Tokaj.
Tokaj.
Tokaj, magyar nagyközség a Tisza és a Bodrog összefolyásánál, járási székhely vasúti- és távíróállomással, 736 házzal és 5110, túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Járásbírósága, adóhivatala, sóhivatala, két pénzintézete, négy olvasóköre van; továbbá konyak-, eczet- és gyufagyára, nagy trachit kőbányája is, valamint állami kosárfonója. Zemplén vármegye legrégibb városai közé tartozik s története csaknem ezeréves. Történetének összegezésénél számos más adaton kívül fölhasználtuk Telepy Marczel adatait is. Tokaj multjának kutatói első sorban azzal a kérdéssel foglalkoznak: honnan vette a város a nevét? Régi okmányokban Tokota, Tochol, Tokoyd és Tucota néven szerepel. Egyes történetírók a „tok” és „háj” szavakból származtatják a nevét; mások a szláv „sztokaj” (a mi összefolyást jelent s a két folyó egyesülésére következtet) alapján magyarázzák a város nevét, Tokaj alapításának történetéről Béla király névtelen jegyzője azt írja, hogy Árpád egyik legserényebb katonája, Turzol vagy Tarczal vezér kapta ezt a földterületet a fejedelemtől ajándékul. És Anonymus így folytatja leírását: „Említett Tarczal pedig Árpád vezér kegyelméből azon hegy tövében, hol a Bodrog a Tiszába szakad, nagy földet szerze s ott földvárat építe, melyet most Himösudvarnak neveznek.” Ezen a legendás adaton kívül Tokaj legrégibb multjáról még egy adatunk van 1074-ből, a mely szerint Géza herczeg a Salamon királylyal vívott ütközet után Tokaj várába menekült s itt kelt át embereivel a Tiszán. Ez a két adat, ha egyebet nem is, de annyit kétségtelenül bizonyít, hogy Tokaj vára abban az időben már fennállott. Más történetíró azt is fölemlíti, hogy II. Endre nejével, Gertrud királynéval, gyakran kereste fel ezt a vidéket, hatalmas vadászatokat tartván itt s a tokaji várban pihenvén ki fáradalmait. A tatárjárásig azután semmiféle följegyzést sem találunk róla. A szomorú emlékű tatárpusztításnak áldozatul esett Tokaj is; várát a vad hordák földúlták és megsemmisítették, alkosait felkonczolták s híres szőlőit kipusztították. 1241 április 14–20. között a tatárok Tokajnál átkeltek a Tiszán s a mikor végleg kitakarodtak, az országból, Béla király olasz munkásokat telepitett e vidékre, kik azután ismét megkezdték a szőlőmívelést. A tokaji vár csaknem két századig romokban hevert, a város pedig V. István uralkodása alatt – egy 1270-ben kelt okirat szerint – a királyi kutyapeczérek birtoka volt. (Erat vilis possessio Caniferorum Regiorum.) Húsz évvel később IV. (Kún) László a tokaji uradalmat Simon fia Tamás comesnak adományozta. Hogy ez meddig bírta, arra nézve hiányoznak az adatok s ettől fogva Tokaj körülbelül egy századig alig szerepel a történelemben. 1388 táján Zudar, vagy máskép Czudar Péter bán Tokaj birtokosa, de 1398-ban Zsigmond király Debrői (Debrew) Istvánnak adományozza, a ki itt új várat emel. Debrői azonban a Zsigmond ellen szőtt összeesküvésbe keveredvén, jószágait elveszti s Tokaj várát a király az országából kivert Brankovics György szerb despotának adományozza. 1412-ben Zsigmond és Ulászló lengyel király átutazóban itt pihennek meg. 1440-ben György szerb despota Hunyady János kormányzónak adta át a várat, a ki azt erős sánczokkal vette körül s itt 125gyüjtötte egybe hadait, melyekkel a husziták ellen indult. Húsz évvel később Mátyás király ismét megerősítette a várat. 1469-ban kezdődik Tokajban a Szapolyayak uralma, kik a várat Mátyás királytól kapták. 