II. Rákóczy György. Barcsay Ákos.
II. Rákóczy György. Barcsay Ákos.
A porta 1658-ban, II. Rákóczy György megfenyítésére, Köprili Mohammed nagyvezért küldte Magyarországba; a nagyvezér junius havában már Temesvárnál táborozott, hadainak egy része Borosjenőt ostromolta. Mialatt Rákóczy Lippa és Arad között táborozott, az erdélyi rendek háromtagú követsége békét kért a nagyvezértől. A nagyvezér táborában jelen volt a budai basa is, a ki a követek egyikét, Barcsay Ákost, jelölte erdélyi fejedelemnek. Barcsay, hogy az országot megmentse a romlástól, többnapi vonakodás után elfogadta a fejedelemséget. De II. Rákóczy György nem egy könnyen engedte át a fejedelemséget. Mialatt Barcsay az óriási adó behajtásán fáradozott, Rákóczy váratlanul Erdélyben termett s elűzte a fejedelmet. Ennek megtorlása czéljából Szejdi Ahmed, budai basa, 1660 április havában Temesvárról Lippára vonult, ott átkelt a Maroson és Bihar vármegyébe tört, útközben mindent elpusztítva. Tudjuk, hogy a Szász-Fenes és Gyalu között, május 22-én, vívott csatában II. Rákóczy György is súlyosan megsebesült. A vesztett csata után II. Rákóczy Györgyöt hívei Nagy-Váradra vitték, hol junius 7-én elhúnyt. A török erre a fontos Nagyváradot vette ostrom alá s a nagyvezér, Ali, temesvári basára bízta Nagyvárad elfoglalását.
Mivel azonban Rákóczy hívei Barcsayt nem akartál fejedelmüknek elismerni, hanem Kemény Jánost hívták meg a fejedelmi székre, a temesvári basa tatárokat hívott a Temesközbe, a honnan ezek 1661 junius végén Erdélybe nyomultak, melyet kegyetlenül elpusztítottak.
