A világosi fegyverletétel után.
A világosi fegyverletétel után.
A temesvári csatavesztés után következő világosi fegyvérletétellel befejeződött a magyar szabadságharcz.
A szabadságharcz leveretése után Torontál vármegye is a katonai uralom alatt nyögött. Az 1849. november 19-iki patens következtében Bács, Temes, Krassó vármegyéket, valamint az iloki és a rumai járást Magyarországtól ismét elszakították és külön koronatartományként »Szerb vajdaság és Temesi Bánság« elnevezés alatt kormányozták. A »nagy vajda« czímet maga az uralkodó vette fel, míg az alvajdai rangot a közigazgatási főnök nyerte.
Az első szervezet igen rövid életű volt, mert – miután az ország még mindig a katonai diktatura alatt állott, – csak ideiglenes volt. A vajdaság élére tartományfőnök került, névszerint Mayerhofer Nándor, a magyarok legnagyobb ellensége. Az egyesített koronatartomány két főbiztosságra: a temes-krassóira és a bács-torontálira oszlott. A bács-torontáli főbiztosság élére Nikolics Izidor került; alatta állott a kormánybiztos, vármegyei főnök elnevezéssel. Az előbbeni megyei tisztviselőket egyelőre megtartották, de minden hivatalnoknak előbb a haditörvényszék előtt kellett magát tisztáznia és csak ha a felmentő bizonyítványt megkapta, kérhette a fizetését. A vármegyei törvényszékekről és a megyei bizottmányokról természetesen szó sem lehetett, mert a lakosok, miután az ország 469ostromállapotba volt helyezve, a haditörvényeknek és törvényszékeknek voltak alávetve.
Damjanich. (Az Orsz. Képtárból.)
Stratimirovics György. (Az Orsz. Képtárból.)
Knityanin. (Az Orsz. Képtárból.)
Az alibunári ütközet.
Perczel Mór. (Az Orsz. Képtárból.)
Vetter Antal. (Az Orsz. Képtárból.)
Ez a kormányzási rendszer 1850 szeptemberig tartott, a mikor a második provizórium lépett életbe.
Haynau távoztával a katonai diktatura megszünt ugyan, de helyébe lépett a polgári abszolutiszmus, mely 1850 szeptembertől 1853 májusig tartott. Mayerhoffer továbbra is megmaradt tartományi igazgatónak; később azonban kegyvesztetté lett. 1851 augusztus 16-án felmentették állásától és helyébe gróf Coronini Cronberg János altábornagyot nevezték ki.
A II. provizórium alatt, 1850 évi szeptemberben, a közigazgatástól a törvénykezést teljesen elkülönítették és Nagybecskereken cs. kir. tartományi törvényszéket állítottak fel, mely némely ügyekben az első, különben pedig másodfolyamodású bíróságot alkotott. Azonkívül minden járásban elsőfolyamodású cs. kir. járásbíróságokat állítottak fel. A megyék közigazgatását – a szükséges segédszemélyzettel – a megyefőnökök vezették. A főszolgabíróságok helyébe a járási főbiztosságok kerültek és a megkevesbedett szolgabíróságokból járási biztosságokat alakítottak. Ez időben keletkeztek a telekkönyvek és ugyanakkor léptették életbe a vármegye székhelyén a cs. kir. pénzügyigazgatóságot és adóhivatalt. 1853 májusban lépett életbe a vármegye végleges szervezete, mely szerint a szerb vajdaság és a temesi bánság részére, Temesvár székhelylyel, császári királyi helytartóságot állítottak fel, melynek élén egy katonai kormányzó egy helyettessel (adlatus) és megfelelő személyzettel állott.
Miután az egész tartományt öt kerületre osztották fel, Torontál vármegye is egy kerületet alkotott, »Nagybecskereki kerület« elnevezés alatt. A kerületeket ismét járásokra osztották fel és így a nagybecskereki kerület a törökbecsei, módosi, nagykikindai, törökkanizsai, nagyszentmiklósi, zsombolyai és billéti kerületekből állott. Minden kerület élére egy kerületi főnök (Kreisvorstand), a ki egyszersmind helytartósági tanácsos volt és a járások élére a járásfőnök (Bezirksvorstand) került, a szükséges személyzettel. Minden kerületi hivatalnál egyszersmind kerületi törvényszéket is állítottak fel, mint elsőfolyamodású bíróságot és ezenkívül a kerület székhelyén egy cs. kir. járásbíróság is működött.
A hivatalos nyelv természetesen a német volt. Az idegen hivatalnoki kar a nép nyelvét nem értette és habár a szervezetnek sok jó oldala is volt, mégis gyűlöletessé vált a lakosság előtt.
