2. család: Tengeri delfin-félék (Delphinidae)
2. család: Tengeri delfin-félék (Delphinidae)
A delfinfélék (Delphinidae), tágabb értelemben véve a tengeri delfinek családja, a közepes nagyságú fogas cetek nemeit foglalja magába, azaz más szóval a cetek legtöbbjét. Részletekben meglehetősen váltózóak. Különösen az a fej alakja. A keskeny és hegyesen végződő csőrtől, amely még a folyami delfinekhez hasonló, a kerekszájú középformákon át a vastagon felduzzadt buzogányfejig mindenféle alakúval találkozunk. Az utóbbi alak kicsiben az ámbrás cetre emlékeztet. Különbözik azonban tőle abban, hogy az alsó és felső állkapocsban kifejlődött és használható fogak ülnek. A folyami delfinekhez hasonlítva gerincoszlopuk nyaki része átalakult. Az első két csigolya minden esetben, többnyire azonban még több is összeolvadt. Vázukra ezenkívül még jellemző a piramisalakú koponya részaránytalansága. A jobboldal hátsó koponyafala és a baloldal ormányrésze erősebben fejlett, mint az ellenkező oldalon. A mellső végtagok szabályos szerkezetűek. A kéztő és kézközép öt-öt csontból állanak. Az ujjak száma szintén öt. Az egyes ujjakon az ízek száma három és tizenegy között változik. Bélcsatornájuk feltűnően hosszú, a gyomruk háromosztatú.
A delfinek Földünk valamennyi tengerét lakják. Nagy vándorutakat tesznek. Nagymértékben társaságkedvelők. Némelyek óriási csapatokba verődnek s napokig, sőt hetekig barangolnak ide-oda a tengerben. E mellett a kisebb fajok még rokonaikkal is összeállnak s talán heteken át közösen vadásznak. Úgy látszik, hogy ezalatt a társaság egyik tagja vezeti őket. Elevenségük, játékos kedvük és az embertől való csekély félelmük régóta kedveltté tették őket a hajósok és költők előtt.
Majdnem valamennyi delfin rendkívül ügyesen és gyorsan úszik s ezért nagymértékben képes a halfogásra. Éppen ők a tenger legfélelmetesebb ragadozói. Egyik-másik faj még a legnagyobb halcsontos bálnát is megtámadja s mivel kitartó, még el is tud vele bánni. Főtáplálékuk a halakon kívül a fejlábúak, puhatestűek, rákok és tüskésbőrűek. Falánk és kegyetlen ragadozó valamennyi. Kedves préda nekik minden, ami élvezhető. Nem egyszer saját fajtájuk kölykeit falják föl, vagy a legközelebbi rokonaikat. Párzás idején a hímek versenyeznek a nőstényekért. A nőstények kb. 10 hónapi vemhesség után egy, ritkábban két kölyket ellenek. Ezeket azután sokáig szoptatják. Az a föltevés, hogy a kölykök csak lassan nőnek.
Az összes delfineket az ember sokkal kisebb mértékben vadássza, mint a többi ceteket. Legádázabb ellenségeik saját családjukból kerülnek ki. Azonban minden ragadozónál veszedelmesebb reájuk nézve a sajátmaguk szilajsága. Olyan mohón üldözik ugyanis a zsákmányukat, hogy gyakran teljesen kifutnak a mélyből a sekélyvizű, hamis partra s ott zátonyra jutva elpusztulnak. A halászok néha tucatszámra találják őket ilyen helyeken.
Sok faj jelentékeny hasznot hajt az embernek. Testük majdnem minden része használható. Húsát és nemesebb belsőrészeit megeszik. Bőrét és beleit is felhasználják, szalonnájából pedig keresett, finom halzsírt olvasztanak.
