Rudabányácska.
Rudabányácska.
Rudabányácska, Abauj-Torna vármegye határán fekszik. Kisközség 660, nagyobbára magyar s gör. kath. vallású lakossal. Házainak száma 118. Postája, távírója és vasúti állomása Sátoraljaújhely. Ősrégi község, mely már a XII. században szerepel, a mikor itt Kálmán király Rathold comesnek adományoz birtokot. Ennek utóda a XIII. és XIV. században Kokos (vagyis Kakas). Utódja György, a Sóvári Soósok őse. 1347-ben Róbert Károly Telkibányához csatolja fióktelepként. 1390-ben Zsigmond király Knoll Jánosnak adományozza. 1428-ban Leszteméri Pált iktatják némely részeibe. 1440-ben 104pedig a Kistárkányiak is szerepelnek itt. 1450-ben, a mikor az itteni érczbányák a Korvin János herczegéi voltak, Pálóczi László országbíró vette meg. Róbert Károly olasz bányamunkásokat, Mátyás király alatt Thurzó János németeket, míg Korvin János herczeg kormányzója, Lábatlani Mihály, magyar bányászokat alkalmazott itt, 1360 körül pedig orosz jövevények is telepedtek ide. A XV. század vége felé Czudar Jánosné s a Thurzók az urai, de 1499-ben Csáktornyai Ernuszt Jánost is némely részébe iktatják. 1560-ban Ruszkai Dobó Istváné, 1576-ban Mágócsy Gáspár kap itt részeket, míg az 1598-iki összeírás Rákóczy Zsigmondot, Soós Istvánt és Putton Mátyást említi. 1640-ben Krusel Lukácsot, 1642-ben Rákóczy Györgyöt iktatják némely részeibe és a XVII. század elején Alaghy Menyhértet is birtokosai között találjuk. 1720-ban részben a herczeg Trautsonok kapják s 1774-ben kívülök még Gombodják Iván, Bertovics György, az újhelyi pálosok, a Balázsházy család, Kereszty Imre, Bányász Mátyás, Boronkay Tamás, Vadászy István, Komáromy Gábor és Kövéry Imre a földesurai. 1808-ban Lónyay Gábor is kap itt részt; azután a kir. kamaráé, az újhelyi pálosoké, az Olchváryaké, Pothurnayaké, Keresztesyeké, a Pintér és a Szirmay családoké lesz. Most Kiss Etelka Fáy Ödönnének van itt nagyobb birtoka. Ez ősi bányászhely nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk. Legelső neve Zephegy. 1428-ban már Zepbánya, a mint akkor írták, 1440-ben Kisbanya, Banyaczka al. nom Zepbanya. Zsigmond király 1490-iki adománylevelében Aranylábú-Bányácskának is nevezi. A pestis ezt a községet sem kerülte el. Görög katholikus temploma 1788-ban épült.
