Keresztelés.
Keresztelés.
A keresztelési ozsonna, azaz paszita rendszerint csöndesen, a komaasszonyok és a legközelebbi atyafiak társaságában megy végbe, csak ritka helyen tartanak nagyobb vendégséget. Nagyobb paszita többnyire a reformátusoknál szokott lenni, a kik több komát hívnak. A komaasszonyok nagy kas (a vasvármegyeiek és bakonyvidékiek nyelvén véka) süteményt, kalácsot, pereczet és egy tyukot vagy kakast visznek, azonkívül az újszülöttnek egykét 375forintot, néhány méter vásznat vagy ruhaszövetet ajándékoznak. Ezt az ajándékot korozsmának hívják. A komatál mindenütt szokásban van.
A keresztnév választása nem kevéssé fontos. Mert Vasvármegyében ma is általános az a szokás, hogy az egyenlő nevű családok tagjainak megkülönböztetése végett, nem igen adnak mellékneveket, hanem az apja keresztnevét teszik a fiú keresztnevéhez. Kis Mihálynak István fiát például Mihály Csicsának nevezik, hogy megkülönböztessék Kis Jánosnak Csicsa fiától. Néha, midőn még több egyenlő nevű ember közt kell különbséget tenni, még az öregapa nevét is odabiggyesztik, például a Kapornaki Mihály István fiának Sándor fiát Mihá-Istók-Sándornak nevezik. Már Veszprémmegyében, például Szent-Gálon, melynek lakosai szintén ősi magyar származásúak, sőt az első századok óta nemesek is, mellékneveket adnak az illetőnek, mint például Bum-bum Tamás Benjamin. (Mivel, hogy több Tamás Benjamin van.) Vasvármegyében az ilyen, sokszor gúnyos melléknév nem járatos.
