A szabadságharcz előtt.
A szabadságharcz előtt.
A közeledő szabadságharcz szele, minden óvó intézkedés ellenére, a Határőrvidéket is érintette. A határőrök is sejteni kezdtek, hogy a Határőrvidék ily állapotban többé fenn nem tartható. Eredeti rendeltetése rég megszünt s a kihasitott földsáv csak a kényuralom táborhelye volt, melynek fegyveres lakosságát az bármikor és bármire felhasználhatta. Érezték, hogy valaminek kell történnie, a mi nyomorult helyzetüket megváltoztatja.
Különösen érezhetővé vált ez új eszmék hatása a szerbeknél, a kik a Határőrvidéken, a Duna mentén, egész Erdélyig, meglehetős számban voltak képviselve. Az osztrák császároktól nyert kiváltságaikra támaszkodva, már azelőtt is küzdöttek nemzetiségi aspirácziókért, most pedig csak az alkalmas időre vártak, hogy ábrándjaikat gyakorlatilag megvalósíthassák.
Az olaszországi forradalom hírére a németbánsági határőrezredet fegyverbe szólították és a többi határőrökkel együtt a forradalom elnyomására Olaszországba vezényelték.
A bécsi márczius 13-iki és a pesti márczius l5-iki események lázba ejtették a németbánsági Határőrvidék lakosságát is. Az első hírek a pesti eseményeket kizárólagosan magyar forradalomnak ecsetelték és a határőrök annak nagyobb fontosságot nem tulajdonítottak. Csak a később érkezett levelek magyarázták meg a márcziusi vívmányok nagy fontosságát és előnyeit is. E hirek hatása alatt a mi Határőrvidékünk is megcsinálta a maga kis forradalmát, melynek éle a katonai hatóságok és az adminisztráczió ellen irányult.
A pesti tizenkét pont a Határőrvidéken is, mint mindenütt az országban általános örömöt okozott. Az egyes századok székhelyén kisebb zavargások voltak és az otthon maradt lakosság a katonai parancsnokságokat megostromolta. E zavargások azonban nagyobb mértéket nem öltöttek, mert a századparancsnokságok – utasítás hiányában – kíméletesen bántak a néppel és szép szóval igyekeztek őket megbékíteni.
