A Duna-Tiszahözön, körülbelül a mai Ferencz-csatornától d. feküdt. Nyugoton és délen tehát a Duna, keleten pedig a Tisza állandó határt vetettek köréje. Annál mozgékonyabb, változóbb azonban észak felé. A mai Apatintól k.-é. felé (a mai) Sziváczig gyöngébb a hullámzás, innen kezdve azonban a Tiszáig Csongrádmegye rovására szokatlanul nagy. Így 1468-ban (a mai) Györgyént és tartozékait – Bajmokot, Pacsért, Napfényt és Csantavért, 1447-ben Veresegyházát (l. ott) – is Bácsmegyéhez számítják, melyekkel pedig 1462-ben (és 1520-ban) mint csongrádmegyei helységekkel találkozunk. A délebbre eső Bajcs (ma Bajsa) szintén hol bács-, hol csongrádmegyei falu. Innen dk. felé Hegyes és Szeghegy, Feketehegy, Soprony (Szovrony) inkább Csongrád-, Devecser pedig inkább Bácsmegyéhez látszik tartozni. E ponttól kezdve egyszerre ismét é.-ék. felé szökken a határ. A mai Kutas puszta 1520-ban még mint csongrádmegyei hely tűnik föl az ék.-re fekvő Bánfalvával (ma Banovce?) együtt; ellenben a mai «Kétvillo» (helys. Kétfülű) Vizes (Turol?), továbbá a Tisza partján a mai Perlek puszta, Petrovoszelo falu és Peszér puszta 1441 táján Bácsmegyében feküsznek.
Kétségtelen, hogy a határ Bajsától Peszér pusztáig nagyjából ezt a görbe irányt követte; a XVI. század elején azonban Tavankuton, Bajmokon, Pacséron és társain s Bajcson kívül még Hegyes, Szegegyház, Feketeegyház, Soprony, Devecser, Perlek, Péterréve, Turol, Mohol és Peszér ma is föllelhető (valamint Asszonyfalva, Báka, Beter, Csicsanicza, Csikod, Kevi, Kőkút, Füles, Himesegyház és Szent-Miklós eltűnt, de e vidéken feküdt) helyeket is Csongrádmegyébex számították, a mikor tehát már nagyjából mai Apatintól Ó-Becséig húzott egyenes vonal jelöli Bácsmegye határát.
Mint Bodrogmegyéhen, itt is nagy számú magyar köznemességet találunk, szerte a megye területén. E köznemességből nyugotról keletnek haladva, Doroszló táján, a rokon Doroszlaiak és doroszlói Kis-ek válnak ki, összesen 10–12, a Ripakiak és ripaki Oláh-ok valamivel bentebb vagy 8–9, a délnyugati zugban az Ajnárdok véréből eredt Zsámbokiak, főleg a mai Bukin vidékén, egy kastély és vagy 30 falu és puszta, a vaj(o)nczai Patolcsiak, ugyanitt Plávna és Vajszka vidékén vagy 5, később vagy 10, – odább keletre, a mai Keresztúr de egyszersmind lentebb Bács város, sőt Palánka felé is a Keresztúriak és velök rokon horogszegi Szilágyiak szintén mintegy 9–10 helységben levő terjedelmesebb jószágaikkal; továbbá a szántai Morhátiak, egyszersmind baranya- és bodrogmegyei birtokosok, kik (majd utánok a pozsonymegyei Nagylucseiek) a mai Verbász táján feküdt Paraszti városban s Palánka vidékén is vagy 8 helységben birtokosok; a lekcsei Sulyok-ok, szintén Bodrogmegyéből, kiknek birtokuk, főleg a Dunamenti Cséb vidékén mintegy 10 falura terjedt s a kik ezenkívül 1469-ben a Zsámbokiak említett duna-zugi uradalmát is megkapták; végül é. és ék. felé a rokon Alpáriak és Bodonyiak, a mai Alpár, Kér és Petrovácz vidékén s egyszersmind a megye dny. zugában is, összesen mintegy 8–10 falura terjedő birtokukkal.
