Apátsági kolostor.
Apátsági kolostor.
Az uj templom kiegészítéseül 1760–1764. évek közt felépült a mai díszes egyemeletü kolostor is, mire a rendtagok s velük a plébánia-hivatal is a Koptik építtette földszintes kolostorból (hová a negyvenes évek elején vonultak) átköltöztek az uj kolostorba.
A plébánia mindamellett 1790-ig még mint pór-dömölki plébánia szerepel: a Kis-Czell elnevezés csak akkor lett közkeletűvé és általános érvényre akkor emelkedett, midőn II. Lipót király a pór-dömölki határban alakult uj községet 1790-ben Kis-Czell név alatt mezővárossá emelte és különféle szabadalmakkal ellátta. Tényleg ugyan már Koptik életében a megépült új templom vált a kis-czelli plébánia anyaegyházává, a tőle 1/4 órányira fekvő Pór- és Nemes-Dömölk fiókegyházakkal.
Koptik az általa kezdeményezett átalakulások befejezését nem érhette meg. Sajghó főapát évről-évre növekvő bizalmatlansággal nézte Koptik viselt dolgait és törekvéseit: végre, midőn nyilvánvalóvá lett, hogy apátságát teljesen önállóvá s a főapátságtól függetlenné akarja tenni, e törekvése megfosztotta őt minden eddigi fáradozása gyümölcseitől. A viszályos kérdés elintézése a trón elé jutott, hol Koptik ügye teljes vereséget szenvedett. Mária Terézia 1750-ben Koptikot megfosztotta apátságától s 400 frtnyi csekély évdíjjal az Ausztriában fekvő gottveihi benczés-kolostorba bekeblezte. 1755-ben bekövetkezett halála csakhamar véget vetett a jobb sorsra méltó férfiú küzdelmes életének.
Sajghó Benedek 1768-ban bekövetkezett haláláig nem is nevezett ki többé dömölki apátot, hanem kormányzókkal kezeltette az apátságot. Utódja, Somogyi Dániel főapát, Makóczy Imrét nevezte ki apáttá; ennek 1783-ban bekövetkezett halálával Nemes Gáspárt pannonhalmi perjelt, kinek apátsága idejében II. József császár 1787-ben a Szent-Benedek-rendet, tehát a dömölki apátságot is eltörülte. Ez idő óta 1802-ig, vagyis a rend visszaállításáig, a plébánia kegyura a vallásalap volt.
Az eltörlés daczára Nemes Gáspár apát ott maradt a kolostorban 1801-ben bekövetkezett haláláig. Azonfelül a még mindig nagy számmal 295megjelenő búcsujárók iránt való tekintetből a kormány még több rendtárs ottmaradását is megengedte, oly módon, hogy egyikük vigye a lelkészi teendőket, a többi négy rendtag pedig a gyóntatásban, stb. segédkezzék.
A plébánia egyébiránt 1777-ig a győri megyés püspök joghatósága alá tartozott; de midőn Mária Terézia a szombathelyi püspökséget megalapította, az egész kemenesaljai esperesi kerülettel együtt, ez az apátsági plébánia is a szombathelyi püspökséghez csatoltatott.
A visszaállítási oklevél értelmében a pannonhalmi Szent-Benedek-rendhez tartozó dömölki fiókapátság betöltési joga a főapátot illeti, ha a viszonyok megengedik. Ez esetben a főapát a rend véleményének meghallgatásával kinevezi az apátot s megerősítés végett a kormány útján felterjeszti a királyhoz.
1802-től fogva 1832-ig az apáti szék üresedésben állott; ez idő alatt az apátsági székház előljárója vitte a lelkészi tisztet. 1832-től mindig a székház valamely tagja van a plébánosi joghatósággal felruházva, mint plébánoshelyettes (administrator). A kegyúri jog is visszaszállott az apátra. A konvent, élén a perjellel, 4–5 tagból szokott állani.
Dömölki, azaz kisczelli apátok e században: Wekerle Gottfried (1832–1836.) Gácser Leó (1839–1856.) Getheő Dömjén (1865–1873.) Jahn Mainrád (1873–1874.) dr. Hollósy Justinián, 1874-től maiglan.
A király ő felsége az 1895. évi hadgyakorlatok alkalmával az apátsági kolostort szemelte ki lakásául; a kolostor ez alkalomból fényesen megujíttatott. Ekkor történt, hogy a biztosabb közlekedés szempontjából a kolostor előtt az utczában északra fekvő Szt.-Anna kápolna püspöki engedélylyel leromboltatott, de a királylátogatás után a kápolna mellett levő kút ismét helyreállíttatott.
A SÁMFALVI TEMPLOM. Saját felvételünk.
Az apátság jelenlegi összes birtoka a sághegyi és somlyói szőlővel (4 hold) együtt, 569 katasztralis holdra tehető.
