A török defterek.
A török defterek.
A török adólajstromok (defterek) az adófizetőket névszerint is elősorolják, igy egyuttal arra nézve is tájékozást nyerünk, hogy mely községekben laktak magyarok és melyekben ráczok. Rácz községek voltak 1558-ban: Hódegyház (Mokrintól délre), Hollós (eredetileg kun szállás) Homokrév (a mai Mokrin), Jánosfalva vagyis Szent-János (Térvár és Rábé között), Kanizsa-Monostor (Törökkanizsától délre), Kingert (Csóka határában), Kun-Szőllős (a mai Nákófalva helyén) egykor kun szállás, Kutas-Teremi (Máriafölde), Lóránt (a mai Lovrin), Nagyszentpéter. Pádé, Perjémes (ma Perjámos), Rábé, Szaján, Szanád, Szárafalva, Szent-Miklós, mind a három ily nevű falu, az egyik valószínűleg a mai Nagyszentmiklós, a másik Szemlak és Pécska között a Maros partján feküdt. Szőreg, Telek, Vizes-Gyán (a mai Vizesd) egykori kun szállás. Magyarok és szerbek vegyesen laktak a következő helységekben: Egres és Csóka, ezeket a helységeket azonban 1581-ben tiszta szerb lakosság lakta, mely a földmíveléssel nem sokat törődött, főjövedelme a juhtenyésztés volt. Az 1581. évi török tizedlajstromok a csanádi nahiében 74.349 juhot számláltak össze. (Borovszky S. I. 217.)
A csanádi vár őrsége az 1590–91. évi kimutatás szerint mindössze 73 emberből állott, ebből 44 ulufedzsi volt, Hasszán aga parancsnoksága alatt s 28 martalócz Szelim aga alatt. Az előbbiek lovasok voltak, az utóbbiak leginkább ráczokból toborzott önkéntesek; az őrség napi zsoldja összesen 500 akcse volt, a mi évenként 180.000 akcsénak felel meg. Ezzel szemben a csanádi szandzsák bégei jövedelme 207.000 akcsében volt megállapítva. (Velics–Kammerer i. m. I. 414.)
A törököktől megszállott helyeken csakhamar imaházak és keleti szokás szerinti fürdők épültek. Becsén még 1533 előtt épült egy ily mosea, melyről Rusztem nagyvezér az 1553. évi béketárgyalások alkalmával megemlékezik.
Mikor János Zsigmond, 1566-ban Szulejmán meghívására Pancsován hajóra szállva, Zimonyba ment, útközben Temesváron és Becskereken megpihenve, már látta az új moseákat; midőn tehát a szultán felszólította, hogy óhajait közölje vele, csupán a Tisza és a Sebes-Körös közötti vidék átengedését, illetőleg Erdélyhez való csatolását kérte. A temesi helytartóságot nem merte kérni, mert ott már akkor moseák állottak. (Bőhm Lénárt I. 240.)
