II. József sérelmes rendeletei.
II. József sérelmes rendeletei.
II. József türelmi rendelete a vármegyében nem idézett elő nagyobb mozgalmat. 1874. évi augusztus 16-án a népösszeírást, a birtokbecslést és a felmérést tartalmazó rendeletének a vármegye nem szívesen bár, de mégis engedelmeskedett és az összeírást és felmérést nagyobb nehézségek nélkül hajtotta végre. 1785 márczius 18-án kibocsátott rendelete Torontál vármegyét az u. n. Temesi kerületbe osztotta be, melybe Bács, Temes és Krassó vármegyék is tartoztak. A kerület kir. biztosa Dezséri Bachó János lett, kinek az 1783 június hó 3-án beiktatott gróf Batthyány János főispán a helyét átengedte. Bachót az 1785. évi június 14-iki közgyűlésen iktatták be ünnepélyesen. Hogy az új rendszer ellenére a német hivatalos nyelv a vármegyében nem tudott kellően érvényre jutni, igazolják a közgyűlési jegyzőkönyvek, melyeket 1785 végéig latinul vezettek. Hogy mi történt azután és hogy József törvénytelen rendeletei minő visszhangra találtak itt, annak hű képét nem adhatjuk, mert ez időből nem maradtak fenn a vármegyében írott emlékeink. Az 1879. évi 500 kgy. szám alatt említve van azonban, hogy »magyar és hazafias volt itt a szellem mindenkor s a megye hű maradt hozzá a József császár alatti nehéz időkben is, midőn Lovász Zsigmond királyi biztos agyonlövetéssel fenyegette a megye alispánját, Hertelendy Józsefet, a mire a megye közönsége a certus Sigismundus Lovász-féle határozatot hozta, melylyel a királyi biztost földönfutónak nyilvánította«.
II. József halála előtt tudvalevőleg – úrbéri és türelmi rendeletei kivételével – összes intézkedéseit megsemmisítette. A vármegye márczius 2-án tartott közgyűlésén hirdették ki II. József ez utolsó végrendeletszerű leiratát, melyet a karok és rendek nagy örömmel fogadtak és hozzáfogtak nyomban az 1780-iki állapot visszaállításához. A helytartó-tanács február 12-én kelt leiratára, hogy a volt főispánt méltóságába visszahelyezték, bizottságot választottak a főispán meghívása czéljából, melynek tagjai Márffy József helyettes alispán, Szőllőssy Gáspár szolgabíró, Karátsony Mihály főadószedő. Szervitzky Márk és Tregnyi Alfons voltak. Az eddig használt német nyelvet hatályon kívül helyezték és helyette újból – de csak rövid időre – a latint használták.
