Épület-maradványok.
Épület-maradványok.
A mult század végén, midőn a fallal kerített püspöki várat lerombolták és a várterületen megkezdték a székesegyház és a püspöki palota épitését, a nagy kiterjedésben végzett földmunkálatok alkalmával nagyszámu római emlékre találtak, melyek közül a becsesebb példányok ma is láthatók a püspöki palota udvarán.
Különös figyelmet érdemelnek e tárgyak közül a hatalmas oszlopszár-töredékek, melyek a Domitianus császár tiszteletére emelt diadalkapu maradványai; tömegük és művészi kivitelük miatt egyaránt nevezetes tárgyak a domborművekkel diszített kőkoporsók, a hatalmas Hercules- és Minerva-torzók, mint a melyek első tekintetre is igazolják a régi colonia nagyságáról és fejlettségéről ránk maradt adatokat. Egy felirat a sabariai szinházról szól, melyet I. Gnorius Sabinianus, a lándzsás lovasok kiérdemült praefectusa állíttatott helyre; másik felirat egy közmagtár emlékét őrízte meg.
A föld mélyében talált falazatok, a különféle alakú és nagyságú szobor- és oszloptöredékek a legtöbb esetben az egykori római épület elhelyezkedését, beosztását is feltüntetik. Így pl. a prémontreiek uj palotája telkén egy 420 m. területü, szürke kovakoczkákból kirakott mozaikpadozat került szinre, melynek 28·16 m. hosszú északi oldalán 2·5–2·5 m. távolságra 12 oszlopláb állott, kétségtelen bizonyitékául annak, hogy a régi épület nevezett oldalán 12 oszlop tartotta a párkányzatot. Az alapfalak irányából, a szerteszétszort oszlop-töredékek alakjából és a beépített terület nagyságából könnyen le lehetett vonni azt a következtetést, hogy e helyen hajdanta egy hatalmas arányu és művészi alkotásu basilika állott.
Hasonló épületromokra találtak a Berzsenyi-utczában levő Kikaker-féle uj ház telkén, továbbá az iskola-utczai Mikos-féle ház udvarán.
Az utóbb említett telken felfedezett romok egy nagyobbszabásu magánház maradványai, melynek alapfalai az első tekintetre elárulják, hogy az épület hosszú négyszöget képezett, főfalai egymással párhuzamosan húzódtak északkeletről délnyugat felé. Az épület homlokzatával nyugatra tekintett, legalább e mellett szól az a körülmény, hogy a nyugati fal körül szerte-szétszórva nagyszámú, egy és ugyanazon stilusban kifaragott oszlopszártöredék hevert, maradványai talán azon oszlopcsarnoknak, melynek oszlopait a nyugoti fal tartotta.
A többi három főfal két hosszú négyszöget alkot, melyet a rajtuk keresztül vonuló keskenyebb (55–73 cm.) falak kisebb-nagyobb területü helyiségekre: folyosókra, termekre osztanak. A keleti főfal és a rajta keresztül húzódó egyik oldalfal által alkotott szögletben egy 1·8 m. mélységű és közel egy m. átmérőjü, hengeralaku téglákkal kirakott mélyedés (gyüjtő medencze?) volt látható, melynek alul nyilt oldalába három, kerek nyilású csatorna torkollott. E kis üregü és téglákkal kirakott csatornák helyzetéből könnyen megállapítható, hogy a vizet délnyugat felől vezették az említett medenczébe arról a helyről, a hol az alább bemutatandó mozaik-padozat volt elhelyezve.
A kiásott falak csak részben tüntetik fel a régi épület alapépítményét; a ki nem ásott föld alatt egy részök keleti irányban húzódik tovább a vármegyeház épülete felé, más részük a Kossuth Lajos-utczai Szabó Ernő-féle ház kertje alatt délfelé halad előre.
A falak környékén, a már említett oszloptöredéken, néhány kisebb agyagedényen, egy bronzkarpereczen és több darab római császárkori rézpénzen kívül semmi különös 166apróbb leletre nem akadtak; de annál becsesebb és érdekesebb az a szines mozaiktábla, mely a régi épület délnyugati végén levő egyik nagyobb teremnek (fürdő?) padozatát alkotta s a mely mintegy 18 m. nagyságban terült el az 1·2 m. vastagságú felső földréteg alatt.
