3. család: Mesotermitidae
3. család: Mesotermitidae
Ebbe a családba tartozó fajoknak fontanellájuk van; karmaik között nem viselnek tapadókorongot. Jellegzetes alakjuk a sötétben bujkáló termesz, a Leucotermes lucifugus Rossi. Katonái szintén szalmasárgák, de kisebbek az előbbi fajénál, mert mindössze 4–5 mm hosszúak. Úgylátszik azonban, meglehetősen szapora állat. A dolgozók között olyanok is vannak, melyek a katonáktól többnyire kerek fejükkel és rövid állkapcsukkal különböznek. Csak nagy ritkaság, hogy megjelenik közöttük a királyi pár, mert ezek az állatok csak pótegyéneket nevelnek. Olaszországban és Franciaország délvidékein a gyümölcsösöket pusztítják és a növények gyökerébe fészkelik be magukat, eltekintve attól, hogy a házakat is ellepik és észrevétlenül lassú munkájukkal nagy károkat okoznak. Rochelle-ben a házak gerendázatát annyira átrágták, hogy az sok helyen beomlott; itt történt meg, hogy egy reggeli alkalmával az asztalnál ülő vendégek alatt beszakadt a padló, s azok a pincébe estek.
Meg kell említenünk, hogy ez a faj hazánkban is él, mégpedig Berzászka vidékén, az Aldunánál fedezte fel a nyolcvanas években Horváth Géza. A szőlőtőkékben akadt rájuk, s kezdetben sokan azt hitték, hogy ez a faj minálunk a szőlőkben végzi pusztításait. Azonban csakhamar kiderült, hogy azok a szőlőtől már megvágott venyigékbe fészkelték be magukat, és kár nem okoztak. Horváth Géza elevenen is tartotta őket, a fogságot sokáig elviselték, mert állandóan vízzel permetezte azokat. Építőösztöneikkel itt sem hagytak fel.