1490-ben Albert herczeg, Ulászló király testvére és lengyel hadai több ízben zaklatták Tokaj várát. A mohácsi vész után következett Tokaj fénykora. 1526 október 14-ére ide hívta össze Szapolyay János az ország rendeit a királyválasztás megbeszélésére. A mai óvoda területén állott a Szapolyayak hatalmas kúriája; ennek udvarán jöttek össze annak a kornak legnevesebb vitézei és főurai, elvetvén a koczkát, melynek nyomában hosszú időn át véres viaskodások dúlták fel az ország nyugalmát. Tokajból indult ki Szapolyay János hatezer emberével Buda felé s innen indult Kún Gothárd Esztergomba, Bakics Pál pedig Székesfehérvárra, hogy megszerezzék Jánosnak a királyi koronát. Végül innen küldte János azt a híres levelet Zsigmond lengyel királynak, a melyet „tokaji levél” néven említenek a történetírók. A következő évben (1527) két megválasztott királya volt már az országnak és éppen a tokaji vár előtt verte tönkre szeptember 28-án Ferdinánd király Szapolyay János seregét s őt magát a Tiszán át megfutamította. Salm Miklós császári vezér ekkor leöldöstette Tokaj lakosait s a várat hatalmába kerítette. Két hónappal később második ütközet zajlott le itt: a Szapolyay-párti Bodó Ferenczet verte meg Török Bálint. A következő évben ismét öldöklés színhelye Tokaj. Bornemisza Simon szüret idején rátámadt a tokajiakra s elrabolta összes borukat. 1535-ben Fels Lénárd császári vezér lett a tokaji vár ura, de 1537-ben János király hívei, élükön Perényivel, véres ostrommal visszavívták a várat. Ezzel azonban még nem állott helyre a béke Tokaj körül; még ugyanez év őszén visszatértek Ferdinánd seregei Serédy Gáspárral és újra bevették a várat. 1541-ben Ferdinánd hű vezérének, Serédy Gáspárnak adományozza a tokaji uradalmat. Tíz évvel később, 1551 július 19-én, Tokajba hozták a magyar szent koronát, hogy azt Serédy őrizetére bízzák. Meddig volt a korona Tokajban, nem tudjuk; csak annyi tény, hogy onnan Bécsbe vitték. 1556-ban Serédy Gáspár már nem élt s a tokaji várat és uradalmat kiskorú fia gyámjának, Némedy Ferencznek az őrizetére bízták, a ki átpártolva a Szapolyayakhoz, a várat átadta Izabellának. A hűtlenséget azonban már a következő évben megboszulta Derzsffy István kassai kapitány, a ki a tokaji várat megostromolta és bevette. 1564-ben Balassa Menyhért és Zay Ferencz seregei lepik meg a békésen szüretelő tokajiakat és kifosztják a várost. A következő évben az akkor János Zsigmond tulajdonában levő várat Miksa király hadai foglalták el. Az ostrom alatt lelte halálát Némedy Ferencz is. Érdekes megjegyezni, hogy Tokaj elfoglalásakor 4000 hordó bort találtak a pinczékben, pedig az előző év szüretjét teljesen tönkre tette a Balassa-Zay-féle hadak garázdálkodása. 1566-ban János Zsigmond mindenáron vissza akarta vívni a várat és csak többszörös sikertelen támadás után vonult vissza. A következő évben Hasszán temesvári basa rontott a vár ellen, azt bevette és a várost elpusztította. 1595-ben Tokaj várát és uradalmát Báthory István fejedelem birtokában találjuk, de csakhamar ismét a császáriak kezére kerül, a kiktől 1605-ben Bocskay István foglalja el. Ez az ostrom egy esztendeig tartott, míg a kiéheztetett őrség a vár kaput megnyitotta Bocskaynak, ki a következő évben meghalt. A várat Thurzó György vívta vissza, a kit II. Mátyás annak birtokába iktattatott. Az 1622-ben kötött béke értelmében Tokaj ura Bethlen Gábor lett, a ki négy évvel később itt ülte fényes menyegzőjét Brandenburgi Katalinnal, a ki férje után a várat és az uradalmat örökölte. Katalin Tokaj egyik kedves emberének, Csákynak akarta a kezére játszani; de ezt a rendek megakadályozták. 