A nehéz munkával megmentett mozaikrészlet nagysága megközelíti a 12 métert; legnagyobb hosszusága 4·5 m., legnagyobb szélessége 3·2 m. Az alapjául szolgált falépítmény négy rétegből állott. A legalsó réteg 0·25 m. vastagságú mészbeton, e felett egy sor téglaburkolat, a téglaburkolaton egy durvább és egy finomabb betonréteg. Ez utóbbiba vannak beleillesztve a mozaikat alkotó, 1 cm. hosszú élü márvány-koczkák, melyek fehér, világoszöld, sötétzöld, halaványpiros, sötétvörös, aranysárga, narancssárga és sötétkék színben váltakoznak. A mozaik e nyolcz színben pompázó ornamentikájának középső és főrésze négyzet-alak, melynek oldalait piros, fehér és sötétkék színü sávokkal diszített szegélyzet határolja. A négyzet két, szemközt álló oldalához az előbb említett teljesen azonos szegélyzet által környezett egy-egy hosszú négyszög csatlakozik, melyeknek fehér színü koczkákkal kirakott mezejét sötétkék színü pontozott vonalak szabályos nyolczszögekre osztják. A nyolczszögü idomok közepén levő négyzet-alakok narancssárga színűek, a nyolczszögek érintkezésénél és szélein támadt négyzet-, illetőleg háromszög-idomok sötétvörös koczkákból készültek. A két hosszú négyszöggel határolt középső nagy négyzet belsejében egy a négyzet oldalait érintő, vörös és sötétkék szegélyzetű körszalag fut körül. E körszalag alkotta kör középpontja körül két, párhuzamosan haladó kisebb kört látunk. A 0·7 m. átmérőjü belső kör síkját körívekből szerkesztett csillag diszíti. A csillag szárai fehér szinüek, a szárak között levő terek váltakozva sötétvörös és sötétkék színü koczkákkal vannak kirakva. A kis kört vörös és sötétkék sávok szegélyezik, a közöttük levő körgyürü egészen fehér. Ezen külső kör és a négyzet oldalait érintő körszalag között elterülő, közel 0·9 m. átmérőjü gyűrűt, középpontból futó körívek ékítik, melyek a szélső-nagy körszalaggal párhuzamosan futó kilencz, a középpont felé egyre kisebbülő körvonal által átvágattatván, a nagy körgyűrűt számos kis háromszögre – megannyi pikkelyre – osztják. A pikkelyek mindegyike ugyanazon színü koczkákból van kirakva és nyolczféle színben akként csoportositva, hogy a változatos színü körívek oly módon következnek egymásra, hogy a harmonikus színváltozat és a sűrüen egymásra következő körívek egy élénken vibráló tarka kép hatásával vannak a szemlélőre. A szélső nagy körszalag és az azt határoló négyzetoldalak között levő világos és sötét vörösszínü, háromszögalaku tereket körívekből kombinált hármas félhold-alakok töltik ki, megannyi fehér szinben.
SABARIAI MOZAIK-PADLÓZAT. A szombathelyi régészeti múzeumból.
Az ezen mozaikkal padozott terem déli szomszédságában két kisebb méretü helyiség állott, melyeknek mészbeton padozatából csak apró darabokat lehetett találni, minthogy a régi falak leomlása vagy lebontása alkalmával e padozat is nagy sérüléseket, repedéseket szenvedett.
167A romok közül előkerült eme darabok különféle nagyságuak, vastagságuk 5–6 cm., simára csiszolt felületök többféle alapszínben (sárga, vörös, zöld, kék) változatos, egyenes és görbevonalú ornamentikát tüntet fel sőt egyiken-másikon a figurális diszítés nyomai is fellelhetők.
Ha eltekintünk is a város különböző pontjain tett hasonló felfedezésektől s csak az említett két nagyobb szabásu épűlet maradványaira utalunk, akkor is jogosultnak fog látszani az a vélemény, mely a régi Sabaria nagyságához füződik, főleg minthogy azt egyéb jelentős körülmények is támogatják. A feliratos kövek sorai és a régi írók feljegyzései ugyanis sok oly intézmény emlékét őrzik, melyek a nagy római birodalomnak csak elsőrendű városaiban voltak feltalálhatók. Igy p. o. gyarmatvárosok politikai és közigazgatási szervezetével járó hivatalok, a katonaság, a papi testületek, a czéheknek megfelelő collegiumok, mindmegannyi bizonyítékai annak az előkelő helynek, melyet Sabaria elfoglalt.
A KŐSZEGI Ó-HÁZ ALAPRAJZA. Eredetije a szombathelyi muzeumban.
