Pazdics.
Pazdics.
4. Pazdics. Nagyon régi egyház. A XVII. század közepéig református volt, de papjai az egyházat több ízben önként elhagyván, a hívek 1650 körül a földesuraknak, az ágostai hitvallású evangélikus Szirmayaknak vallására tértek át, mely család a romladozó állapotban levő templomot helyre hozatta és adományaival kegyúri joggal az ágost. hitv. ev. egyházat megalapította és azt minden megtámadások ellen megoltalmazta és fentartotta. Az egyház 1762 után újból épült, mert akkor minden egyházi épülete leégett. A templomot a patronusok segítségével, 1772-ben alaposan renoválták; 1859-ben kijavították; 1903-ban a nép a maga erejéből a karzatokat újra építtette és 120 éves, szépkivitelű orgonáját 1500 korona költséggel kijavíttatta. A patronusok sírboltja egykor a templomban az oltár előtti rész alatt volt, később ez a hely megtelvén a temetőben emeltek új sírboltot. Az oltár jobboldalán a falban egy fekete márványkő-emlék áll, latin sírfelirattal, melynek ez a bekezdése: „Verba Ultima Splis ac Grosi Dni Nicolai de Zyrma Inclytorum Comitatuum Zemplén, Sáros et Unghvár Tabulae Judiciariae primarii Assesoris Anno 1720: die 16 Sept. Bartfae beate defuncti.” Az oltár baloldalán a régi sírbolt zárkövén, a vízirányosan fekvő veres márványkövön, ez olvasható: „Hic jacet Andreas de Szirma, Melchioris, Andreae, Adami, Ladislai, Emerici, Alexandri, Teresiae parens. Nat. Anno 1656, obiit 1723.” Az oltár mögött ugyanoly emlékkő ezen felirattal: „Hic jacet Julianna Róth de Királyfalva, Andreae quondam de Szirma Consors. nata Anno 1670. obiit 1733.” Az egyháznak érdekes ereklyetárgya egy ezüst ostyatartó: „Andreas de Szirma Ecclae Pazdics obtulit Anno 1692” felirattal. 1784-ben nagy nyilvános könyvtár felállítását tervezték. Értékes munka a levéltárában a Greskovits Sámuel lelkésztől (1806–1829) összeirt: „Protocollum Articularis Ecclesiae Aug. Conf. Addict Pazditsiensis”, melyben a legrégibb idők története s az addig élt egyházi tisztviselők életrajza és az általános érdekű egyházi végzések vannak megörökítve. Az egyháznak lelkészei a múltban a következők voltak: 1. Caulidesz Márton 1654–1665. 2. Plorantius György 1665–1666. 3. Petry András 1666–1669. Az 1670-től 1690-ig tartott üldözések idejéből nincsenek adatok. 4. Plorantius (Weinerus) Dániel 1690–1704. 1705–1707-ig a morvai és bosnyiczai egyházak lelkésze, Dunay Ádám gondozta. 5. Mixadt Mátyás 1707–1709. 6. Felicides János 1712–1716. 7. Greskovits András 1716–1746. 8. Fabriczius Dávid 1746–1772. 9. Csernota Ezékiel 1772–1792. 10. Hecskó György 1792–1806. 11. Greskovits Sámuel 1806–1829. 12. Lindtner János 1829–1864. 13. Farbaky József 1864–1873. 14. Simkovics Pál 1873–1898. Felügyelők: Szirmay Miklós 1705, Szirmay Menyhért 1743–1765, s vele mint helyettes Aisdorffer Sámuel, Kovásznay Zsigmond 1765–1769, Boronkay András 1769–1770, Szirmay Péter 1770–1774, Kovásznay Mihály 1774–1781, Szirmay Pál 1781–1822, az egyház jóltevője; Szirmay Tamás 1822–1840, szintén az egyház jóltevője és patronusa, Szirmay Hugó 1840–1853 a helyettese: Fejérváry Ferenczczel, jótékonyságában két elődjéhez hasonló, Okolicsányi István 1853–1857, Boronkay László 1857–1874, Szirmay Tamás 1874–1879, Zsolnay D. Endre 1879–1881, Lám Gyula 1884–1889, Szirmay Ödön 1889–1899, Stépán Gábor 1899–1902. A pazdicsi egyház területén nevezetesebb helyek: Ungvár, a hol a református templom használata 1783-tól szerződésileg van biztosítva, 1898-ig mint leányegyház ide volt bekebelezve és mint szervezés alatt álló missziói kör, ideiglenesen most is a helybeli lelkész gondozása alatt van; Gálszécs, egykor leányegyház volt s 1786 óta most is rendszeres gondozásban részesül, az evangélikusok itt a református templom elvesztése után, 1718–1792-ig, a Szemere család kastélyába és oratoriumába jártak, a hol időközönként a felsőkemenczei evangélikus, rendesen pedig az ottani református lelkész tartott istentiszteletet, most pedig minthogy az 1786-ban engedélykéréssel tervezett imaház építéséről lemondtak, egyezségileg a református templomot használják: Málcza (Maltsitz), a hol 1735-ben evangélikus rektor is volt s a reformátusokkal váltakozva közösen használták a templomot. 1827-ig Munkács is Pazdicshoz tartozott s istentiszteletek tartása végett oda is a helybeli lelkész járt ki. A pazdicsi egyház közigazgatásilag 1897 óta a tiszavidéki egyházmegyébe van bekebelezve, azelőtt a sáros-zempléni egyházmegyéhez tartozott. Anyakönyve 1747 óta van. Önkormányzati ügyeit az egyháztanács és a közgyűlés intézi. Lélekszám: helyben 489, Sámogyon 175, Berettőn 293, Karasznón 179, a vidéken (a nagymihályi és gálszécsi járásban és Ungmegyében 11 helyen) 94 politikai községben 1002, összesen 2138. Lelkész Kozlay József 1898-tól. Felügyelő-helyettes főgondnok Görgey Géza takarékpénztári pénztáros Nagymihályon.
