VIII. rend. Rasores. – Kaparók.
VIII. rend. Rasores. – Kaparók.
64. Phasianus colchicus L. Fáczány. Tenyésztve, de elvadulva is számos helyen előfordul.
65. Perdix perdix L. Fogoly. Igen gyakori. A Kemenesalja, főleg Kis-Czell és Ostfi-Asszonyfa vidéke, az ország legjobb foglyászó helyei közé tartozik.
66. Coturnix coturnix L. Fürj. Közönséges mindenfelé.
67. Tetrao urogallus L. Siketfajd. Még 15–20 év előtt ritkaság volt; ujabban folyton jobban szaporodik s terjed Stíria és Alsó-Ausztria felől úgy, hogy a kőszegi hegységben is akad már. Felső-Eör vidékén rendes állomány van s dürgés alatt rendszeresen vadásszák. Város-Hodászon, Rohonczon, Lékán, Borostyánkőn s a környékbeli hegyi- és a dombhátakat boritó erdőkben évenkén fészkel annyira, hogy pár év alatt itt is rendes állományra van kilátás. Lékán dürgésben 1894. évben lövetett az első.
68. Tetrao tetrix L. Nyirfajd. Nemes-Csoó határában 1836-ban az u. n. „csoói nyiresben” lövetett egy kakas, 1858-ban Kőszegen a „Klausen” erdőrészben ismét egy. 1880-ban Üveghután elejtett példány Huszty gyüjteményében Lékán van. Azóta is egyesek mutatkoztak a megye északnyugati hegységeiben és erdőterületén, de olyan rendes beterjedés, mint a siketfajdnál, nem észlelhető e fajnál.
69. Tetrao bonasia sylvestris Brehm. Császármadár. Szintén terjedőben és szaporódóban az északnyugati erdőterületen és hegyvidéken. Rohoncz körül, Lékán, Őrségben több fészekalj évenként Kőszegen 1883-ban lövetett az „alsó erdőben.” 1873-ban a czáki nyiresben. Hámorban 1878, 1886-ban 1–1 db, A.-Szénégetőnél 1887-ben esett 1 db, melyek a lékai vár gyüjteményében vannak; 1895-ből pedig Bozsokról került egy gyüjteményembe.
