Nemzeti ellentállás.
Nemzeti ellentállás.
Gróf Tisza István politikája nem érte el azt az eredményt, a melyben bizakodott. Az ellenzék csöndes obstrukcziójára a házszabályrevizióval felelt, de törekvése 1904 november 18-án hajótörést szenvedett. Ezzel az eseménynyel kezdődött meg az a politikai küzdelem, melynek nemzeti ellentállás a neve. Ez Torontál vármegyében nem mozgott olyan végletes határok között, mint másutt, a mi érthető is, mert hisz a vármegye lakossága régtől fogva mindig a szabadelvű párt köré tömörült és így a törvényhatóság híve volt mindenkor a kormánynak is. A mint nemrég láttuk, elítélte az obstrukcziót és föliratilag üdvözölte gróf Tiszát a kormányon. Hasonlóképen üdvözlő sürgönyt küldött november 27-én a kormány elnökhöz és az országgyűlési szabadelvű párthoz a nagybecskereki, zsombolyai, nagykikindai, nagyszentmiklósi, párdányi, ozorai és pancsovai kerületek szabadelvű pártja. Ez év végén, a deczember 12-én tartott közgyűlésen báró Csávossy Gyula ismét indítványt terjesztett be, hogy a törvényhatóság szavazzon bizalmat 509gróf Tiszának a házszabály reviziójánál tanúsított erélyességéért. Bár az indítványnak voltak ellenzői, a közgyűlés mégis nagy többséggel elfogadta azt.
Azonban Tisza mégsem boldogult az ellenzékkel, hanem a nemzetre hivatkozva, kiíratta az új választásokat. A választásokon, melyek Torontálban 1905 január 27-én és 28-án folytak le, már itt sem tisztán szabadelvűeket választottak meg. Szabadelvű programmal választották meg a következőket: Rónay Ernő Nagyszentmiklós, Csávossy Béla Párdány, Pap Géza dr. Begaszentgyörgy, Tallián Béla Törökkanizsa, Botkor Béla Ozora, gróf Karátsonyi Jenő Zichyfalva, gróf Csekonics Gyula Zsombolya, Belicska Béni Nagy-komlós, és Tellecsky Kristóf Nagykikinda. Pancsován három jelölt lévén, báró Dániel Ernőt február 11-én pótválasztáson választották meg. Törökbecsén Pavlovics Lyubomír szerb nemz. győzött. A függetlenségi párt részéről Baross János a lovrini és Várady Imre dr. a nagybecskereki kerületet hódította el.
Az ország nagy részében a szövetkezett ellenzék győzött és többségként került be a képviselőházba. Azonban a politikai válság csak tovább húzódott és a helyzet tarthatatlanságát látva, lassanként a vármegye hangulata is megváltozott. Már a tavaszi közgyűlésen (május 15.), Heves és Zemplén vármegyéknek a nemzeti engedményeket sürgető föliratával kapcsolatban, báró Dániel Ernő indítványára olyan határozatot hozott, hogy fölír az országgyűléshez, hogy »az évek óta húzódó válság az ország érdekében mielőbb megoldassék.« S ebben azt is kijelenti, hogy: »meg van győződve, hogy az 1867:XII. t.-cz. alapján a nemzet és a király kölcsönös bizalomtól áthatott egyetértésével megoldhatók azok a kérdések is, a melyekben a magyar közjog szempontjainak és a magyar nemzet jogos igényének teljes érvényesülése eddigelé függőben maradt.«
Nemsokára megalakult a torontálmegyei függetlenségi párt, melynek alakulására Kossuth Ferencz és gróf Apponyi Albert is lejött egész sereg képviselővel és valóban impozáns fogadtatásban volt részük Nagybecskereken. Az alakuló közgyűlést június 17-én délelőtt a Ferencz József-téren tartották meg és a párt két vezére lelkesítő beszédet tartott, gróf Apponyi még németül is.
Mikor báró Fejérváry és társai kormányra léptek, ez már nagy aggodalmat keltett Torontálban is, azonban a józanság útjáról nem tértek le. A kormányralépést követő napokban Budapesten, Tallián Béla lakásán, a torontáli nagybirtokosok és politikusok értekezletet tartottak, melyen jövendő magatartásul megállapítására nézve kimondták, hogy a mennyiben a képviselőházat törvényes időben össze nem hívják, rendkívüli vármegyei közgyűlést hívnak egybe és tiltakoznak a törvénytelen kormányzat ellen; a tiltakozást báró Dániel Ernő fogja tolmácsolni. Jankó Ágoston alispán, a ki szintén jelen volt, kijelentette, hogy ő csak a törvények alapján vállalkozott az adminisztráczióra, ellenkező esetben lemond állásáról, a miben a tisztviselők is követni fogják. Innen hazatérve, az alispán bizalmas levelet intézett a járások főszolgabíráihoz és a két város polgármesteréhez és arra kéri őket, ne szegődjenek a pártpolitika szolgálatába, hanem maradjanak meg a törvényesség határain belül. »A meg nem szavazott adót – úgymond – beszedni és a meg nem ajánlott újonczot kiállítani nem fogjuk, mert ez törvénytelen lenne, de teljesíteni fogjuk továbbra is, úgy mint eddig, mindazt, a mi törvény és szabályok szerint kötelességünk.« Ha még valami rendkívüli intézkedés válnék szükségessé, forduljanak hozzá és akkor együttesen fogják a teendőket megállapítani.
Ugyancsak a józan politika mellett foglalt állást a vármegye a szeptember 11-iki közgyűlésen, a mikor a Fejérváry-kormány bemutatkozására önérzetesen kijelentette, hogy a kormánynak, mely nem a nemzet képviseletének többségéből alakult, bizalmatlanságot szavaz, a miniszterelnök intő szózatát egyszerűen tudomásul veszi, egyebekben pedig szigorúan ragaszkodik a törvényekhez és mindaddig míg az adó és újoncz megszavazva nincs, sem adót, sem újonczot nem ad. Az állandó választmány javaslatát Jankó alispán okolta meg és beszédében preczizen körvonalozta a tisztviselők álláspontját is, »El voltunk határozva – úgymond – hogy törvénytelenséget történni nem engedünk és ellentállunk alkotmányunk és törvényeink ellen irányuló minden támadásnak, bárhonnan jőjjenek is azok.« Majd később így folytatja: »Arra esküt tettem, hogy az ország törvényeit megtartom, tehát addig, míg az esküm köt, törvénytelen intézkedéseket végre nem hajtok, végrehajtani nem engedek. Ha a kormány törvénytelenséget kívánna, tudni fogom kötelességemet.« A deczember 12-iki közgyűlésen, mivel a 510kormány cselekedetei csak súlyosbították a politikai helyzetet, a vármegye a hozott bizalmatlansági határozatot fokozott mértékben fönntartotta és ugyan ekkor föliratot intézek az országgyűléshez az általános szavazati jog mellett.
