Heissler Donát.
Heissler Donát.
Titelnél gróf Heissler Donát állott; seregéből 4 század Törökkanizsán foglalt állást s igy a folyó mindkét partja a császáriak kezében volt.
Dschaafer basa mind a mellett a Titellel szemben fekvő sánczot bevette, a helyőrséget felkonczolta s két császári hadihajót felégetett.
A mint a választó fejedelem Temesvár ostromát megkezdte, Starhembergtől, a kit Titelhez küldött, futár érkezett ama hírrel, hogy a császári hajóhad Titelnél vereséget szenvedett és a szultán Pancsován át Temesvár felmentésére siet. Erre a választó abbahagyván Temesvár ostromát, egész hadával a szultán ellen indult. Augusztus közepén a török had már a Temes folyónál állott, ezen 30 hajóból 406hidat vert és nem messzire Olassintól, a Bega mellett fekvő Csernye falu közelében tábort ütött.
A következő napon, augusztus 26-án reggel a császáriak háttal a Begának, csatarendben állottak fel s várták a törökök támadását. Azonban a törökök nem fogadták el a csatát. Mozdulataikat egy csalit takarta el a császáriak elől. Nem sokára a törökök hátrálni kezdtek, úgy hogy Temesvár és a császáriak között állottak, háttal a Begának; egy mocsár állott előttük, balról sövénykerítés, jobbról pedig sűrű erdő. A választó fejedelem utánuk nyomult s mielőtt csatarendbe állottak volna, megtámadta őket. E végből hat kiválasztott zászlóaljt a csalitba rendelt, hogy az ellenséget mindaddig foglalkoztassa, mig az egész császári had csatakészen áll. E hat zászlóalj parancsnokságát gróf Heissler Donát vette át. Este hat órakor e hat zászlóalj véres utat tört magának a sövényen keresztül, de itt a janicsárok gyilkos puskatüze fogadta őket. A vitéz Heissler tábornok több izben vezette katonáit rohamra, míg végre két golyótól találva, összeesett. Ekkor Vaudemont herczeg két vértesezreddel nyomúl előre, de a törökök harczi sorait nem tudta megbontani, maga Vaudemont is megsebesült, a vértesek megfutottak.
E közben a császári sereg zöme is előre nyomult. Most a spahikból és a sziliszárokból kiválogatott 12.000 szerdengetsdi a császáriak jobbszárnyát támadta meg, mely csakhamar ingadozni kezdett, azonban a segítségükre jött lovasság visszaszorította a támadókat. Ezután a balszárny kezdett ingadozni, melyet a janicsárok szorítottak, de a balszárnyon levő ezredek is csakhamar összeszedték magukat. A küzdelem késő éjjelig tartott, a nélkül, hogy a küzdő felek bármelyike is a legkisebb előnyt tudta volna kivívni és mindkét fél megtartotta hadállását. A császáriak vesztesége 2.000 gyalogos, 1.146 lovas volt. Elesett gróf Jörger, gróf Heissler és herczeg Vaudemont pedig súlyosan megsebesültek, sőt Heissler ötöd napra meg is halt. Az ütközetben részt vettek Monaszterly János alvajda vezérlete alatt a szerbek is s az egyik osztálynak sikerült Sárkán basát s több száz törököt elfogni.
A törökök vesztesége jelentékenyen nagyobb volt a császáriakénál. Mintegy 8.000-en estek el vagy sebesültek meg; a sebesültek között volt Mustafa, a nagyvezér öccse és temesvári helytartó. Másnap reggel a császári had ismét csatarendbe állott, de a szultán nem fogadta el a csatát, hanem visszavonult Pancsova felé, a ruméliai és a halebi helytartókat pedig Temesvárra rendelte.
A szultán visszavonulása után a császáriak is odahagyták a csatateret. Frigyes Ágost szász választó már a csatát követő napokban ott hagyta a sereget s szeptember 16-án már Bécsben mulatott. (Bőhm Lénárt I. 312–316. Millenn. Történet VII. 493–495. Griselini Fr.: Versuch einer politisch. und naturl. Geschichte d. Temesvarer Banat. Bárány Ágoston: Torontál vármegye hajdana I. 30. Schwicker János Henrik: Geschichte des Temeser Banats 246–250.)
