Népszokások.
Népszokások.
A magasabb kultura, mely azonban mindeddig a nyelven kívül kevés súlyt helyezett a nemzeti szellemű haladásra, a helyett, hogy az értelmi és jellembeli fejlesztés mellett igyekezett volna konzerválni a nemzeti sajátosságokat, inkább koptatta és irtotta azokat. Így sok régi szép szokásnak, melyeknek csupán külsőségét s néha fattyúhajtásait mérlegelték, de nagy lelki jelentőségüket nem, ma már csak romjaival találkozunk. Pedig nemzeti, sőt nem ritkán erkölcsi szempontból éppen nem közömbös az, hogy sivár, anyagias gondolkozású népet nevelünk-e, vagy olyant, mely megőrzi fogékonyságát az eszményiség iránt, a mi nélkül nagy nemzeti jelentőségű mozzanatokban hiába akarjuk lelkesedésre indítani. Pedig, mint rámutattunk, a vasmegyei magyarság fajszeretete erős és szívós; megvan az a képessége, hogy a maga képére idomítsa át a vele érintkező idegen fajokat. Éppen 372azért sajnálhatjuk ama szokásainak elhagyogatását, melyek eszejárásának eredetiségét fejezték ki, életének költői zománczot, az anyagi fáradalmak alatt eléggé megviselt lelkének enyhűlést, könnyebb szárnyalást adhattak. Ilyenek voltak valaha az egyes ünnepnapokhoz kötött szokásai és mulatságai. Ezek rendre kivesznek életéből, ellenben annál nagyobb szerepet játszik szórakozásai közt a korcsma és a városi „uri” szokás szerint rendezett tánczmulatság.
