A nemesi felkelés.
A nemesi felkelés.
Ezek után a rendek áttértek a nemesi felkelési törvény végrehajtására. A lustra megtartására bizottságot küldenek ki, melynek tagjai Csekonics József generális, gróf Buttler János, Écskai Lázár János, Beodrai Karátsonyi Lázár, Écskai Lázár Ágoston, Ittebei Kiss Antal, Nagyszentmiklósi Nákó Sándor; Vidák 450Tamás, Beodrai Karátsonyi Bogdán, id. Parcsetich György, Áldássy Ignácz, Hamar Péter, Platthy Elek, Endrődy Mátyás, Némethi Damaszkin István, Skenderlits József táblabírák, Kászonyi Sándor m. főjegyző, Nagy Miklós és Csernovits Pál főszolgabírák, Szentiványi István és Simonyi József esküdtek. A bizottság elnöke a főispáni helytartó, akadályoztatása esetén Márffy József alispán volt. A hadiszemle megtartására nyolcz napot tűztek ki. Az országgyűlésen igért húszezer főből álló nemesi felkelő seregből Torontál vármegyére 480 újoncz esett.
Az április 11-iki közgyűlés újból tárgyalta a nemesi felkelés ügyét és megválasztotta a tiszteket is. Az első svadronhoz első kapitány lett Oexel Aloysius, második kapitány: Hertelendy Ignácz, főhadnagy: Karátsonyi Ágoston és Rácz György, alhadnagy: Szőllőssy Lajos és Kosztolányi József. A második svadronhoz: első kapitány lett Vizkelety Ignácz, második kapitány: Damaszkin Sándor, főhadnagy: Verzár Bogdán és Porubszky János, alhadnagy: Kamenszky Illés és Bálint György, zászlótartó: Ragályi Ádám, strázsamester: Löcker József, Jávorszky Ferencz, Pruky József és Kámody István.
Miután Torontál vármegye Temes megye insurgenseivel egy diviziót alkotott, a rendek Écskai Lázár Ágostont szerették volna ezredessé kineveztetni, mint a ki »katonai akadémiát végzett és a rendes katonaságnál katonai tudományának és virtusának jeles bizonyságát adta és az 1797. évi insurgens seregnél már oberstlajdinant volt, a Nádor kegyelmes tetszését is megnyerte és tiszttársai közűl a rendes katonaságnál sokan már generálisi rangot nyertek«. Ily értelmű felterjesztést tettek tehát a nádorhoz, a ki a kérelmet teljesítette is.
A napoleoni hadjáratokhoz szükséges katonaság kiállítása ügyében április 10-én kelt és április 21-én leérkezett királyi rendeletet az 1809 május 8-iki közgyűlésen olvasták fel. Ámbár a királyi rendelet a vármegyét nem találta készületlenül, mégis lázas sietséggel igyekeztek a rendeletnek megfelelni, de a nemesi felkelő sereg kiállítása és felszerelése mégis lassan ment. A közigazgatás fennakadt, a karok és rendek egyebet sem tettek, minthogy előbb a rendes évi, később a nemesi felkelő és végül az önkéntes seregek kiállításáról és felfegyverkezéséről tanácskoztak. A vármegyének azonban nemcsak katonát kellett állítani, hanem 20.000 pozsonyi mérő búzát és ugyanannyi zabot is szállítani.
A torontálmegyei felkelő sereg létszáma a második hadiszemle után 591 volt és pedig 18 tiszt, 6 őrmester, 54 káplár, 500 közlegény, 3 trombitás, 3 késműves és 1 zászlótartó.
Annak ellenére, hogy minden megtörtént arra nézve, hogy a felkelő sereg mihamarább kiállítható legyen, ez mégsem sikerült, mert a második lustrát is csak május 23-án tartották meg, holott a felkelő seregnek már május 15-én Kecskeméten kellett volna lennie, a hova a délvidéki felkelőket összpontosították.
Még mielőtt a második lustrát megtartották volna, megtörtént az asperni ütközet, mely Ausztriára nézve szerencsés kimenetelű volt. A király, hogy a Napoleon fölötti győzelmét biztosítsa, újabb segélyt kért a vármegyétől. E felhivásra Torontál vármegye újabb 300 embert ajánlott fel és nyomban hozzáfogott azok kiállitásához.
Écskai Lázár János közben június 17-én meghalt, minek következtében Lázár Lukács a megyei nemes felkelősereg ezredese, tekintettel családi viszonyaira, szintén lemondott rangjáról. A nádor báró Wenkheim Józsefet nevezte ki helyébe a torontálmegyei felkelő seregek ezredesévé.
A szerencsétlen kimenetelű wagrami és győri csaták után a király újabbi 40.000 katonát kér az országtól, melyből Torontálra 960 esik. Mire azonban ezeket kiállították és útnak indították volna, megkötötték a schönbrunnni békét, mely után a deczember 11-én tartott közgyűlés a nemesi felkelő sereget feloszlatta és hazabocsátotta.