1647-ben I. Rákóczy György lett Tokaj ura. Ez évben a Tisza gyakori áradozásainak gátat vetendő, Belgiumból és Velenczéből hozott mérnökökkel szabályozták a vár alatt a Tisza folyását. A következő évben II. Rákóczy György veszi át a várat, a ki 1662-ben a Fenesnél kapott halálos sebe következtében meghalt. Tokaj I. Lipót kezére jut s a következő évben már német csapatok tanyáznak benne. 1670-ben I. Rákóczy Ferencz alatt Tokaj várát is megostromolták, de eredménytelenül. Ugyanekkor történt, hogy Széchenyi György kalocsai érsek a tokaji helvét vallású lelkészt német alabárdosokkal kiűzette Tokajból. 1683-ban Thököly Imre tűzi ki zászlaját a tokaji várra, de két évvel később Caprara Aeneas, I. Lipót 126vezére elhódítja tőle. 1697-ben Tokay Ferencz, az ú. n. parasztkirály, fellázítja a hegyaljai népet. Éj idején megmászszák a vár falait, a német őrséget lemészárolják és beveszik a várat. Csakhamar megjelennek azonban Lipót seregei, Vaudemont Károly vezérlete alatt, kik a várat ostrommal visszafoglalják, a lázadókat leöldösik, a várost felgyujtják és lakosait gyilkolják. 1703-ban gróf Bercsényi Miklós veri ki innen a császáriakat. 1705-ben, mikor Lipót király a kuruczoktól elhódított sárospataki várat, nehogy az a lázadásnak újabb fészke legyen, leromboltatta, ezt II. Rákóczy Ferencz azzal fizette vissza, hogy a tokaji várat semmisítette meg. Egyik alvezérét, Patay Sámuelt bízta meg a pusztítás munkájával. Patay alaposan megfelelt a fejedelem parancsának. Az erős falakat szétromboltatta, s hogy a várat teljesen egyenlővé tegye a földdel, csatornákkal odavezette a Tisza és a Bodrog vizét, hogy nyoma se maradjon. A tokaji uradalom 1715-ig Rákóczy nevén volt s csak a szatmári béke és Rákóczy elbujdosása után foglalta el a királyi kincstár, melytől 1860-ban váltotta meg magát a község.
Tokajban három egyházi rendnek volt szállása. Elsőkül a pálosokat telepítette meg itt 1470-ben Tokaj akkori ura, Szapolyay Imre, a ki klastromot is épített nekik. A pálosoknak azonban alig 70 évig volt maradásuk Tokajban, mert 1537-ben a protestáns Serédy Gáspár leromboltatta a rendházat, tagjait és főnökeit pedig börtönbe vetette. A kapuczinus barátok letelepüléséről a következőket jegyezték fel: „Winterbachi Hugó Kristóf, a tokaji sóház tárnoka, 1711-ben azzal az alázatos kéréssel járult Telekessy István egri püspökhöz, engedné meg, hogy úgy a lelki vigasz, mint a katholikus hit növelésére néhány kapuczinus atyát hívhasson Ausztriából Tokajba, kik azután itt klastromot és templomot építhessenek.” Az egri püspök megkérte III. Károly királyt is, kinek engedélyével 1712-ben három kapuczinus barát települt meg Tokajban. Ezek kezdetben a mai római katholikus paróchia közelében laktak, majd pedig – két évvel később – a város északi részében fekvő Rákóczy-féle házat és telket kapták templom és konvent építésére. Gróf Koháry István 20,000 pengő forinttal járult a templom fölépítéséhez, a mit más adományok is követtek s a rend csakhamar virágzásnak indult. A rendet II. József törölte el. 1723-ban épített székházat és gimnáziumot a piaristáknak Pikóczy Eleonóra, gazdag tokaji úrhölgy; de 1785 körül e gimnáziumot Sátoraljaújhelybe telepítették s a piaristák is oda költöztek. Hat temploma közül a római katholikus 1773-ban épült; a görög katholikus 1790-ben. Az örmény templomot, mely düledező félben van, a XVII. században építhették. A többi újabb keletű.
