A székeskáptalan birtokai.
A székeskáptalan birtokai.
A székeskáptalan, mint láttuk, egyidős a püspökséggel. Legjelentékenyebb birtoka Csanád városa volt, mely az 1427, 1449 és 1456. évben kelt oklevelek tanúsága szerint kétségkívül a káptalan földesúri hatósága alá tartozott. A káptalan legrégibb birtokaira nézve sincsenek közvetetlen adataink; idővel azonban, a XIV–XV. századokban, jelentékeny fekvőségeket szerzett vétel és adományok útján. Igy tudjuk, hogy 1357-ben készpénzen birtokot vett magának Csanád vármegyében, melynek birtokában még ez évben Lajos király is megerősítette.
1412-ben kerekegyházi Laczk László odaajándékozta a csanádi Szent Györgyről czímzett székesegyházban levő Boldogságos Szűz oltárának, a csanádi olvasó-kanonok javára, a mokrai hegyen levő egyik szőlejét, a szokásos hegyvámmal, valamint a Maros-folyón levő egyik malmát. Borovszky Samu többször idézett nagybecsü műve szerint a székeskáptalan a régi Csanád vármegye területén a következő helyeken volt birtokos: Belesz (Apátfalvától és Magyarcsapádtól éjszakra), mely az 1561. évi adóösszeírás szerint a csanádi püspök és káptalan között oszlott meg. Csókás (1456 után szerezte a káptalan). Csög (Apátfalva, Szecse, Belesz között), 1455 után szerezte a káptalan. Dálegyház 1550-ben a káptalan faluja volt. Mágócs (a mai Csongrád vármegye területén), itt a káptalan 1507 táján szerzett részbirtokokat. Mezőkopáncs (Tótkomlóstól délnyugatra), a XVI. század elején a káptalan e helységben földesúri joggal bírt. Nemes-Keresztúr (a mai Óbéb és Óbesenyő között). E helységben még a XV. század második felében számos köznemes család lakott; ezek egyike adhatta el birtokát a csanádi káptalannak, mert 140 körül szintén a nemeskeresztúri birtokosok között találjuk. Peres-Kutas (Hódmező-Vásárhely mellett), 1507-ben a káptalan itt már birtokos volt. Szecse, a káptalan legrégibb birtokainak egyike, melyet az egész középkoron át bírt. Tóti (Nagyfalutól keletre Temes vármegyében), e faluhoz 1507-ben a káptalan is jogot formált, de az oklevél nem közli, hogy minő alapon. Újváros (Csongrád vármegye), 1508-ban már a káptalan birtokában találjuk. A régi Temes vármegye területén a káptalan 1492-ben Zsadány és Szent-András helységekben bírt földesúri joggal, Keszi Balázstól pedig 1471-ben Vote, Tivántelke (Temesvár vidékén) és Megyer (Temesvártól nyugatra) helységekben nyert részeket.
