Felső-Eör multja.
Felső-Eör multja.
A város eredete egyidejü a honalapítással, a mennyiben Felső-Eör lakosai, István, László, IV. Béla és Róbert Károly királyok oklevelei szerint, 34melyek a németujvári Batthyány grófok levéltárában fekszenek ma is, őrökül telepittettek ide, hogy megvédjék a határt az osztrák herczegek gyakori becsapásai ellen s ezen szolgálatukért nyerte 1582-ben az ide telepitett 64 család Felső-Eőr határát királyi adományul.
A családok székely eredete mellett vall azok neve is, mint pl. a Kelemen, Adorján, Benkő, Balikó, Orbán, Hisba, Gerőcz, Gángól, Balázs, Imre, Gál, stb., de e származás mellett tanuskodnak még e népnek a vasmegyei magyarságtól teljesen elütő szokásai, különösen pedig tájszólásai.
A régi hagyomány szerint a város valaha mostani helyétől mintegy 3 kilométernyi távolságban északnyugatra feküdt, de IV. László királynak a németujvári grófok elleni hadjárata alkalmával a város leromboltatott s akkor települtek a mai lakosok ide, a Pinka kies völgyébe.
A reformáczió elterjedésekor a németujvári Batthyány grófok voltak e vidék főkapitányai s miután e grófi család az elsők között volt, a mely a reformácziót elfogadta, nem lehet csodálni, hogy az itteni lakosság is, papjával együtt, csakhamar a protestáns vallásra tért át és elfoglalván egyuttal az addig róm. kath. templomot, az uj egyház csakhamar felvirágzott.
Az 1663-ik év mindenszentek napján azonban Tormássy Péter vasvári prépost 500 német katonával a városra rohant, a templomot, iskolát elfoglalta, a papot és tanitót elüzte, a paplakot földig leromboltatta, a nemesek házaiba törve, azokat minden javaiból kifosztá, a község esküdtjeit pedig ruháiktól megfosztva, szakálluknál fogva meghurczoltatta s végül elzáratá őket.
Csakis 1774-ben, Mária Terézia királynő uralkodása alatt, jutott az itteni református gyülekezet ismét azon helyzetbe, hogy magának uj templomot épittethetett, a mely mai napig is fennáll.
Nem vonult el veszély nélkül az 1848–49-iki szabadságharcz vihara sem a város felett. Az előretört osztrákok ugyanis 20,000 forint hadi sarczot vetettek a városra azért, mert a lakosság egy Ausztriából ide menekült huszár csapat segítségével egy erre vonuló horvát-csapatot megrohanva, azok közül sokat leölt. Csupán a nemrég elhunyt gróf Erdődy István főlovászmester segélyével és közbenjárásával kerülhette ki a város a teljes felégettetést.
1841-ben nyerte a város vásártartási jogát s vásárai azóta hiresek nemcsak a megyében, hanem Ausztriában is és különösen az ide felhajtatni szokott rendkivüli szép tenyészmarha-állomány az, ami a külföldieket e vásárokra vonzza.
