A Határőrvidék kiegészítése 1764-ben.
A Határőrvidék kiegészítése 1764-ben.
Mária Terézia királynő 1764-ben elhatározta, hogy a Határőrvidéket egész a Piatra hegységig kiegésziti. Elrendelte tehát, hogy a temesi tartományban az 1741:XVIII. t.-czikk 5. §-a értelmében, területileg is különválasztott önálló Határőrvidék szerveztessék. 1766-ban határozattá lett, hogy a tiszavidéki határőröket mélyebbre, délfelé a Duna völgyébe telepítik át. Ekkor a Tisza vidékén 9, az Alsó-Duna vidékén pedig 3 század-telep volt elhelyezve. A tiszavidékiek ekkor Keresztúron (Ókeresztúr), Josipován (Józseffalva), Mokrinban, Kis-Kikindán, Kárlován, Vrányován (Frányova), Melenczén, Tarrason (Tiszatarros), Bótoson, Szigén (Perlasz) és Leopoldován voltak elhelyezve. De ez a földterület még nem volt nekik elég. A kamara átengedte a határőröknek még Lovrint, Teremiát, Seleust, Oleust, Detosevaczot, Joczát, Tamásfalvát, Novoszelót, Develákot, Ilijét, Kisaracsot, Kenderest és Kovasiczát, továbbá Gyála, Kanizsa, Szanád, Valkány, Écska, Becse, Perlaszváros határainak egy részét, nemkülönben a nagykikindai kombiaturális területet és a velikavrelai pusztát.
A határőrök áttelepítése 1768–1774 között történt. 1768–1773 között két határőri katonai testület keletkezett a bánsági Duna vidékén. A német-szerbek és az oláhok testülete.
