4. alcsalád: Gepárd-formák (Acinonychinae)
4. alcsalád: Gepárd-formák (Acinonychinae)
Mint már említettük, a gepárdok erősen elütő életmódjuk következtében a macskafélék családjának megjelenésre is legidegenszerűbb alakjaivá lettek. Rövid, kicsi, szinte gömbalakú fej, rendkívül karcsú és szikár termet, karcsú, magas lábak, visszahúzható karmok nélkül, továbbá hosszú, de vékony farok, valamint igen éles vágótarajjal fölfegyverzett zápfogakkal, de rövid szemfogakkal jellemzett fogazat az, ami a gepárdokat valamennyi többi macska-félével oly élesen szembeállítja.
A gepárdok legelső képviselőit már igen régről, a Miocén-korszak derekáról ismerjük, tehát abból a korból, amikor rajtuk kívül még csak aprótermetű kismacskák és egy másik, azóta kihalt csoport (Pseudaelurinae) képviselték földünkön a macskákat. Ezt a legrégibb gepárdfélét Indiából, a Siwalik-dombok gazdag kövületlelőhelyeiről írta le Pilgrim 1913-ban Sivaelurus néven. Ma is élő, egyetlen neme, az Acinonyx, a Pliocén-kor vége felé jelenik meg először, ugyancsak a Siwalik-dombok kövület-temetőiben.