A főrangú, nem megyebeli nagy birtokosok közül a Tallócziak vagy tallóczi Bánfiak a Dráva-torkolat táján Váralja kastély s ugyanitt és odább keletre még legalább hat falu földesurai. Melléjök sorakoznak. de már Szontától dél felé, a pelsőczi Bebekek (előbb a prodaviczi Ördögök, mindkét család az Ákos nemzetségéből), az eltűnt Fonó városban és vagy három faluban; távolabb keletnek a mai Palánka, Glozsán és Kulpin vidékén pedig az Ujlakiak, a valkómegyei Ujlakkal szemközt feküdt Pest város urai, kiknek azonban tudtommal csupán vagy négy falujok volt még ezenkívül. Jóval nagyobb birtokosok a hirneves Marótiak. Birtokaik, mintegy 16 falu, szétszórtan feküdtek a megye egész területén s csak Kisdi-vásár körül volt összefüggő, e városból és hét faluból álló uradalmuk, melyet utánok a Bátoriak kaptak adományban.
Föntebb, a Tisza mentén, a mai Csurog tájától Petrovoszelo-ig a rácz despota (Brankovics György) hét faluja terült el; e vonaltól k. és ék. felé pedig a Hunyadi-rokonság, főleg Szilágyi Erzsébet és Korvin János nagyterjedelmű jószágai kezdődtek és fonódtak össze csongrád- és bodrogmegyei jószágaikkal.
Korvin János sokat kapott odább délen a Garaiak nádori ága után is, kik kétségkívül leggazdagabb birtokosai voltak e korszakban Bácsvármegyének. Fő fészkeik a Duna mentén álltak, melynek tulsó oldalán Szerém- és főleg Valkómegyében uradaldalmaik végire-mehetetlen sora következett. A bácsmegyei part kiválóbb pontjai u. m. Földvár (a mai Palánka helyén), Futak és Gyála városok, (sőt egy ideig, bár nyilván csak zálogban, az odább dk. feküdt Kisdi-vásár város és uradalma szintén) már a század legelején az ő kezükön voltak.
A Duna eme vonalától s egyszersmind Bács város szomszédságából terjeszkedtek aztán odább é.-ék., a mai Kiszács, Petrovácz, Szilbás és Temerin felé, sőt még fölebb a Tiszához; úgyhogy főleg a Futaktól északra a mai Temerin melletti Szireg pusztáig, innen nyugatra Bács városáig, innen le délnek Palánkáig, s aztán csaknem végig a Duna partján ismét Futakig (sőt Kisdi-vásárig) terjedő hatalmas négyszögben három városuk és vagy 45 falujok volt.
S ez még csak a nádori ág birtoka, mert az ifjabb vagyis báni ágnak (s általa a Kishorvátiaknak) még szintén volt egy városa (Vaskapu) és legalább két faluja.
A többi előkelő vagy főrangú családok közül tolnai Bornemisza Jánost, a harapkói Botos-okat, a bajnai Bot(h)-okat, a kis-várdai Várdaiakat, a Maczedóniaiakat (Dancsfiakat és Péterfieket), Dócziakat, gimesi Forgács-okat, vingárti Geréb-eket, a szt.-györgyi és bazini Gróf-okat, Kórógyiakat, Pek(e)rieket, Perényieket, Rozgonyiakat és a rima-szécsi Szécsieket találjuk, időnkint avagy csekélyebb részek birtokában.
Az egyházi méltóságok és testületek közül nyugoton az ó-budai apáczák tűnnek ki gazdag birtokokkal. Még I. Lajos királytól (1382.) kapták Szond várost (ma Szonta), e tájék legelőkelőbb pontját; melyhez a XV. században 15 helységük vagy pusztájok tartozott. Ugyane tájon, már a bodrogmegyei határ felé Arnat város, odább keletre Bács város (részben) és vár s környékén (valamint délre a mai Bukin és Vajszka vidékén) mintegy 13 falu (olykor Vaskapu város is) a kalocsai érsekségé, s ugyancsak Bács város némely része és még legalább vagy öt szomszédos helység a bácsi káptalané volt.
Melléjök sorakozik a derzsi prépostság, mint a Bács város határában állt Derzs város és (tudtommal) még egy falu, – lentebb pedig a Duna mentén a (szerémmegyei) dombói apátság, Kő-Szent-Márton város, – a péter-váradi apátság mint Vásáros-Várad város és ennek vidékén (IV Béla ideje óta) több helység, – a titeli prepostság mint Titel város és bizonyára több duna-tiszazugi nyomaveszett helység földesura; végül a szerémi püspökség, melynek a mai Bukin táján volt (legalább a XIII. században) kisebb terjedelmű jószága.