Népszokások.
Népszokások.
A legények rendesen 18 éves korukban kezdenek a leányhoz járni. A legény megkopogtatja a leány ablakát (fensterlu), mire a leány kijön hozzá. Ha azonban a legény szándéka komoly, akkor a házhoz jár és miután a leánynyal megegyezett, elküldi ennek szüleihez a kérőt (Bedmann, Bit’lmann) leánykérőbe (Bittlschaft). A vagyoni kérdés rendbehozása (Gwissmachen) után, az eljegyzési lakoma következik, a mely különböző ártatlan tréfák között megy végbe, mint pl. hogy a menyasszonyt elrejtik és egy másik leányt mutatnak be menyasszony gyanánt. A szegényebb menyasszonyok a lakodalom előtt a szomszéd faluba és annak környékére járnak kéregetni (Hoar sammel, bedeln): „um ä bisl a Hoar (Flachs = len), oder ä 383gschimpälts Göld”. A lakodalom előtti napon néhol a vőlegény menyasszonyának egy pár czipőt, ez pedig vőlegényének viszont egy inget küld.
A lakodalmi szertartások, tréfák és szokások nem nagyon térnek el a magyarokéitól. Ha a menyasszony más faluba megy férjhez, akkor a legénynek előbb ki kell őt váltani. A menyasszony falujabeli legények t. i. a templom ajtaja elé két fácskát állítanak, ezeket egy szalaggal összekötik és közéjük egy asztalt helyeznek, a melyen bor és néhány pohár áll. A vőlegényt és menyasszonyt megkinálják borral, ezek isznak és egy bizonyos pénzösszeget tesznek az asztalra. Evvel a leány ki van váltva és eltávozhat a faluból.
A lakoma későn kezdődik és az ételeket itt is, különböző bohókás mondások között, a vőfélyek hordják fel, Komját vidékén az asztalfőre, az első tálba tojáshéjat, eleven madarat, házinyulat stb. tesznek, a tálat letakarják és csak miután az egyik kiváncsi vendég a tál tartalmáról meggyőződött és kinevették, viszik azt el és hordják fel az ételt. Az első tálat néhol földre ejtik, hogy a vendégek nevessenek.
Mig a vendégek az asztalnál ülnek, az első vőfély a házfőtől a menyasszonyt tánczra kéri, a ki azonban az új asszonyt csak sok tréfás mondás és könyörgés után adja ki. Ezután a legény egy pohár bort vesz a kezébe és így szól a menyasszonyhoz fordulva:
Ich habe ein Glas Wein, der ist gewachsen zwischen Sonn- und Mondenschein; der ist so klar und fein, dass er durch der Jungfer Braut ihre fünf Finger durchscheint, und wenn die Jungfer Braut von mir einen Trunk annehmen möchte, dann wüsste ich, dass ich ihr nicht zu schlecht bin.”
Mikor aztán a menyasszony a pohár után nyul, a vőfély visszakapja azt és kalapját az asztalra téve, így folytatja mondókáját:
”Ist die Braut krank, so steigt sie über die Bank. Ist die Braut frisch, so steigt sie über den Tisch. Ist sie aber frisch wohl bei gutem Muth, so steigt sie über meinen schwarzbraunen Federhut.”
Mire a menyasszonynak ügyesen az asztalon át kell jönnie, hogy a vőfélylyel az első tánczot járhassa. A lakzi végén következik a koszorútáncz (Kranzelabtanzen). A vőfély pálczájával a menyasszony asztalához megy, kéri a menyasszony koszorúját, mit a pálczára kötnek. A koszorút a vőfély most – mindig tréfás mondókák kiséretében – háromszor megmutatja a menyasszonynak és harmadszor beszédét így végzi:
”Kranzerl weg und Häuberl her,
Jungfrau g’west und nimmermehr.
Wenn du auch kein’ Jungfrau bist,
So bist du doch ein Weiberl,
Und ist auch gleich das Kranzerl weg,
So bleibt dir doch das Häuberl.” (Komját vidékéről.)
Jungfrau g’west und nimmermehr.
Wenn du auch kein’ Jungfrau bist,
So bist du doch ein Weiberl,
Und ist auch gleich das Kranzerl weg,
So bleibt dir doch das Häuberl.” (Komját vidékéről.)
A hienczek gonosz szellemei a Trud, Hegst (Hex), Fschaukerl, Rawuzel és a Tragerl. Ha idegen jön az istállóba, ki kell köpni, nehogy a marha kárt valljon. Ha február 2-án, gyertyaszentelő boldogasszony napján, olyan idő van, hogy a káposzta a tűz fölött felforr, míg a tűz mellett megfagy (v’rau suin, und hint’ gfruin), akkor jó év lesz. Mikor a gazda először hajt ki, minden ökör mögött keresztet vet.
Husvétkor a legények a mezőkön tüzet gyujtanak és ezt „Osterlammbraten”-nak nevezik. Flórián napján nem szabad a konyhába vizet vinni, mert nagyon sok légy lesz egész évben. A Mikulás itt csak ijeszti a gyermekeket, de nem hoz nekik semmit; e helyett deczember 13-án, Lúczia napján, a Lutzelfrau vagy Pudlfrau lepi meg a gyermekeket mindenféle édességekkel. A ki tavaszszal először piros lepkét lát, az az egész évben egészséges, a ki sárgát, az beteg lesz. Esti harangszó után nem szabad tejet adni, vizet kiönteni és a házban vagy a ház előtt söpörni. Ha jégestőtől félnek, a boronát, tüskéit felfelé fordítva, lefektetik az udvarra. A gazda, ha árpát vet, kavicsot vesz a szájába, hogy a madarak a vetést ne bántsák. 384Ha a borjut elválasztják és az istállóból kiviszik, azt a hátával előre kell tolni; a kis borjut 8 napig idegennek nem szabad látni. Ha január 25-ikén szép idő van, sok borju lesz. A holdat a gyermekek holdnagyapónak (Maon-Neinl), a napot nagyanyónak (Sunn-Nandl) nevezik. A betegre ráolvasnak (aouspreichn), pl. ha valaki meg van babonázva, erősen ránéznek és azt mondják: a rossz szemek láttak, most látnak a jó szemek is, stb.
