Eredete.
Eredete.
Vasvármegye magyar lakossága, nyelve után ítélve, határozottan olyan néptörzs maradványa, mely a honfoglaláskor települt itt meg és századokon át kemény állhatatossággal megőrizte nyelve sajátságait. Annál jelentősebb ez, mert tipusa a fajkeveredés számtalan árnyalatát mutatja. Ismeretes és bebizonyított dolog az, hogy az öröklékenység törvényénél fogva a legmaradandóbbak a faj külső képének jellegző vonásai, melyek egész sor nemzedéken át sem mosódnak el teljesen. Vasvármegye területén, főleg pedig azon a lapályosabb részén, melyen ma a magyarság zöme egy tömegben lakik, a népvándorlást megelőző időktől fogva különböző népek települtek meg, melyek sem el nem vándoroltak, sem teljesen meg nem semmisültek, kivált nem a magyar hódítás után, hanem vagy beolvadtak az államalkotó új népbe, vagy valószínűleg csak elfogadták ennek nyelvét, részben szokásait is, valamint a hódítók is átvették a meghódoltak nyelvkincsének bizonyos mennyiségét, megkedvelték s magukévá tették némely szokásikat, melyek nyomait még ma is föllelhetjük. Nagyszámú alig lehetett az itt talált lakosság, mert aránylag kevés idegen eredetű helység nevével találkozunk, nem úgy, mint nem messze délre, a Balaton zalai oldalán, a hol sűrűn követik egymást a szláv eredetű községnevek. Az egykori szláv népességnek emlékét inkább egyes táj- és határrészek tartják fönn, mint példáúl a Kemenes dombhullám, melynek köves, kavicsos szerkezete azonnal ráutal nevének szláv eredetére (Kamen).
