Torontál vármegye visszaállítása.
Torontál vármegye visszaállítása.
A bizottság felterjesztésére Mária Terézia királynő 1779 április 23-án kelt leiratával Torontál vármegyét is visszaállította. A visszaállított vármegye határait a bizottság a következőleg jelölte ki: a vármegye határa éjszakon Ujszegednél kezdődött; további éjszaki határát Perjámosig a Maros alkotta. Perjámostól délnek, majd délkeletnek, kissé tovább délnyugatnak; azután ismét délnek irányúlt a határvonal, mindenütt Pakácz, Billéd, Német (Berekszónémeti), Szilas, Dinnyés, Ujpécs, Csebza, Maczedonia, Dollácz, Offszenicza és Szóka mellett, egész Margittáig és Obrovácz pusztáig.
Ez volt a határmesgye Torontál és Temes között. Innen túl egy kis darabon Szent-Jánosig majdnem egyenes irányban nyugat felé, e ponttól pedig Hajdúsicza, Pirindzsa, Ólécz pyszták határáig éjszaknyugat felé húzódott a határ. Neuzina alatt Ujlécznél, majd ismét jobban éjszaknak a kenderesi, martiniczai és deszpotováczi puszták mellett, Écskánál a Tiszáig terjedt a határvonal. Nyugaton a Tisza volt a határ.
A visszaállított Torontál vármegye ünnepélyes felavatása 1779. évi július 13-án Nagybecskereken ment végbe, gróf Niczky Kristóf elnöklete alatt, a még márczius havában kinevezett vármegyei tisztikar közreműködésével. 1779. július 13-ikával egy új korszak veszi kezdetét Torontál vármegye történetében. E naptól kezdve a közigazgatás ismét a vármegyei önkormányzat kezébe jutott és a vármegye területe végleg visszakerült az anyaországhoz, a honnan a török hódoltság közel harmadfélévszázaddal azelőtt elszakította.
