi cs. 1484-ben (Jánosj: Kis- és Nagy-Kecsinyén, Be(n)czenczen és ugy látszik, Derzsen is birtokos. – E családból való lehetett az az 1487-ben fóltünő Wassad Gergely is, kinek ekkor az említett helységek vidékén feküdt Derzs-ben voltak jószágai. (1396: Zichy okmt. V. 27., 1475: Dl. 26009; 1484: gr. Zay cs. llt. A. 34, 1487: Dl. 19311. L. a Szentpéteri cs. a. is.)
Verei cs. 1443: Dl. 13706; 1447: Dl. 14050; 1450: Pannonh. főapáts. orsz. llt. 62. B., 1463: gr. Zay cs. llt. A. 27.
Veres (bodonyi) cs. Rufus. (1420: Dl. 33552.)
Veres (haszafalvi) cs. Rufus. (1444: gr. Zay cs. llt. B. 45.) Weres. (1454: Fejérv. ker. konv. házi llt. 3. 7. 24.)
Veres (iregi) cs. Weres. (1491: Dl. 33454.)
Viszecsei cs. L. Viszecse helység, és a lankai Kamarás cs. a.
Viszlai cs. Palina kastélyt találjuk kezén 1474-ben. (Tört. társ. letét. – V. ö. Palina helység a) a. és l. 1473: Dl. 17491.)
Vitéz (inakfalvi) cs. Wytheez. – L. ln(n)akfalva helység a.
Vízközi cs. 1458-ban, ugy látszik, Paradócz, Nosincz és Urinócz helységekben voltak földesurak. (1403: Dl. 33774; 1409: Dl. 9567; 1443: Dl. 13706; 1458: Dl. 34213–4. – V. ö. 1466: Dl. 16343.)
Vuk (Vok) rácz despota L. Berekszó várnál.
Zalafalvi cs. 1441: gr. Zay cs. llt. B. 42.
Zánkfi(a) cs. Zankphy, Zankfy, Zankfya. Filius Zank. – L. a Szentpéteri cs. a. V. ö. 1444: gr. Zay cs. llt. A.20. és 21.
Zombori cs. 1336: gr. Zay cs. llt. D. 27., 1409: Dl. 9567; 1423: Dl. 11414; 1437: Dl. 13116; 1446: Dl. 14003; 1461: Dl. 15591; 1474: Tört. társ. letét.
Zsámboki cs. 1448-ban és 1467-ben (Pál) Sarkad, Szent-András és Gelétfalva birtokában a lekcsei Sulyok családot (Györgyöt) testvérévé fogadta, a a mely aztán e jogon, (s egyszersmind kir. adomány czímén) 1469-ben (a Geszti László és Mihály ellen hozott nádori ítélet után) birtokba is vette Sarkad, Sz.-András, Gelétfalva, Gyante, Herén(y), Farkfalva, és az ezekhez tartozó Középfalu, Nagy-Hosszú, Kis-Hosszú, Radonyafalva, Venecz(i)e, Csuzfalva, Sarlát, Dam(j)ánd, Nes(z)tenyefalva, Sz.-Mihály, Péntekfalva, Lukácsfalva, Totorman, Medves, Csernojafalva, Kusincz, Ivanócz, Torgasincz, Nibilfalva, Darócz, a másik Darócz, Ugratincz, Udvarhely, Grubetinfalva és Kiszgni (Kisgim?) helységeket. (1447: Dl. 14450; 1448: Tört. Tár. 1890. 105. l., 1467: Muz. llt., 1469: Tört Tár, i. h. 116. 117. 118. l. – V, ö. a Marótiak a. az 1404. évhez és Atya vár a. is a tartozékoknál.)
Zsupanczi cs. Avagy: Supanczi; Körösmegyéből. (L. a Tallócziak a.)
Ősszesen:260 birtokos.
