Árvíz. 1895.
Árvíz. 1895.
Az 1895. év elején ismét pusztító árvíz látogatta meg Torontál vármegyét. Márcz. 4-én a Moravicza-csatorna megdagadt vize a jobboldali töltést a Rojga torkolatánál átszakította és Nagymargittát elöntötte. Dániel alispán másnap már egy század katonasággal a helyszínén termett és tutajokat, dereglyéket kért segítségül. Márcz. 8-án már itt s a Berzava mentén elmúlt a veszély, de ekkor meg a Bega és az Óbega vize fenyegetett, különösen Ótelek táján. Az alispán 9-én már ott volt, hogy az újvári és aurélházai töltéseken átcsapott ár ellen nyúlgátakkal védekezzék. Nemsokára fölülről a víz apadását jelentették, de 15-én az alispánnak ismét ki kellett szállania Ótelekre. A sok esőzés következtében áprilisban a Temes és a Bega is megáradt, sőt a Tisza és a Duna is áradással fenyegetett. Ápr. 5-én Szerbbókát elöntötte a víz és Tomasevácz lakosait ki kellett költöztetni. A Tisza Aradáczot, Elemért és a nagybecskereki határt fenyegeti. A védelmi munkálatok az alispán fölügyelete alatt mindenfelé serényen folynak. Ápr. 6-án Borcsa lakosságát Zimonyba kellett költöztetni. A Bega eddig nem tapasztalt magasságig emelkedik, de azért Nagybecskereket nem fenyegeti veszély. Ápr. 9-én a földmívelésügyi miniszter Pap Géza dr. orsz. képviselőt a nagybecskereki, Urbán Ivánt a törökbecsei ármentesítő társulathoz min. biztossá nevezi ki. A Tisza oly fenyegetően árad, hogy 9-én a nagybecskereki közerőt a tiszai töltésekhez kell rendelni és Rónay főispán is odautazik. Bárányos lakosságát a Dunagőzhajózási Társaság hajói Zimonyba és Belgrádba szállítják, míg Szerbbókán eddig 89 ház omlott be.
A víz egyre emelkedik és 11-én még mindig nagy a veszély a vármegye nyugati és déli oldalán. Bárányost elöntötte az ár, de emberéletben nem történt kár. 12-én a Tisza három helyen átszakítva a gátat, a 16.000 holdas csurogi rétet elöntötte. A közerőt még mindig viszik Nagybecskerekről. 16-án már Szerbbóka belterülete megszabadult a víztől, Bárányos lakosságanak egy része pedig már Pancsován ünnepelte a szomorú husvétot. 19-én a beállott keleti szél oly erős hullámokat vert a Tiszán, hogy a bácskai Zsablyánál átszakította a gátat és 15.000 hold merült víz alá. Nagy a veszedelem azonkívül Écskánál, hol a főispán és Törökbecsénél, hol az alispán intézi a védekezést. 19-én maga gróf Festetich Andor földmívelésügyi miniszter is leérkezett Becsére és az alispán kíséretében szemlélte meg a veszélyeztetett töltéseket. Nagy a veszély Rudolfsgnádon és Erzsébetlakon is. Másnap a Karas-ér Csentánál átszakította három helyen a töltést és Rudolfsgnádot csakugyan elöntötte. Ugyanekkor a Bega vize Nagybecskereken az Aradáczi-utcza egy részét öntötte el. 22-én Dániel alispán már Rudolfsgnádon vezette a mentési munkálatokat. Ekkor a szél elállt, a Tisza apadni és a veszedelem szűnni kezdett. Nemsokára a vizek visszatértek rendes medrükbe, azonban iszonyú volt a pusztulás, a mit maguk után hagytak. Százezrekre rúgott a kár, a mely a dolgos kezek ezreinek munkáját tette semmivé. A vármegye és a társadalom mindent elkövetett, hogy a lakosság inségét enyhítse. Máj. 8-án lejött Rapaics Radó földmív. min. tanácsos, hogy a pusztulást megszemlélje és a szükséges intézkedésekről jelentést tegyen. Az uralkodó 6000 forintot adott az árvízkárosultaknak, a melyből a belügyminiszter 2500 forintot utalt ki a torontáliaknak. Ezt Rónay főispán jun. 4-én Szerbbókán, 5-én pedig Rudolfsgnádon osztotta föl az inségesek között. A földmívelésügyi miniszter Dániel alispánnak az árvíz alkalmával tanúsított önfeláldozó magatartásáért elismerését fejezte ki.
