Battyán.
Battyán.
Battyán, Ung vármegye határán, a bodrogközi síkságon fekvő magyar kisközség, melynek 146 háza és 1134 lakosa van, kiknek legnagyobb része római katholikus. E község már a XIII. században Beche ispán birtokaként szerepel. Utána került a birtok fele a Bacskai testvérek, a másik fele pedig a Bottyán család tulajdonába. 1347 körül a Bottyániak voltak az urai, egész 1403-ig, a mikor Bottyán György hűtlenségbe esvén, Zsigmond király 1409-ben Pány Ferencznek és fiának, Demeternek adja. E család révén a Csaholyi és a Mághi családok tulajdonába megy át. 1514-ben a Bayoni családot is itt találjuk, míg 1560 körül a község a Tárkányiaké. 1576-ban Chernel Tamást és Joó Balázst is egyes részeibe iktatják; 1598-ban pedig Székelyi Boldizsár és Mátyásfalvay György is a birtokosok között szerepel. 1627-ben Barakonyi Ferencz is egyik birtokosa. 1648-ban ifj. Tárkányi István nagyszabású várkastélyt építtet a község mellett. 1656-ban Sulyok Borbála és Barakonyi Ferencz is részbirtokosai. 1681-ben Apaffy fejedelem oltalomlevelet ad a községnek. E században báró Bocskay István és Daróczy Ferencz is birtokosok, de a Bocskay-féle rész elkoboztatván, a kir. fiskusra száll és később, kir. adomány útján, báró ’Sennyey III. István kapja, míg a Tárkányi-rész házasság útján Tárkányi István unokája, Keczer Miklós özvegye: Pribék Éva révén, 1688-ban, szintén birtokába kerül. Azonban ez időtájt Bartók Istvánnak is van itt részbirtoka, melyet vétel útján a Bocskay-féle javakból szerzett; de nem sokáig volt az övé, mert ’Sennyey István 1698-ban ezt a részt is magához váltotta. Bottyán vára a községgel együtt 1703-ban behódolt a kuruczoknak s e miatt 1706-ban a császáriak a várat lerombolták. Később ismét felépült, de 1711-ben viszonzásul a kuruczok dúlták fel és fosztották ki. 1742-ben gróf Dőry Ferenczné, szül. ’Sennyey Klára és Dőry Lászlóné szül. ’Sennyey Juliánna öröklik s ekként a birtok a Dőryek tulajdonába megy át. 1784-ben báró Bémer Antal nőül veszi báró Dőry László leányát, Krisztinát, kivel a battyányi birtok felét kapja hozományul. 1800-ban a ’Sennyey-féle rész Mailáth Józsefné, szül. ’Sennyey Antónia és báró Luzsénszkyné, 24szül. Szirmay Rozália birtoka, ez után Koós Jánosné, kinek örököseitől 1852-ben megveszi báró ’Sennyey Pál. 1834-ben báró Bémer László egri kanonok tulajdonába került, de ő az 1848–49-iki szabadságharczban való részvétele miatt elveszíti s az uradalom a kincstár birtokába kerül, melytől Szigethy József s ettől 1875-ben báró ’Sennyey Pál megvásárolja. A ’Sennyeyeken kívül a mult század elején még a Bodó, Szirmay és a Szerdahelyi családoknak, a század közepén pedig a Soós családnak is van itt birtokuk. Most az egész báró ’Sennyey Béla birtoka s az övé a hajdani várkastélynak még ma is nagyarányú maradványa, melyben özv. ’Sennyey Pálné, a néhai kiváló politikus és államférfiu özvegye lakik. A várkastély hajdan négyszögalakban épült, ennek azonban ma már csak keleti oldala áll fenn; a többit 1877 körül bontották le, míg a megmaradt részt 1889-ben újították meg. Ennek a résznek a déli sarkán fekvő kápolna ajtaja fölött a Tárkányi czímer látható, alatta a következő felirattal: „Stephanus Tárkányi de Nagy-Tárkány, Caes. Reg. Majestatis Eques auratus fieri curavit. Omne regnum in se ipsum desolabitur.” Az északi sarok ajtaja fölött pedig a ’Sennyeyek czímere látható e körirattal: „Alta non alte.” A kastély kápolnájának sirboltjában nyugszanak báró ’Sennyey Pál és szülei, báró ’Sennyey Károly és neje, szül. Nádasdy Erzsébet. A község dűlői közül bizonyos jelentőségük lehet a Bécsitó, Királytó, Hídgúzs-szög, Nagyaranyos, Nagyszékelyrét és Tanorok nevűeknek. 1763-ban az egész község leégett. A községben már 1332-ben volt róm. katholikus parochia, de ősi temploma elpusztult s a mostani 1659-ben épült. A kastély kápolnájában őrzik a ’Sennyey-féle gazdag levéltárat, melynek oklevelei egész a XIII. század elejéig visszanyúlnak. A község postája, távírója és vasúti állomása Bély.
