Az 1820-iki tisztujítás.
Az 1820-iki tisztujítás.
1820-ban a vármegye már a becskereki új székházban tart főispáni beiktatást. Lányi József főispán ugyanis elhalálozott és a király Assakürthy Ghyczy Józsefet nevezte ki Torontál vármegye főispáni helytartójává. A beiktatást a rendek a szokott ünnepélyességgel márczius 21-én tartották meg. Ugyanakkor a tisztújítást augusztus 1-re tűzték ki. A tisztikar kevés kivétellel a régi maradt. Első alispán Ittebei Kiss Antal, helyettes alispán Kászonyi Sándor, főjegyző Gyertyánffy Dávid, főügyész Petrovits József, főszolgabíró az újpécsi kerületben Karácson István, a nagybecskerekiben Hertelendy Ignácz és a nagyszentmiklósiban Dellimanics György lett.
Az olasz forradalmi mozgalmak ez időtájban nyílt lázadásban törtek ki, melyet Metternich a császári haddal könnyü szerrel elnyomott. E siker az udvart elbizakodottá tette és miután azt hitte, hogy a nemzet ellenállásától nem kell tartania, elrendelték az újonczozást, a mi az egész országban elégedetlenséget keltett. Az 1821 április 4-én kelt királyi leirat elrendelte, hogy 1813-ban a magyar ezredek pótlására kívánt 60.000, majd az 1815-ben kívánt 30.00 újonczból a még hiányzó jutalék kiállíttassék. E törvénytelen rendelet végrehajtása majd minden vármegyében nagy akadályokba ütközött.
452A kormány mindennek ellenére tovább halad a törvénytelenség útján és 1812 augusztus 13-án kibocsáttat a királylyal egy másik rendeletet is, mely szerint az adó november 1-től kezdve csakis pengő pénzben fizetendő. Ha tekintetbe veszszük a papir és pengő pénz közötti nagy értékkülönbözetet, akkor látjuk, hogy ez a rendelet egyetértelmű volt a legsúlyosabb adóemeléssel.
A kormánynak Torontál vármegyében aránylag kevés küzdelmébe került törvénytelen rendeleteinek végrehajtása. Igaz, hogy mikor az újonczozás ügyében kibocsátott rendeletet a május 22-én tartott közgyűlésben első ízben tárgyalták, a karok és rendek feliratban igyekeztek meggyőzni az udvart lépésének törvénytelenségéről, de már a feliratra érkezett válasz tárgyalása alkalmával, mikor látták, hogy az udvar nem enged, »miután a politika titkait feszegetni« ezúttal nem akarják, engedelmeskednek és újonczozási helyekül Nagybecskereket és Nagyszentmiklóst jelölik ki. Az adóügyben kelt leiratot az 1822. évi november 15-iki közgyűlésen tárgyalták. A rendek elvben elhatározzák, hogy engedelmeskedne ugyan, de felírnak és kérik, hogy tekintettel a súlyos viszonyokra, annak végrehajtását halasszák el. A második leiratnak azonban engedelmeskednek.
Az 1825 augusztus 8-án tartott közgyűlésen felolvasták a király azon rendeletét, melylyel Assakürthy Ghyczy József főispáni helytartót valóságos főispánná nevezi ki. Utána a rendek megválasztják a szeptember II. napjára hirdetett országgyűlésre küldendő követeket: Kászonyi Sándor alispán és Marczibányi János táblabírák személyében.
