Br. Vécsey Sándor főispán.
Br. Vécsey Sándor főispán.
Következett a báró Vécsey Sándor főispánkodása.
Mikor 1870-ben mint tb. fő- és első aljegyző kilépett Zemplén tisztikarából, sajnálattal vette tudomásul a megye az erélyes és szorgalmas tisztviselőjének lemondását. Erényeit, még fejlettebb mértékben, érvényesítette mint főispán. Figyelmét főképp a községek törvényszabta kötelességeiknek számonkérésére, a megyei árvaszéki ülnökök számának szaporítására és a tűzoltói intézmény népszerüsítésére fordította. Főispánkodása alatt harmadik ülnök is lett az árvaszéknél és pedig Dókus Gyula. Ékes tollú II. aljegyzőt nyert alatta a megyei jegyzői kar is, Füzy Kálmán, később tb. főjegyző személyében, kinek ellenjelöltje a jeles Hornyay Kálmán volt. (Füzytől ered a szellemes mondás, mely akkor még nem egy tiszttársának gondolkodásmódját jellemezte, hogy t. i. „a vármegye dolga úgy halad, ha marad.”) A Vécsey-érában adattak át a kiépült vasutvonalak a forgalomnak. Mikor a „fusio” alkalmával a belügyminiszternek rendelkezésére bocsátotta főispáni állását és főispáni lemondásáról értesültek, a nem várt hírt fájdalmasan vette tudomásul a vármegye. – Később, a múlt évszáz végén, mikor József főherczegről, mint annak kiérdemesült udvarmestere, búcsút vett és nyugalmát élvezni haza jött Zemplénbe, br. Vécsey Sándor élénken érdeklődött a vármegye közdolgai iránt, bár legszívesebben a hozzá folyamodott bodrogközi szegény nép bajainak jórafordításával szeretett foglalkozni. Sírja a „nagykegyelmes báró”-nak, mint a nép nevezi, ott domborodik Bodrogszerdahelyen, a római katholikus templom mellett levő sírkertben.
