A karloviczi béke.
A karloviczi béke.
A karloviczi békekötés alkalmával tehát a császári biztosok, egyszerűen 408lemondtak mindama hódításról, melyeket Eugén herczeg a temesvári pasalik területén kivívott.
A rövidlátó császári biztosok nem helyeztek súlyt e terület birtokára. Egyes katonai körök úgy okoskodtak, hogy Temesvárnak nincs katonailag értéke, sőt egyenesen fölösleges teher a császárra, mert nagyobb őrséget köt le, pedig a törökök betörő kapuja az örökös tartományokba nem Temesvár, hanem Belgrád; ezért tehát nem is igen törekedtek a Temesközt megszerezni. A török követek ellenben nagy súlyt helyeztek arra, hogy a Temesvárt környező várak leromboltassanak, mert a szultán attól tartott, hogy e várak őrségei Temesvárt előbb utóbb kézrekerítik.
Rami basa, az új nagyvezér, a békekötés után sietett a temesvári pasalik koronajószágait örökös jobbágybirtokaivá átváltoztatni s ez által az ottani köznépet a török kormánynak megnyerni. Kezdeményezésére számosan vándoroltak be a temesi pasalikba s Becskerekre is. E bevándorlásokkal tetemesen gyarapodott a török alattvalók száma és ennek következtében a temesvári beglerbég hadállása is jelentékenyen erősbödött. (Szentkláray Jenő: A becskereki vár 46–47. Millenn. Tört. VII. 504–506.)
A fent vázolt rövidlátó politika következménye volt, hogy a mai Torontál vármegye területe még 16 évig török fenhatóság alatt maradt. Bécsben hamar észrevették az elkövetett hibát s különféle álutakon igyekeztek magukat a békeszerződés súlyos kötelezettségei alól kivonni. I. Lipót király 1700-ban egy évre Jósika Zsigmondot torontáli főispánnak nevezte ki, a ki azonban sohasem léphetett a vármegye területére, mert a török azt sajátjának tekintette. A temesvári pasalik határai között levő megerősített helyek lebontásával megbízott gróf Marsigli Alajos pedig titkos utasítást kapott, hogy a határvonalak megállapítását lehetőleg húzza-halassza. A törökök azonban türelmetlenkedtek, s a békepontok haladéktalan végrehajtását követelték. 1701-ben Ibrahim basa lett a temesi tartomány kormányzója. Midőn Pancsovára érkezett, az eléje siető küldöttségtől a határszabályozási ügyekről kérdezősködött. Mikor azután megtudta, hogy Marsigli gróf Karánsebesen időzik, a hosszúra nyúlt határszabályozások miatt felbőszülve, levelet írt neki, melyben felszólította, hogy hagyja el azonnal a török területet. E fellépés használt, mert Marsigli, két nap alatt befejezvén a határigazítási ügyet, 1701 febr. végével átadta a törököknek a temesi tartományt és katonái kíséretével együtt távozott.
A várak lebontására gróf Oettingen Farkas felügyelete alatt külön-külön császári tiszteket és mérnököket neveztek ki. Ezek 1701 márczius havában hozzáfogtak Becskerek, Csanád stb. várak lebontásához s feladatukat még az év nyarának derekán befejezték. (Szentkláray Jenő i. m. 48–49. l.)
A törökök és Velencze között 1715 nyarán kitört háború csakhamar beavatkozásra bírta III. Károly királyt is és vezérül Savoyai Eugént szemelte ki. Savoyai Eugén hada csakhamar átkelt a Dunán és aug. 5-én, rendkívül véres küzdelemben Péterváradnál, döntő győzelmet aratott a törökök fölött. A péterváradi diadal után rögtön Temesvár ellen vezette hadait. Gróf Pálffy Jánost, a ki a tábornoki karban mellette az első helyet foglalta el, előre küldte a lovassággal és 110 zászlóalj gyalogsággal a vár körülzárolására. Pálffy sietve megindult és Zsablyánál a Tiszán át akart kelni, de a folyam annyira megáradt, hogy Zentáig kellett mennie, hol szerencsésen átkelt a Tiszán; a mint azonban a balpartra ért, egy osztály spáhi állotta útját. Gróf Pálffy egész haderejével megtámadta a spáhikat, mire ezek Temesvárig hátráltak.
Aug. 14-én kora reggel Eugén egész hadával megindult Péterváradról aug. 24-én ért Temesvár alá és megkezdte az ostromot.
Szept. 4-én híre járt, hogy 13–14.000 tatár átkelt a Dunán s a Temes folyó vidékét pusztítja, hogy a császári had élelmezését lehetőleg megakadályozza. Szept. 22-én a belgrád törökök Pancsovánál átkeltek a Dunán s a Temes-folyó felé vonultak, hogy a szorongatott várbelieknek élelmiszereket szállítsanak. Ez a török sereg szept. 23-án érkezett Temesvár alá, s hogy az ostromvonalon áttörjön, nagy elszántsággal rontott Pálffy táborának, de sikertelenül. A várbeliek helyzete is oly kedvezőtlenné vált, hogy okt. 12-én kitűzték a fehér zászlót.
A vár átadása ügyében kötött szerződés értelmében az őrség és a lakosság szabadon elvonulhatott. Eugén herczeg e czélra 1000 kocsit bocsátott a várbeliek rendelkezésére; a még 12.000 harczképes emberből álló helyőrség okt. 17-én 409indult meg 500 császári lovas kiséretében Pancsova felé. Több előkelő török kezesül maradt a császári táborban, a fedezet és a kocsik visszaérkeztéig. Eugén herczeg a visszafoglalt vár parancsnokává gróf Mercy Claudius Florimundus lovassági tábornokot tette, a kit egyuttal a visszafoglalt török tartomány kormányzásával is megbízott, hangsúlyozta, hogy e fontos állásra azért szemelte ki, mert vitézségén és tapasztalatain kívül, önzetlen jellemével nyerte meg bizalmát.
