Szent Gellért monostora.
Szent Gellért monostora.
Szent István király korába viszi fel eredetét a Boldogságos Szűz monostora, 383melyet az oklevelek Szent Gellért monostorának is neveznek, mert ő alapította s kezdetben itt pihentek holt tetemei. Templomát Szent Gellért püspök építette fel s e czélra a királytól 500 márka aranyat és ezüstöt, 10 vég bíbort és 40 vég bársonyt, a királynétól pedig négy vég bíbort és négy vég gyolcsot kapott.
A monostornak Pest vármegyében a mai Ócsa melletti helységben is voltak birtokai. 1279–1297-ben Németi már a monostor birtoka. 1398-ban a monostor apátja ezt a birtokot elcseréli Péter váczi püspökkel, a csanádvármegyei Csiga faluért. 1380-ban Móricz apát panaszt emelt Nagy Lajos király előtt, hogy elődje királyi engedély nélkül, a monostor több faluját, halastavát s más javait egyházi és világi embereknek elzálogosította és eladta. A király e panasz következtében az adásvételeket megsemmisítvén, a monostornak az elidegenített javakat visszaadatja. IX. Bonifácz pápa 1400 május hó 1-én Szent Gellért monostorát kivette a csanádi püspök hatósága alól s közvetetlenül az esztergomi érsek főhatósága alá helyezte. A monostor azonban nem érte meg a XVI. századot. 1493 november 4.-én VI. Sándor pápa az apátság javait a csanádi püspökséghez csatolta és az apátsági monostort a templommal elvette a benedekrendűektől és a ferenczrendűeknek adta át.
Szent Gellért apostoli buzgalma kihatással volt a Csanád nemzetségre is. E nemzetség, melynek őse Csanád ispán, a térítés nagy munkájában a szent életű püspöknek leghathatósabb segítője volt, a XIII. század közepén, midőn tagjai az ősi nemzetségi javakon megosztoztak, négy monostor kegyurasága fölött rendelkezett. E négy monostor kegyurasága közül az 1256. évi osztály alkalmával Oroszlánmonostorát közös nemzetségi birtoknak jelentették ki, bizonyára azért, mert itt volt a nemzetség ősi temetkező helye.
