Vadak.
Vadak.
A negyvenes években s az ötvenes évek elején még híre sem volt a szarvasnak a Hegyháton és ezek kétségkivül a gróf Festetics-féle zalai uradalmakból és a sümeg-vidéki erdőkből váltottak oda. A Farkas-erdőben tehát ez idő szerint a fővad állandóan megtelepedett, de, mint többé-kevésbbé váltó vad, előfordul az ezzel kapcsolatos összes nagyobb erdőkben is, a melyek a zalai határra dőlnek. S előfordul végre, még pedig igen szép és nagy állományban, a gróf Cziráky Béla kenyeri-kecskédi uradalmához tartozó erdőkben is, a hol bekerített vadaskertben, szakszerü gondozásban és megfelelő óvásban részesül.
Az őz a vármegye erdőségeiben mindenütt tenyészik s helyenkint gazdag állománya van. A minősége azonban nem elsőrendü; sem agancsra, sem testi fejlettségre. Ez utóbbi tekintetben még legjobbak a vármegye északi és északkeleti határhegységeiben előforduló őzek, a melyek már a jó közepes átlag-súlyt megütik. De az agancsozat itt is gyenge közepes.
Vasvármegye vadászati szempontból különösen exczellál a mezei vadászatban nyúlra, fáczánra és fogolyra, úgy, hogy e tekintetben kevés párja van az országban, mert nemcsak a régtől fogva szakszerüen kezelt uradalmakban, de úgyszólván az összes községi határokban, különösen a Gyöngyös és a Rába mellékén, továbbá a Kemenesalján, gazdagon tenyészik főleg a nyúl és a fogoly. A kedvező geológiai és éghajlati viszonyok, nemkülönben a vadállomány fejlesztése érdekében a vármegye és az egyes uradalmak részéről hozott áldozatok emelték Vasvármegyében a vadászatot mai magas színvonalára; ennek következménye ujabban az is, hogy a legkeresettebb piaczi vadunk, a fáczán, az egész vármegyében elszaporodott s ez idő szerint ott már úgyszólván mindenütt vadon tenyészik. Kevés vármegyében van annyi jól kezelt fáczános, mint Vasmegyében; a fogoly pedig helyenkint annyi, hogy 2–3 vadász, pár órai kimenetre 100 drbot könnyen aggatóra füzhet, még a községi bérterületeken is, a nyúlvadászat pedig helyenkint waggonszámra fizet a téli körvadászatokon.
Az érdekes vadak közül első helyen kell felsorolnunk az erdei szalonkát, mely kedvező idényben nagy számban szokta felkeresni a vármegyének úgyszólván összes erdőségeit, de különösen a „Hegyhát” vágásait és az ú. n. „Őrség” fenyveseit s azokban állandóan költ is.
Az erdei tyúkfélék közül a vármegye északi és északnyugoti határhegységeiben előfordul a császármadár, de csak igen jelentéktelen számban; ellenben a siketfajd az utóbbi időben állandó tanyát ütött a vármegye ugyanezen részének hegységi erdeiben, még pedig igen nagy számban. Különösen Felső-Eör és Pinkafő vidékén vannak a legjobb állandó dürgési helyei, de a Lékától a vármegye nyugati határáig húzódó hegylánczolatban kisebb-nagyobb számban minden előfordul.
Ez utóbbi vidéknek helyenkint egészen havasi jellege teszi ezt érthetővé, valamint azt is, hogy mintegy 15 évvel ezelőtt a rohonczi hegyekben zergét is lőttek.
A nagyobb dúvadak közül egyedül a farkas szokott nagyobb teleken egy-egy eltévedt példányban mutatkozni, de ez a régibb időben is csak nagy ritkán történt s csakis olyankor, ha a Száva befagyott s azon könnyű szerrel átkóborolhattak Szlavóniából. A szárnyas ragadozó madarak sem fordulnak elő túl nagy számban. Hanem róka, kivált a Hegyháton és az úgynevezett Őrségben, továbbá a vármegye északi és északnyugati erdős hegységeiben, elég bőven van. A vaddisznó, mely annak előtte Vasmegyében csak nagy ritkaságképen jelent meg néha-néha a Farkas-erdőben, ez időszerint már állandóan megtelepedettnek tekinthető s a sárvári uradalomhoz tartozó erdőségekben az utóbbi időben évről-évre lőnek nehány darabot, ép úgy, mint üregi nyulakat, a melyekből mutatónak egy-kettő már szintén áttelepedett a szomszéd vármegyékből.
