A házközösségek föloszlatása.
A házközösségek föloszlatása.
A házközösségeket, melyeket a Határőrvidék történetével kapcsolatban már az előbbi fejezetekben ismertettünk, az 1873:XIX. t.-cz. megszüntetni rendelte; ez azonban nem ment símán. A nevezett törvény épen ellenkező hatást ért el, mert a házközösségek nemhogy megfogytak volna, hanem még inkább megszaporodtak. A bajt orvoslandó, a törvényhozás újabb törvény alkotásával kezdett foglalkozni; de midőn a törvényjavaslat nyilvánosságra került, a vármegye – aggodalmának kifejezést adva – 1882-ben fölírt a képviselőházhoz s öt pontba foglalta össze kívánságait. Ezek a következők: a fejenkénti osztály helyett a törzsek és ágak szerinti osztályt iktassák törvénybe, a titkos osztályokat vegyék figyelembe, a teendők ellátására államköltségen kisegítőket alkalmazzanak, a fölosztási eljárást a polgári bíróság elé utalják és a volt Határőrvidéken még mindig érvényben levő osztrák magánjogi törvényeket hatályon kívül helyezzék. A föliratnak azonban nem lett foganatja. 1884-ben Dániel Ernő képviselő indítványára újból foglalkozott e kérdéssel a közgyűlés, a melynek megbízásából Tallián alispán deczember 10. és 11-én 50 meghívott szakértővel értekezletet tartott s ennek eredményeként hatalmas és a házközösségi intézményt minden oldalról megvilágító memorandumot szerkesztett, a mit ismét a törvényhozás elé terjesztettek. Az 1885:XXIV. t.-cz. már ennek figyelembevételével készült és 1886 deczember 5-én a belügyminiszter a határőrvidéki járások mindegyikére külön házközösségi előadót nevezett ki. A központi járásban Zecha Frigyes, az antalfalvaiban Grofsoreán János, a pancsovaiban Vizkelety Gusztáv s az alibunáriban Popovits György szolgabíró volt az előadó, tb. főszolgabírói czímmel. Központi előadóul Orsó Mátyás dr. nagybecskereki ügyvédet nevezték ki. Az új rendszer alapján minden nagyobb válság nélkül ment végbe a házközösségek megszüntetése, de végső hullámai csak a legújabb időkben símultak el.
