Az egyház kulturális munkája.
Az egyház kulturális munkája.
Gellért a térítés nagy művén kivül a műveltség fejlesztésére is nagy gondot fordított; püspöksége első éveiben, Marosvárt iskolát alapított s azt egyik buzgó papja, Valter mester vezetésére bizta. Mivel azonban Valter mester csakhamar nem győzte a sok jelentkezőt tanítani, a püspök Mór szerzetest küldte Székesfehérvárra, hogy onnan hozzon magával egy tanerőt. E feladatra Henrik német szerzetes vállalkozott. Henrik és Valter ekkor akként osztották fel a tanítói teendőket egymás között, hogy egyik az olvasást, a másik pedig az éneklést tanította.
Az iskolának csakhamar híre ment. Az egyházmegye nemesei bevitték fiaikat Marosvárra, hogy a tudományok gyümölcséhez jussanak. Gellért püspök örömmel fogadta a jelentkezőket, nagy gondot fordított nevelésükre s közülük választotta azután az első kanonokokat, mikor a Szent György tiszteletére alapított székeskáptalant szervezte.
386Gellért püspök utódai kiváló gondot fordítottak arra, hogy a püspöki székhelyen fennálló iskola gyarapodjék.
Hogy az iskola a XV. században is fennállott, arról értékes adat tájékoztat bennünket, melyet Borovszky Samu a következőkben ismertet: Mihály fia Eligius valamelyik közeli helységből bejár a csanádi iskolába. Már egészen felserdült fiatal ember, a ki nem ijed meg még az utonállóktól sem; hogy minden eshetőségre nézve készen legyen, magával viszi ijját is s ha korán indul, vagy korán tér vissza, uton-utfélen gyakorolja magát a nyilvetésben. Azonban az ifjui gondatlanság megbosszulja magát. Az egyik ellőtt nyilvessző, a melylyel talán valami szarkát, vagy varjut akart lelőni, véletlenül egyik iskolatársának a fejébe furódott s megölte a szerencsétlent. Azért, hogy e bűnét megengesztelje, vagy különben is az volt a szándéka, elhatározta, hogy Istennek szenteli életét. Pap akart lenni; mivel azonban az egyház olyanokat, a kiknek kezéhez embervér tapad, nem vehet fel kebelébe, folyamodott a szentatyához, oldozza fel őt a súlyos bűn alól s adjon neki módot arra hogy hibáját az oltár szolgálatában jóvátegye.
A pápa 1402-ben fel is mentette Eligiust az emberölés bűne alól s felhatalmazta őt az oltári szolgálatra.
Az egyházi törvény a főesperesek kötelességévé tette, hogy a papi pályára jelentkezőket irják össze s tanulmányaik kiegészítése végett a püspöki székhelyen mutassák be. Az egyes falvakban a plebánosok gondoskodtak népnevelésről. Az iskola igazgatója az olvasókanonok volt. Mellette az éneklőkanonok, al-, olvasó- és az aléneklő kanonokok alkották a tanítótestületet.
A csanádi iskola tanulói közül többen főiskolákra mentek, hogy maguknak magasabb tudományos kiképzést szerezzenek. Különösen a bécsi egyetemre jártak a csanádi iskolából kikerült ifjak, de ezenkívül a krakói, a prágai a wittenbergi egyetemeken is megfordultak közülök egynéhányan. A csanádi iskolából kikerült tanulók közül számosan emelkedtek főpapi méltóságokra is.
A középkorban Csanádon ispotály, szegények háza is fennállott. Erről 1520-ból van adatunk; ekkor Megyekecsei Péter volt az ispotály biztosa. (Borovszky S. i. m. I. 25., 111–112. II. 97–102.)
