A császáriak vereségei.
A császáriak vereségei.
Az 1692. év kedvezőtlen eredménynyel járt a császári hadakra nézve; egyéb bajok is történtek. A tatár had, mely a Temes és a Bega közötti területen tanyázott, átkelt a Maroson s egész Debreczenig dulta az országot.
1694-ben a szultán elcsapván a békés hajlamú nagyvezért, helyébe Surmel Ali lépett. Mihelyt az új nagyvezér átvette hivatalát, nagy erélylyel indította meg a háborút. Fegyverre szólította Szelimgirai tatár khánt, a ki megkisérlette a császáriak birtokában levő Csanádot visszafoglalni, de nem boldogulván vele, visszafordult s egészen Pancsováig portyázott.
Ezalatt az új nagyvezér egész hadával Pétervárad ostromára sietett; de a bekövetkezett esőzések és áradások következtében azonban az ostromot tovább nem folytathatván, visszavonult Belgrádba, míg Dschaafer rumili beglerbéget Temesvár biztosítására rendelte ki.
A temesvári és a gyulai török helyőrségek zsoldjára 314 pénzes zacskót szállítottak hajókon Pancsovára és onnan Temesvárra; de mivel Veterani tábornok a Maros jobbpartját megszállotta, a gyulai őrség számára szánt élelmi szerek és a pénz Temesvárott rekedt.
